Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc eseményeinek egyik fontos helyszíne Pozsony volt. Itt ülésezett ugyanis az utolsó rendi országgyűlés, amely a március 15-i forradalom vívmányait törvénybe öntötte. A reformkori küzdelmek kicsúcsosodása volt a márciusi forradalom, amely végül is törvényes keretet kapott. Deák István történész úgy fogalmaz, hogy Magyarországon 1848-ban „törvényes forradalom” zajlott, mivel a forradalom vívmányait a történetesen együtt ülő rendi országgyűlés Pozsonyban törvénybe iktatta, s azokat a király is szentesítette. Ebben rejlik a magyar forradalom egyik sajátossága.
Az 1848-as eseményekkel lezáruló reformkor politikai történéseinek nagy része tehát a pozsonyi országgyűlésben zajlott, ahogyan a forradalmi tavasz hozta gyökeres változásoknak egyik terepe szintén a rendi országgyűlés volt. Ezt még 1847. november 7-én nyitotta meg a király, V. Ferdinánd. Az alsótábla üléseit a Mihály-kapu utcában lévő Magyar Királyi Kamara egykori épületében tartotta (az Egyetemi Könyvtár jelenlegi épülete), a felsőtábla a Prímási Palota Tükörtermében ülésezett. Az alsótáblán a Kossuth Lajos vezette ellenzék volt túlsúlyban, a felsőtáblán azonban a konzervatívok, bár jelentős tábora volt a Batthyány Lajos vezette ellenzéknek is.
Az országgyűlés az ellenzék reformterveit azonban egészen 1848 februárjáig nem tudta keresztülvinni, írja Kovács László történész. Az európai, elsősorban a francia forradalomról érkező hírek azonban felgyorsították a történéseket. Március 3-án az alsótábla ülésén Kossuth rendkívül radikális beszédében egy olyan felirati javaslatot (a királynak jóváhagyásra elküldendő törvénytervezet) terjesztett elő, mely kétségkívül az említett törvényes forradalom kezdetét jelenti: „Emeljük fel politikánkat a körülmények színvonalára… És most minden további motiváció nélkül felírást indítványozok Őfelségéhez, melynek tartalma az eszmékre nézve a következő: Elhatároztuk, hogy a közös teherviselés alapján a nép közterheiben…osztozni fogunk. Elhatároztuk, hogy az úrbéri viszonyokbóli kibontakozást kármentesítéssel összekötve eszközöljük… A királyi városok és szabad kerületek közigazgatási és politikai rendezését halaszthatatlan tárgynak tekintjük, s a népnek politikai jogokban illő részesítésére az időt elérkezettnek véljük. De arról is meg vagyunk győződve, hogy alkotmányos életünk kifejtésére s nemzetünk szellemi és anyagi javára hozandó törvényeink csak azáltal nyerhetnek életet és valóságot, hogy végrehajtásukkal minden idegen avatkozástól független nemzeti kormány leszen megbízva, mely a többség alkotmányos elvének legyen felelős kifolyása.”
A felirati javaslatot az alsótábla elfogadta, a felsőtábla azonban halogató taktikához folyamodott, a bécsi udvari körökben is lázas tanácskozások kezdődtek. A várakozás idegtépő napjaiban Pestről, az ottani Ellenzéki Kör megbízásából Irányi Dániel kereste fel Kossuthot Pozsonyban, és azt javasolta, hogy az alsótábla felirati indítványát országszerte gyűjtött aláírásokkal, petíciókkal támogassák. Megegyezésük nyomán, Pesten az Ellenzéki Kör megkezdte a szervező munkát. Március 12-én Irínyi József elkészült az ellenzéki programot tömörítő, s ezáltal annak radikális hangütést adó Tizenkét ponttal.
A tizenkét pont tartalmának jóváhagyása után arról folyik a vita, hogy hogyan hajtsák végre a támogató aláírások gyűjtését. Egyetértettek abban, hogy a közelgő március 19-i József-napi vásár alkalmával francia mintára reformbankettet szerveznek, és aláírásokat gyűjtenek. Vita folyt arról is, hogy az íveket aztán rögtön továbbítsák-e Pozsonyba, vagy országos akcióba kezdjenek. A vitának, mint ismeretes, 14-én este a bécsi forradalom híre vetett véget. A pesti ellenzéki ifjúság, a Pilvax köre azonnali cselekvést határozott március 15-re, amikor is a tizenkét pontot elfogadtatták a városi tanáccsal és a Helytartótanáccsal is. A bécsi forradalom hírére 14-én Pozsonyban a felsőtábla is elfogadta a felirati javaslatot.
Március 15-én — amikor a pesti forradalom zajlott — indult el Pozsonyból a Ferenc Károly hajó és még egy másik gőzös a magyar országgyűlés küldöttségével s az őket kísérő fiatalsággal. A küldöttséget a hajóállomáson már a forradalmi Bécs fogadta, s némi udvari vonakodás után, főleg a pesti forradalom hírére a feliratot jóváhagyták. A Pozsonyba 17-én visszaérkező küldöttséget lelkesen üdvözölte az összegyűlt tömeg. A küldöttségből Kossuth Lajos a Zöldfa vendéglő előtti Sétatéren tartott lelkesítő beszédet, és mutatta be Batthyány Lajost, Pozsony szülöttét leendő miniszterelnökként: „Íme itt azon férfiú, kit a nemzet kívánsága következtében a király akarata a nemzet felelős minisztériumának első alkotójává és elnökévé kinevezett.”
A törvényes forradalom helyszíne az elkövetkező napokban újból az Országháznak nevezett alsótábla ülésterme lett. Március 18-a és április 7-e között az országgyűlés megalkotta és elfogadta az új, polgári demokratikus Magyarországot létrehozó törvényeket. A választások után nyáron összeülő népképviseleti országgyűlés már Pesten nyílt meg.
ba, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44561,44550,44544,44521,44520,44516″}