A Búcsi Értéktár Bizottság szervezésében a „Nekünk egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv” címmel került sor a felújított kultúrházban egy irodalmi jellegű előadásra. Erről ITT számoltunk be. A búcsiak igen nagy értékteremtők, -őrzők, és -„forgalmazók”, azaz népszerűsítői a helyi értékeknek, nemcsak turisztikai szempontból, de éltető szellemi erőt adó céllal.
„Nekünk egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv” (Kányádi S.) címmel egy ünnep készül a zűrzavaros világban – szólt a meghívó, szerte a régióban, és mindenkinek az interneten keresztül. Vendégük volt Blankó Miklós Budapesten élő nyelvész, nyelvművelő, a Búcson élt Nagy Lajos rektor ükunokája, Varga József búcsi születésű és itt szolgált jegyző szépunokája, aki két évvel ezelőtt járt először ősei földjén.
Jómagam is jelen voltam a rendezvényen. A meghívót elolvasva nagyon kellemesen meglepett a találkozó témája, de még inkább a szervezők kezdeményezése:
hogy egy mai, nagyon elfoglalt pedagógus fontosnak tartja az édes anyanyelvről előadást tartani, felhívni a figyelmet, hogy Kányádi Sándort idézve:„nekünk egyetlen hazánk van: ez a magyar anyanyelv”.
Egyre kevesebbszer hallunk szót, olvasunk cikket, hírt (hazai viszonylatban alig), édes anyanyelvünk védelméről, őrzéséről, helyes használatáról. A mai világ nem erről szól, s a mai diáknak nem alapfeltétele a szép magyar beszéd. Talán nincs rá idő, akarat.
S mindehhez a búcsi programhoz hozzátartozik, hogy a helyi értéktárban a sok egyéb szellemi, tárgyi értékgyűjtés és -őrzés mellett ügyelnek „egyetlen hazánkra”: a magyar nyelvre is.
A Felvidéken tavaly volt tízéves a Felvidéki Magyar Értéktár Bizottság (FÉB). Az országos mozgalom a „történelmi együttműködést, a kulturális örökség szisztematikus gyűjtését, rendszerezését és védelmét tűzte ki céljául 2015. október 22-én” –olvasható alakulásukról.
Búcson már 2016-ben megalakult az Értéktár Bizottság. Alakuláskor Vanya Péter, a Duna Menti Múzeum történésze volt az elnök. Miután 2025-ben lemondott, Csekes Ilona, a helyi Katona Mihály Alapiskola pedagógusa vette át a bizottság vezetését. Őt kértem ezen a nagyon értékes előadáson, hogy mutassa be a helyi értéktár „leltárát” és működését.
„Jelenleg kilenc taggal működik a bizottság. A helyi értéktárba tartozó értékeink az épített örökség, kulturális örökség és szellemi örökség kategóriába tartoznak. A Felvidéki Népviseletes Babacsaládok Háza felvidéki értékeink közé tartozik.
Egyelőre helyi érték Katona Mihály lelkipásztor és Gál Sándor költő lezárult életműve. Ezeket az értékeket szeretnénk felterjeszteni a külhoni nemzetrész értéktárába. Helyi értékeink többek között: a pincesor, a református templom, a Féhaj múzeum helytörténeti gyűjteménye, a Régi búcsi fotók tára, Sidó Szilveszter fafaragásai, kopjafái, emlékművek az I., II. világháború elesett hősei tiszteletére, az Esterházy-szobor, Bulcsú vezér lovas szobra. Az utóbbiak érdekessége: a II. világháborús emlékmű, amely az első emlékmű volt Csehszlovákiában, amely a háborúban elesett, a Magyar Királyi Honvédség soraiban harcoló magyar katonák és leventék emléke előtti tiszteletből készült 1953-ban. Az Esterházy-szobor szintén az első volt Szlovákiában, csakúgy, mint Bulcsú vezér lovas szobra is elsőként készült el az országban.”
Arra a kérdésre, hogy a központi értéktárban bejegyzett-e a búcsi bizottság az értékeivel, a következő választ kaptam: „A Búcsi Értéktár Bizottság 2025-ben regisztrált a Nemzeti Értékek Tárába, a NEKTÁR-ba, s a helyi értékeinket fokozatosan kezdjük feltölteni annak adatbázisába”.
A búcsi értéktár tehát dolgozik, és nagyon komoly munkát végez. Értékeket mentenek át a múltból a jelenbe, s a jelenből a jövőbe az utódok számára. S teszik mindezt önkéntesen, civil vonalon, szabadidejükben,
s rendezvényeiken minderről számot adnak. Büszkék az elődeikre, jelenükre, falujukra. Van miért Búcsra menni, a távollevőknek hazajönni, s az ott lakóknak szeretni falujukat. Mindez éltető erő, mindannyiunknak.
Az értéktár bizottságok Felvidék-szerte létrejöttek, bár sajnos keveset hallani róluk.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
