Gömörből/Nógrádból jöttünk, mesterségünk címere – tehetségnap Almágyban

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Rimaszombati Regionális Pedagógiai Központja és a Pro Scholis polgári társulás a gömör-nógrádiak projektnapját Almágyban rendezte június 6-án.

Idén az Almágyi Óvoda és Alapiskola adott otthont a találkozónak, mely a Gömörből / Nógrádból jöttünk, mesterségünk címere téma köré csoportosult.
A rendezvényt Ádám Zita ötletgazda, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége alelnöke és Agócs Péter iskolaigazgató nyitották meg. A projektnapot a résztvevő iskolák igazgatói mellett megtisztelte jelenlétével Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke, Sebők Valéria, a Feledi Kistérségi Tanügyi Hivatal vezetője és Auxt Ferenc, a Magyar Közösség Pártja Rimaszombati járási szervezetének elnöke.
A tehetségnapon tizenhárom iskolából több mint 165 tanuló mutatta be az elmúlt fél évben végzett projekt produktumait 20-20 percben.
Egy vásári forgatagnak lehettünk a szemtanúi. A gyerek vásári jelenetekben mutatták be az egyes mesterségeknek minden csínját-bínját. Megjelentek itt a kosárfonók, a céhmesterek, a bányászok, a kolomposok, a gyertyaöntők, a méhészek, a szíjgyártók, a suszterek, a kovácsok, a böllérek, szövők. S végül a fonóba találtuk magunkat, ahol nemcsak dalra fakadtak, de táncra is perdültek még a legkisebbek is.
Agócs Péter iskolaigazgató a Felvidék.ma-nak elmondta, hogy kihívásnak tekintették megrendezni ezt a projektnapot, amely nagy felkészülést igényelt. „Akik részt vettek ezen a találkozón valóban betekintést nyerhettek a múltba, a régi mesterségekbe. Ezért örömmel fogadtuk Ádám Zitától a felkérést a tehetségnap megrendezésére. Az elhangzott információk mindenki számára jól hasznosíthatók majd a regionális nevelés tanórákon” – tette hozzá az iskolaigazgató.
Ádám Zita, a szövetségünk alelnöke a projekt pedagógiai továbbképzést Magyarországról hozta át, s ebbe nagyon sok pedagógus bekapcsolódott, s közös akaratból indították itt el hét évvel ezelőtt a projektnapot. Ádám Zita a pedagógiai projekt irányítója elmondta, hogy az itt szerzett tapasztalatokat taneszközként is jól tudják majd alkalmazni a tanulók és a pedagógusok. Hang, videó és képanyag készült az egyes bemutatott produktumokról. Ezen kívül a résztvevők egyike sem tért haza üres kézzel. Vásárfiaként mézeskalácsot és sok szép ajándékkönyvet vihettek haza, melyet a támogatóiknak köszönhetően tudtak bebiztosítani. Az egyes iskolák az új kiadású A hely, ahol élünk regionális olvasó- és munkáltató értékkönyvet is megkapták.
Jókai Tibor a Felvidék.ma-nak adott nyilatkozatában kiemelte, hogy ez ilyen jellegű tehetségnap egyedülálló. „Gömörben nagyon sok hátrányos helyzetű tanulóval dolgoznak a pedagógusok, akiknek saját oktatás-nevelést kell alkalmazniuk. Az itt bemutatott projektek óriási sikerként könyvelhetők el. A kollégák munkáját dicséri, hogy itt olyan projektbemutatókat látunk, amelyben az egyszerű, nagyon sivár környezetben élő gyerekek itt kiállnak, s öröm van az arcukon.
A projektmunka alatt olyan tudásra tesznek szert, amit a későbbiekben nem lehet tőlük elvenni. Úgy gondolom, ezeknek a gyereknek nagyon nagy szükségük van erre. Nem igaz az, hogy a hátrányos helyzetű roma gyerekekkel nem lehet foglalkozni” – hangsúlyozta a látogattak után.
S most nézzük mi is, konkrétan kikkel is találkoztunk az almágyi vásári forgatagban.
A várgedei kosárfonás mestersége
A feledi Szombathy Viktor Magyar Tannyelvű Alapiskola 5. és 6. évfolyamos tanulói egy tipikus környékbeli mesterség nyomába eredtek. Hosszas keresgélés után egy iskolájukhoz közeleső faluban, Várgedén rátaláltak egy kivételes képességű bácsira, aki megpróbálta átadni a tudását, amit ő is szüleitől és dédszüleitől szerzett.
Bevezette a tanulókat a kosárfonás rejtelmeibe és elkalauzolta őket a seprűkészítés világába. A projektnapon bemutatták, mit tanultak a közös találkozások alkalmával, és mindezt szemléltették is a saját termékek elkészítésével, amelyet az érdeklődő tanulók is kipróbálhattak.
A füleki zománcgyár múltja és jelene
A füleki Mocsáry Lajos Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulói a gyászos trianoni békediktátum aláírásának a napjának mementójára is szánták bemutatójukat. Fülek Nógrád vármegye egyik legékesebb kincse. A múlt század elején még a maga nemes egyszerűségében három szóval volt jellemezhető: gyár – vár – sár.
Mára ez megváltozott, csak a vár maradt, mert az örökké vár… a sár szinte végleg eltűnt és a gyárból bizony gyárak lettek. S hogy hogyan is történt mindez, hogy tűnt el az a híres zománcgyár, és hogy él még ma is ezt mesélték el a tanulók, akik korabeli csészékben kínáltak a vendégeknek kávét. A híres molnárkalcsot és a herőcét viszont mindenki megkóstolhatta.
Vashámor Felső-Gömörben
A tornaljai Kazinczy Ferenc Magyar Tannyelvű Alapiskola a vashámor céhet mutatta be. A vas megművelése Gömörben ősidőktől fogva jelen van. A tanulók a kovácsmesterség ipari tevékenységét ismertették egy kis helyi vonatkozással. A dernői hámorokban készültek ugyanis Budapest egyik domináns jelképének, a Lánchídnak a részei.
Dernő és a bányászat Felső-Gömörben
Majd jöttek a dernőiek, akik mindezt még közelebb hozták a nézőkhöz. A Dernői
Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulói elmondták, mivel Dernő a múltban a bányászat híres központja volt Gömör megyében, ennek a mesterségnek a történetét, rejtelmeit szívesen ismerték meg, s osztották meg a többiekkel.
Előadásunk első részében Dernő történetével és jelenével ismerkedhettünk meg. A továbbiakban az Andrássy család tevékenységét mutatták be, majd a bányászat kialakulását és fejlődését illetve a jelen helyzetét vételezték szemre. A záró részben a bányászattal kapcsolatos babonákat és hiedelmeket is megosztották.
A szilicei kolomposok és egyéb mesterségek
A Rosznyói Református Egyházközség Alapiskolájának ötödikes és hatodikos tanulói a szilicei kolomposok mesterségével foglalkoztak. Meglátogatták a szilicei kolompos mestereket, elbeszélgettek velük és egy rövid filmet is készítettek munkájukról. Elkészítették a kolompkészítő mesterség cégérét, cégbehívó tábláját, céhládáját, címerét. A közönség a juhásztól hozott sajtot is megkóstolhatta.
Ég a gyertya, ég!
A rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnázium a gyertyaöntő mesterséget választotta. Választásuk egyik fő oka az volt, hogy kézműves szakkörön már megismerkedtek a gyertyaöntéssel, s utána akartak nézni a gyertyakészítés történetének. Így ismerték meg a gyertyaöntés csínját-bínját. Amit megtanultak, egy gyertyaöntő mester és leendő inasa közti párbeszéden keresztül mesélték el.
Népi méhészkedés Gömörben
A Rimaszécsi Speciális Alapiskola tanulóinak projektje a méhészkedésről szólt. Az ember és a méhek kapcsolata több ezer évre tekint vissza. Gyakorlatilag a méhészkedés egyidős az emberrel. A méhek gondozása a méhész feladata. Tavasztól őszig rengeteg munkát kell elvégeznie. Ha ezeket a munkálatokat sikeresen elvégzi, a méhei meghálálják, s egy kaptárból, vagyis egy családtól akár 60 kg mézet is nyerhet. A méhészettel együtt jár a mézsör, a mézbor és a mézeskalács készítése is. Az ételeknek mézzel való édesítése szinte napjainkig megmaradt. A tanulók a projekten keresztül bemutatták a méhészkedést, mint mesterséget, s a végén mézzel kínálták a közönséget.
Szíjgyártás Tornalján
A Sajógömöri Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulói a szíjgyártó mesterség bemutatására vállalkoztak. Elmondták, Tornalján ma is működik egy olyan szíjgyártó, aki szaktudását idős mesterektől tanulta, tehát ismeri a hagyományos módszereket. Szeszámai egy részét szintén a mesterektől örökölte, amelyekkel ma is dolgozik.
A tanulók munkájuk során azt kutatták, hogy miből tevődik össze a szíjgyártó munkája, milyen eszközöket használ, és hogy is van berendezve a műhelye. Utána jártak a mesterség kialakulásának, valamint felkeltették az érdeklődésüket a számunkra ismeretlen szakkifejezések, pl. a lószerszámok megnevezései. Túl a szíjgyártó mesterségen sok új ismeretre tettek szert, melyet előadásukban prezentáltak is.
Megnyílt a nagydaróci suszterműhely
A Nagydaróci Magyar Tannyelvű Alapiskola nyolcadik és kilencedik évfolyamos tanulóinak projektje a cipészmesterségről szólt. Segítőjük, lelkes adatközlőjük Telek Lajos 85 éves suszter volt, akivel a tanulók interjút készítettek. Ő ismertette meg a diákokkal a mesterség szerszámait, a cipőkészítés minden fortélyát, a javítás folyamatát, de mesélt saját életútjáról is. A tanulók jegyzeteltek, hang- és képfelvételek készítettek. Nagy örömmel vállalták ezt a feladatot, mert egy kihalófélben lévő mesterséget ismerhettek meg testközelből. Egy ismeretlen világba cseppentek bele, amit megismertettek a projektnap résztvevőivel is.
Addig üsd, míg meleg!
A Rimaszécsi Alapiskola tanulói a kovácsmesterséget mutatták be. Rimaszécsen ennek a mesterségnek nagy hagyománya volt. A községben híres kovácsmesterek voltak, mint Dulay Zoltán és Simon Miklós. Ezek a mesteremberek patkolókovácsok voltak, hozzájuk hordták a környék lovait patkolni. Ezen kívül számos háztartási és mezőgazdasági eszközt is készítettek. Termékeiket messzi földön ismerték, hiszen a rimaszécsi vásárok híresek voltak. A mesterség rejtelmeivel az alapiskola 7-8-9. évfolyam tanulói ismerkedtek meg, akik László Ottó mesterkovácshoz is ellátogattak.
Falusi disznótor Bátkában
A Bátkai Alapiskola 3. és 5. évfolyamos csapata egy disznótort játszott el. Munkájuk során bevetettek mindent, malaccal keltek, disznóval feküdtek. Kóstoltak, kutattak, rajzoltak, faggattak, s olykor, bár ritkán, nagyokat hallgattak. Disznót vágni, böllérkedni nem egyszerű móka, de a bátkai tanulók könnyedén vették a feladatot, s személtető eszközök segítségével elkészült a hurka, kolbász, szalonna, s ripsz-ropsz feldolgozták a nagy Rezső hízót. Mindezt egy keretmesébe szőve, amelyben a nagymama mesélte el kis unokájának a régi disznótorok hagyományát.
A kendertől a kelengyéig
A rimaszombati Tompa Mihály Magyar Tannyelű Alapiskola diákjainak mestersége címere a kender termesztés és a késztermék piacra juttatásának folyamatát ölelte fel. A múlt század elején a falusi asszonyok ismerték a szövés-fonást. A tanulók felkerekedtek a hagyományok nyomába és megismerkedtek a kenderrel, a szövésnél használt eszközökkel, a fonóban elhangzott énekekkel és a késztermék gazdára találásával.
A medveshidegkúti tájházat is meglátogattak, hogy megbizonyosodjanak, mennyire sajátították el a tanultakat. Bebizonyosodott, hogy a kenderfeldolgozás és szövőszék eszközeit mind felismerték, s tudják már azt is, hogy melyik vászondarab mire szolgált a tulipános ládában. A megismert folyamatok bemutatása mellett az ágyvitel szokását is eljátszották.
A fonóban
Az Almágyi Óvoda és Alapiskola gyermekei a régi fonók hangulatát idézték a színpadra. A tanulók és pedagógusok a faluban gyűjtötték össze a néphagyományokat. Ezt megtanulták, pikáns történeteket meséltek, táncra perdültek, s a helyi citerazenekar is bemutatta tehetségét.
A rendezvény alatt egy paraszti ház berendezett szobáját használták díszletnek, melyet Ladóczki Vilmos gyűjtő és tájház-működtető segítségével építettek be az iskola tornatermében. S ez ideális háttérnek szolgált mindegyik bemutatóhoz.
A búcsúzáskor már mindenki azt találgatta 2015-ben vajon hol, s milyen témakörben találkoznak újra, hogy ismét bemutathassák tehetségüket.