Különböző statisztikákat rakosgatok egymás mellé. Szeretem a számokat, még akkor is, ha a nem létező átlagokról szólnak. És elolvasom a hozzájuk fűzött körítéseket is, mert jó tudni azt, hogyan változik körülöttünk a világ.
Gyakori téma mostanában, hogy ki mennyit keres. Pontosabban: ki mennyi jövedelemből él. Hazai és nemzetközi összehasonlító statisztikákat raknak elénk, bankok pénzügyi elemzői taglalják, hogy milyen jól élünk. Tíz év uniós tagság elég volt ahhoz, hogy havonta 37 százalékkal költsünk többet háztartásonként! A 2004-es egy főre jutó 235 eurós kiadási átlag mára 321 euró lett. Tételes bontásban pontosan nem ismerjük, miből jön ez össze. Mindenre többet költünk, csak a művelődési kiadásainkat csökkentettük nyolc százalékkal. Talán ez meg is látszik rajtunk.
Egy átlagos háromfős háztartás havi bevétele 1080 euró, havi kiadása 936. A kétkeresős családok bevétele 1269 euró. De különösen mi, öregek, akik már nyugdíjat kapunk az államkasszából, élünk jól. Csaknem 414 euró az egy főre jutó bevételünk, vagyis a duplája annak a 211 eurónak, amit egy segélyen tengődő család költhet fejenként és havonta. És aki még nem tudta, annak azt is elmagyarázza a bank stratégiai főnöke, hogy: a nyugdíjasok bevétele fix és bombabiztos, nem függ a gazdaság helyzetétől. Ez a költekezésükön is meglátszik. Ennivalóra 1,4-szer annyit költenek, mint azok a háztartások, amelyek napi kemény munkával keresik meg a kenyérrevalót. Főleg azért, mert ínyencek: húsra, zöldségre, gyümölcsre, cukorkára, mézre, dzsemekre és csokoládéra költik a pénzüket. Ruházkodásra meg másfélszer annyit adnak ki, mint a munkanélküliek háztartásai, kultúrára és üdülésre meg a dupláját. (Igaz, lakásfenntartásra is ők költik a legtöbbet, vendéglőbe pedig szinte nem is járnak.) De nagyjából hasonló különbségek vannak a gyermektelen és sokgyermekes családok, a legtöbbet és legkevesebbet keresők kiadási struktúrájában is. (Csak cigarettára és italra költenek egyformán minden kategóriában.)
A bankstratéga elemzése szerint kész főnyeremény Szlovákiában nyugdíjasnak lenni. S ennek az adatsornak a láttán mindenképpen. Mert van egy másik adatsor is, amely szerint még a vietnami és az új-zélandi öregek is jobban élnek, mint mi. Most akkor kinek és minek higgyünk? Igaz, ez a másik adatsor az életminőségről (is) szól, a szociális környezetről, mely teljes életet tesz lehetővé. Itt Szlovákia az értékelt 100 ország közül a 80. helyen végzett, de átlagon alul teljesített az idősek egészségügyi ellátásában is. Az első húszba csak jövedelem biztonságával került be.
Nem kevésbé érdekes egy harmadik adatsor sem, amely végeredményben megalapozója a nyugdíjasok főnyeremény-létének. Az emberélet során megszerezhető jövedelmekről van szó. Ennek általános jellemzője, hogy a karrier kezdetén alacsony, a 40. életév betöltése előtt feljut a csúcsra, s a negyven után szabadesésbe kerül.
Aki fiatal, kevéske fizetést kap, 19 éves életkorig nem egészen 500 eurót havonta. A 20-24 éves munkavállalók átlagosan havi 640 eurót keresnek, s nagyjából 6-10 éves gyakorlat birtokában érnek a csúcsra, utána a bérük csökkenni kezd. A 35 -39 éves korosztályban érik el vagy haladják meg kissé az 1000 eurót a keresetek. Ha nem váltanak munkahelyet, a csökkenő tendencia megmarad. Az alkalmazotti munkaviszonyban lévő hatvanasok átlagosan 985 euró bruttó bért kaptak tavaly (ez nettó 750). Ilyen munkabérek után, ha nyugdíjba mennek, átlagosan 400 eurós nyugdíjuk lesz. Az átlagon belül jelentős különbségek vannak a férfiak és nők bére között. Ha a nő gyermeket szül és gyermekgondozási szabadságra megy, a bérének a növekedése megáll, így 35-44 éves korukban a nők átlagosan 230 euróval kevesebbet keresnek, mint a férfiak. És bár a jövedelmük a karrier kezdetén és legvégén megközelíti a férfiakét, a nyugdíjukon is jelentős nyomot hagy a bérezési különbség.
Pedig létezik egy további adatsor is. A platy.sk portál összegezte, milyen tevékenységekből áll egy gyesen lévő anya napja, majd kiszámolna, mennyibe kerülne, ha mindezt meg is kellene fizetnie valakinek. A szakmánkénti (szakács, nevelőnő, takarítónő, árubeszerző, animátor stb.) átlagkeresetből kiindulva a heti összeg 394,11 euróra jött ki, túlórák nélkül. Ha számon tartanák értékteremtő munkaként, jócskán növelhetné a GDP-t is… Csak a liberális piacgazdaság és a szocialista eszmeiség e tekintetben ugyanazt a szemléletet képviseli. Ahogy a nyugdíjak megítélésében is. A gyerek ugyanúgy a gazdasági gyarapodás kerékkötője, mint a nyugdíjas.
A magamfajta vénembernek, aki már kifelé halad az emberélet erdejéből, ám még igazán nem kopott meg az emlékezete, gyakran támad deja vu érzése ilyen számok fürkészése közben. Nagyot léptünk vissza az időben, gondolja sokszor. Mintha nem is demokratikus berendezkedésű piacgazdaságban élnénk, hanem az irreális és reális szocializmusban. A fejek beltartalmát és a levont logikai következtetéseket személve mindenképpen. Mert láttukon nem csupán kommentelők, hanem komoly politikusok és parlamenti képviselők vetik fel halálkomolyan: valamit csinálni kellene a nyugdíjakkal, mert nem járja, hogy olyan magasak, miközben az államháztartási hiány is magas. Aktív nemzedékek és fiatalok bólogatnak hozzá hevesen. Azok, akiknek a családjogi törvény eltartási kötelezettséget ír elő gyermekeik, de idős szüleik és nagyszüleik vonatkozásában is, ha túl kevés jövedelmük miatt nem tudnak gondoskodni magukról. Ezért hívják a negyven felettieket szendvics-nemzedéknek is.
ngyr, Felvidék.ma
