A farsang, a móka és vidámság időszaka szokott lenni városban, vidéken egyaránt. Ilyenkor rendezték valaha az álarcos bálokat, aminek hagyománya volt a faluban. Sajnos ez a szokás kivesző félbe van Szímőn is, ezért a Csemadok alapszervezet megpróbálkozott vele, hogy visszahozza kissé az egykori farsangok hangulatát.
A nótás-dalos délutánt a Szímői Jedlik Házban február 8-án rendezték.
A „Vizerere..” címet viselő műsorára meghívták a falu magyar nóta kedvelő polgárait egy közös szórakozásra, és a hazai szereplők bemutatkozására. Egy másik célja is volt a rendezvénynek, mégpedig az, hogy emléket állítson az egykori dalárda tagoknak és a Rozmaring népdalkör két alapító tagjának. 
Az élők sorából közelmúltban eltávozott Farkasné Rúzsa Erzsébetnek és Szőkéné Nagy Ilonának nagy érdeme volt abban, hogy a faluból származó népdalkincs megőrzésre kerüljön, de a magyar nótaéneklés is az életük része volt.
Bözsi néni dalait Ágh Tibor és Méri Margit gyűjtésében a rádió hangarchívumában is őrzik, a Rozmaringgal közösen énekelt népdalcsokrokról pedig két hanghordozó készült. A műsor megnyitójaként, ezekből az énekekből választott a népdalkör, megidézve velük hangfelvételről Bözsi néni hangját, majd a citerásokkal közösen mutattak be egy tréfás dalokból álló csokrot.
A műsor szervezői igyekeztek megszólítani mind azokat, akik csak egy kicsit is közel állnak e két nótafa szellemiségéhez és alkalomadtán szívesen dalra fakadnak. Így vállalta el a szereplést a szímői nótaénekesek közül Bombicz Ferenc aki gitárosként is ismert a faluban Ďurica Tibor az egykori nótaestek szervezője, Ďurica Judit a nyugdíjas asszonykórus tagja, Desat József, Lukács Kálmán és Jóba István az alapszervezet tagjai, a nótaestek korábbi szereplői, de ott voltak azok is, akiket a népzene szeretete hosszú éveken keresztül összefűzött.
Nagykérről Száraz Márk tárogatós társaival együtt megszólaltatta ezt a csodálatos hangszert, és katonadalaival belopta magát az emberek szívébe. Besenyőről Bukai Mátyás és Huszlica Mihály citerások, akik most harmonikás és nótázó tudásukat csillogtatták meg. 
A nótásokat Hajabács Zoltán szímői zongorista kísérte, aki örömmel tett eleget a felkérésnek, mert úgy érezte, neki is feladata van a szímői hagyományok megörökítésében, amelyet nagypapája Csemadok alapító tagként hagyott rá. A dalok kiválogatását az énekesekre bízta, de sokat segített nekik a felkészülésben, aminek köszönhetően az énekesek produkcióit vastapssal jutalmazta a közönség.
A résztvevők nyilatkozatai alapján egy színvonalas rendezvénynek voltak részesei, ami igazolta, hogy a múltra való emlékezés és jelen valósága a színpadon is megfér egymás mellett. Ezért köszönet jár mind azoknak, akik a sikerért megdolgoztak, akik a szép színpadi díszítésről, a vendégfogadásról, a műsorvezetésről, a fotózásról és a régi dokumentumok kivetítéséről, bemutatásáról gondoskodtak, valamint énekhangjukkal örömet szereztek a hallgatóságnak.
Kantár Éva, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”48334,45630,45212,39246,38965,38733″}
