Kassán a Magyar Természettudományi Múzeum vándorkiállítása, amely 18. században élt emberek sorsát mutatja be egészen december 6-ig megtekinthető.
A Kelet-szlovákiai Múzeum legújabb tárlata a múmiakutatás érdekes és rejtélyes világába kalauzolja el a látogatókat a világhírű váci leletegyüttes segítségével, amely azért is nagyon értékes, mert részletes feljegyzések maradtak fenn a halottakról, nevük és haláluk napja is rendelkezésre áll.
A „Rejtélyek, sorsok, múmiák – A váci Fehérek templomának titka” című kiállítás július 22-én nyílt, védnöke Szesztay Ádám, Magyarország kassai főkonzulja. A domonkos rendi templom kriptájában felfedezett, mumifikálódott testek közül 11-et láthat a közönség Kassán, egészen december 6-ig.
A már világszerte ismert, nemzetközi hírű tudósok által is vizsgált leletekre egy felújítás során, 1994-ben bukkantak rá a domonkosok elfeledett kriptájában, amely az 1674-1838 között élt váci egyházi és polgári személyek temetkezési helyéül szolgált. Egy felújítást végző munkás a váci Fehérek templomának falán repedésre lett figyelmes, s mikor kalapáccsal megütögette, kongó hangot hallott. Néhány csapást követően a fal kezdett összeomlani. Egy lefelé vezető, sötét kőlépcsőt tárul elő. A plébánossal együtt lementek, s díszesen kifestett koporsókkal a mennyezetig telerakott kriptát találtak.
A pap felismerve a ritkaságok jelentőségét – a koporsók nem gyakran élik túl ilyen szép állapotban az évszázadokat – szakembereket hívott, akik a nyughelyeket felnyitva 265 mumifikálódott holttestet találtak. Közülük 166 személyt azonosítottak, a fennmaradó 99 kilétét mind a mai napig homály fedi.A kripta különleges mikroklímája megőrizte az elhunytak ruházatát és egyéb melléjük temetett értékeiket is a gyapjúzoknitól a főkötőkön és a rózsafüzéreken át a fejükre helyezett rozmaringból készült koszorúig. A temetkezési mód is hozzájárult a testek megőrződéséhez: a fenyőkoporsókba helyezett faforgács felszívta a testnedveket, a fenyőben található vegyületek (terpenoidok) pedig megakadályozták a gombák és baktériumok szaporodását.
Az egyik legkülönösebb múmia a pozsonyi származású váci szerzetesnőé, Sándor Teréziáé, aki „szív nélküli apácaként” vált ismertté. Jól láthatóan egy lyuk éktelenkedik a mellkasán. A szív eltávolításának legvalószínűbb magyarázata az lehet, hogy a Pozsonyba tartó útja során elhalálozó nővér holttestét a meleg időjárás miatt nem volt célszerű hazaküldeni, így csak a kivágott szívét temették el szülővárosában. Egy másik elmélet szerint a tetszhalál állapotát akarták ily módon elkerülni, ugyanis korábban volt arra példa, hogy valaki felébredt a kriptában.
A múmiák a tudomány szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bírnak, például a fertőző betegségek kutatása terén, melyből az is kiderült, hogy a megtalált 265 főnek közel 70%-a volt TBC-s. Ezenkívül számtalan genetikai, humángenetikai kérdés merült fel, korabeli gyógyászati technikákról, rendellenességek kezeléséről szerezhettek új ismereteket a kutatók.
A multimediális kiállítás elkalauzolja a látogatókat e váci szenzációs felfedezés helyszínére is, legfőbb célja pedig, hogy bemutassa a több mint kétszáz éve élt egyének sorsait és megismertesse a közönséget a múmiakutatás érdekes és rejtélyes világával.
BA, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”55034″}
