Marian Kotleba Besztercebánya megye „nemzetvédő ura” megírta nyílt levelét Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének. Ráadásul, nemcsak megírta, de még arra is vetemedett, hogy meg is dicsérje – bizonyára, hosszú, álmatlan éjszakák vívódásai után.
Hát, nem tudom, de a miniszterelnök úr helyében én ennek a dicséretnek a fényében, ismerve Kotleba úr előéletét, komolyan gondolkodóba esnék, de hát Istenem, lehet, hogy csak én vagyok ennyire finnyás.
Kotleba úr még egy levelet se volt rest megírni, amiben ilyen mondatok vannak: „Elérkezett az ideje annak, hogy megszüntessünk minden torzsalkodást és valamennyi történelmi ellentétet Magyarország és Szlovákia népei között. Tegyük félre a sovinizmust és egyesítsük erőinket az európai népek közös ellenségei ellen! Csak így maradhat fenn közös keresztény hitünk! Egyedül így maradhatnak fenn a szlovákok és a magyarok! Istenért, a nemzetért, Brüsszel ellenében!”
Micsoda szavak, mondhatná erre meghatódva a szlovákiai magyar polgár, aki úgy ki van éhezve az efféle gesztusokra, mint hű kutya gazdájának a simogatására, és máris a keblére ölelné Kotleba urat a pártjával egyetemben.
Nagyon sok reakciót váltott ki olvasóink körében. „Szavak, szavak, de Beneš, az megy tovább?” – hogy idézzek egyet a kételkedő hozzászólásokból a cikk alatt. A többség azonban – talán némiképp érthető módon – üdvözli az „összefogást” vagy egyenesen odáig megy, hogy „béke jobbot” emleget: „Összefogás a lényeg, elérzékenyültem a levéltől, és igaz csak együtt mindent félretéve, most ez a lényeg!!!!” – írja egyik másik olvasónk.
Bennem, mint amolyan /h/ős kajánban, persze, ilyenkor megszólal egy hang, és arra figyelmeztet, amikor a hős nemzetvédő épp ellenünk, magyarok ellen védte ugyanilyen vehemenciával a szlovák nemzetet /habár, arra nem emlékszek, hogy akkor írt-e valakinek ilyen szívhez szóló levelet/.
Vajon, nem arról van szó, hogy Kotleba úr politikus, aki jövőre a parlamentet célozza meg, és rájött /felhívták rá a figyelmét, hogy most éppen nem a magyarok szapulásával szerezheti a legtöbb szavazatot, hanem a menekült ellenességgel. Jelenleg ők az első számú ellenségek.
Egész egyszerűen azért, mert az embereket ma ez a kérdés foglalkoztatja a leginkább, a politikusok pedig még mindig nem álltak elő a válaszokkal. Akinek tehát válaszai vannak, ha mégoly primitívek is, és határozottságot képes mímelni, hát az a nyerő.
De mi, magyarok azért ne bízzuk el magunkat, mert biztosak lehetünk benne, hogy Kotleba úrnak alkalomadtán hozzánk/rólunk is lesz egy két szava.
Hiszen, egy halvány utalással se célzott rá, hogy mellesleg azért Szlovákiában él egy magyar kisebbség, és hát ugye emlékszünk, hogy egy nem is olyan régi felmérés szerint, mi is ugyanolyan bevándorlók vagyunk itt, mint a kínaiak, vietnamiak vagy a romák.
Elvégre, ez egy ősi szlovák föld.
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”55264″}
