Békéscsabán ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy 23 éve, 1992-ben fogadták el a Szlovák Köztársaság alkotmányát. A békéscsabai főkonzul, dr. Štefan Daňo nyilatkozott a Békés Megyei Hírlapnak többek között az alkotmány fontosságáról, a nemzetiségekről, a migránsokról és szenvedélyeiről.
Dr. Štefan Daňo parlamenti képviselőként, az alkotmányozási bizottság tagjaként részese volt annak, hogy elfogadták 1992-ben a szlovák alkotmányt, és hogy 1993. január 1-jén megalakult a Szlovák Köztársaság. 2001 szeptemberétől 2006 augusztusáig már ellátta a főkonzuli feladatokat Békéscsabán, 2009 márciusában tért vissza. Összességében tehát 11 és fél éve tölti be a pozíciót.
Szeptember 1. a tanévkezdést jelenti, és Szlovákiának is valamilyen szinten a kezdet volt.
– Szeptember 1. a szuverén Szlovák Köztársaság egyik legfontosabb ünnepe. Az alaptörvény 1992-ben történő elfogadásával nemcsak az államot alapoztuk meg, hanem a nemzetközi és az emberek közötti kapcsolatok alapelveit, értékeit is lefektettünk egy olyan korban, amikor úgymond a világ változóban volt. Az utóbbi 23 év igazolta, hogy Szlovákia jó stratégiai döntést hozott jövőbeni haladási irányáról, arról, hogy a modern, integrálódó Európa része akar lenni.
Hogyan emlékszik vissza 2001 szeptemberére?
– Az akkori szeptember 1. az én életemben is döntő nap volt. Akkor neveztek ki szlovák főkonzulnak, illetve akkor nyitotta meg Mikulás Dzurinda szlovák és Orbán Viktor magyar miniszterelnök Békéscsabán Szlovákia főkonzulátusát. Ez a nyitás úgymond a reciproka volt annak, hogy egy évvel korábban Kassán kezdte meg működését a magyar főkonzulátus. Mindezek bővítették a két ország közötti diplomáciai kapcsolatokat is. Szép gesztusnak gondolom, hogy a szlovák főkonzulátus Békéscsabán, a magyarországi szlovákok fővárosában alakult meg. Azóta már több év eltelt, sok emlékem van, nemcsak munkából, hanem a személyes kapcsolatokból kifolyólag is.
Milyennek ítéli Szlovákia és Magyarország jelenlegi viszonyát?
– A mostani időkben, de főleg 2010-től évről évre erősödik, egyre szorosabbá válik az együttműködés. Ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy gyakran találkozik a két kormányfő, hogy sok közös projekt fut, hogy a vegyes bizottságok aktívan együttműködnek, hanem abban is, hogy élénkültek a gazdasági kapcsolatok. Évente több mint 6 milliárd euró a két ország közötti kereskedelmi forgalom. Ebben a vonatkozásban, a Szlovák Köztársaság és Magyarország kétoldalú kapcsolatának fejlődése terén különösen jelentős az 1995-ben kötött alapszerződés.
Békés megye a nemzetiségek, így a szlovákság fellegvára is. Milyennek véli a nemzetiségek helyzetét?
– A magyarországi jogszabályok lehetőséget adtak arra, hogy megalakítsák a helyi, megyei és országos nemzetiségi önkormányzatokat, hogy képviselhessék magukat. A Békés megyeiek nagyon aktívak, dolgoznak a szlovák hagyományok, a kultúra, a nyelv és az identitás megőrzése érdekében, továbbá a két nemzet közötti kapcsolatot is erősítik.
Egész Európa, így Magyarország és Szlovákia is óriási kihívás elé néz a migránsok áradata következtében. Mi a véleménye a bevándorlásról?
– A migránsok úgy jelennek meg, úgy emelkedik a számuk, mint ahogy egy spirál bontakozik ki. Látom, hogy Magyarország nagy erőfeszítéseket tesz az ügy kezelése érdekében, amit nagyra kell értékelni. Hogy Szlovákiában mennyire okoznak gondot a migránsok? Szlovákia nem esik annyira a tranzitútvonalba, mint Magyarország, de ennek ellenére Szlovákia is kezeli ezt a problémát. Emellett az az álláspontunk, hogy ezt a jelenséget ott kell megoldani, ahonnan a mostani migránshullám elindult.
Hallani lehet olyan véleményt, mely szerint párhuzam vonható a mostani népvándorlás és a között, hogy kereken 300 éve kezdték betelepíteni a szlovákokat Békés megyébe.
– Nem lehet a kettőt összehasonlítani. Ma, a globális világban már egészen más idők járnak. Ez most egy teljesen másfajta probléma, a gyökerei is másból adódnak. A szlovákok Békés megyébe telepítése hozzájárult ahhoz, hogy abban az időben fellendülhessen Közép-Európa ezen vidéke.
Hogy érzi magát Békéscsabán?
– Többet vagyok Békéscsabán, Békés megyében, mint Szlovákiában. Megismertem ezt a vidéket, és csak a legjobbakat mondhatom róla, akárcsak az emberi kapcsolatokról. Nem csak megszerettem a várost és környékét, az országot, ez már több is annál, a szívemhez nőtt – mondta. Hozzátette, nincs kedvenc helyszíne, minden azzá válik, de természetesen vannak olyan helyek, ahol szívesen fut, kerékpározik és nordic-walkingozik.
beol.hu/Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”55960,49326,55567,55343,53828,52546″}
