A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) október 17-én Komáromban megtartott ünnepi ülésen, Ádám Zita alelnök foglalta össze az eltelt negyedszázad tapasztalatait. Alább előadásának szerkesztett változatát tesszük közzé:
„A világ, amit teremtünk, a gondolkodás eredménye (A. Einstein). Az alkotó munka összegzése nem leltár, a cél a kapott tálentummal való elszámolás a feladattal megbízó közösség előtt, hogy az elmúlt 25 év alatt megtettünk-e mindazt a fejlődéséért, a minőségért, az értékek megőrzéséért, kultúránk megőrzéséért, amit erőnk, szívünk és akaratunk szerint meg kellett és meg lehetett tenni. Az alkotó munka gondolkodás, hogy az elért eredményeket hogyan lehetne kamatoztatni, a tervek és az elérhetetlen közé hogyan lehetne ésszerű tervezéssel, vagy erős hittel hidakat építeni az elkövetkező negyedszázadokra. Az elvégzett munka lényege a jövőre való készülés, mert a folyamatosan változó globális faluban nem mérce az állandó, de érték az elvégzett feladat.
„Az idő olyan, mintha dadogna az öröklét.” (Umberto Eco).
Vitám van vele, keresem a jelennek a régi beszámolók, értékelések, élmények és emlékek megkopott üzeneteit, melyek megsegítenek munkámban. Könyvtárnyi anyag tolakszik elém embert próbáló feladatokról, tanulmányok és szösszenetek a gondolat születésének és kibontásának tetten éréseként, néhányuk halványan, másuk elevenen él az emlékezetben az érzések fosszíliájaként. Mert minden relatív, az idő, a hely, az adott körülmények és lehetőségek, az erőviszonyok, a cselekvőképes, feladatelkötelezett, fegyelmezett ember és akarata, a kapcsolatok és hálózatok viszonylatában érthető és értelmezhető. Ezen vektorok mentén lehet végighaladni az idő határolta célokon, feladatokon, az emberi teljesítőképesség mértékét bekalkulálva.
„Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot” – mondja Márai Sándor.
Az ünneptől fényt kap az emlékezés, amikor erősebb fókusz alá kerülve megélesednek a már-már homályba veszett történések, üzenetek, találkozások, újra élni akarnak a megélt élmények.
„Az emberi idő nem körben forog, hanem egyenes vonalban fut előre.” … (Milan Kundera), hiszen „ Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre.” (Albert Einstein)
Az egész múlt kezeskedik a jövendő biztonságáért, ezért az emlékezés szükségszerű és tanulságokat hordoz a gondolkodó számára. Az írott szöveg mellett a digitális fényképezőgépek megteremtették a lehetőségét annak, hogy felidézhessünk az elmúlt évek eseményeit, eredményeit, kedves pillanatait, melyek közös cselekvésünk nyomán maradandó élményként rögzültek bennünk.
Egy kisebbségi létbe szorult nép életében embert próbáló idők vannak. Mindennap meg kell harcolni anyanyelvében való megmaradásáért. Ez a küzdelem életformájává vált, kihegyezett figyelemmel kell élnie, sorsa a vártán állás, sorsa az éberség.
Anyanyelvünk, iskoláink, kultúránk, örökségünk őrzői és őrtállói vagyunk valamennyien, szellemi javaink számontartói, de jövőnk tervezői is. Az 1990-ben megalakult Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének tagsága ezekre a nagy horderejű feladatokra vállalkozott.
Az alkotó ember keresi a feladatot, a feladat is rátalál megvalósítójára. Mindkettő egymást feltételezi és egymást erősíti. 1990-ben a megváltozott politikai klíma rendre ösztönözte a vitákat, útkereséseket, a közösségek visszanyúltak hagyományaikhoz, sorra nyíltak a kisiskolák (,hogy mára elnéptelenedjenek), megindult az önfejlesztés, tér, idő és erő ennek a szolgálatában állt. Az 1994-1998 közötti időszakban a hatalom a csírájában jelentkező demokratikus vívmányok kerékkötője, a kisebbség fejlődésének rosszindulatú blokkolója volt. Bojkottálta a törvények érvényre jutását, megalázó kutatásokra szálltak ki tisztviselői a magyar iskolákba, a kétnyelvű, ún. „alternatív iskola” koncepciója, az egynyelvű bizonyítványok időszaka határozott állásfoglalásra, kiállásra, polgári engedetlenségre késztette a szülőket, pedagógusokat, a szlovákiai magyarok ezreit. Az 1995-ben Komáromban megszervezett nagygyűlés résztvevői és szónokai Ahol a hatalomnak joga van, ott a jognak nincs hatalma szövegszalag alatt mondták el tiltakozásuk jogos igazát és üzentek a hatalomnak.
1996 szeptemberében a kormány diszkriminatív oktatási politikája, az igazgatók sorozatos leváltása elleni tiltakozás jeléül országos méretű néma felvonulást szervezett Szövetségünk, szeptember 5-én polgári engedetlenség keretében a magyar iskolák tanulóinak 70%-a nem vett részt a tanításon. Az akkori hatalom nem szégyellte arrogáns viselkedését, kisebbség ellenes alattomos tetteit annak ellenére sem, hogy a világ az ENSZ főbiztosa révén tájékozott volt a megfélemlítésekről. S ha azt gondoltuk, hogy nem lehet rosszabb, tévedtünk. Igaz, 1998 és 2oo6 között a jobboldali kormány politikája révén a nyugodt társadalmi légkör kedvezett az alkotásnak.
„Megerősödött a reménykedésünk, hogy az oktatási rendszer változása bekövetkezik. Kibontakozhat a sokszínűség, erősödhet az intézmények önállóssága, felértékelődik a szakértelem, kiépülnek a magyar pedagógusokat is szolgáló szakmai háttérintézmények” – írta Pék László. Valóban megtörténtek, amire vágytunk: az iskolák önkormányzati fenntartás alá kerültek, megszületett a normatív támogatási rendszer, demokratizálódtak az iskolatanácsok jogkörei, 2oo8-ban az új közoktatási törvénnyel lehetőség nyílott az iskolák önálló arculatának, programjainak megteremtésére, létrejött a Selye János Egyetem, a nyitrai felsőoktatási lehetőségek bővülésével új perspektívák nyíltak meg a magyar iskolát végzett fiatalok számára.
Ám a nyílt légkör csalóka volt, mert a hatalom alattomossága, szakmai perspektívátlansága, ad hoc intézkedései az alkotást segítő nyugalom állandó zavarói. Nem tudtuk elérni, hogy a szlovákiai magyar iskolák fejlesztését önálló szakmai háttérintézmény segítse. Ezért cselekvési programjainkban az oktatás önigazgatásának szorgalmazása mindennapi feladatunkká vált. Ám a mesterségesen emelt gátak a globális világban leomolnak, hogy teret adjanak az önmegvalósítás erőinek és elkötelezettjeinek.
A feladat vállalás, ilyenkor dolgokra gondolj, ne szavakra. Ezt erősítik Márai Sándor szavai a feladatról: „Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, amely csak a te pillanatod, műved kivitelének végzetszerűen kijelölt időszaka. Kényelem, szöszmötölés, gyávaság, lustaság néha késleltetik feladatod kivitelét, noha szíved mélyén tudod jól, hogy az idő telítve van azzal, amit rajtad keresztül el akar mondani, s egy pillanatot sem mulaszthatsz, mert elmondja más helyetted, s nem úgy mondja el, ahogyan te jónak és igaznak hiszed. Tudományban, művészetben, irodalomban, közéletben vannak ilyen sürgetõ pillanatok …. Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül meg van a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani.”
A magyar iskola csak akkor lesz vonzó, ha hatékony és eredményes minőségi nevelést biztosít, amely révén Európa oktatási intézményei, a művelődés fellegvárai is elérhetőek. A 25 év átgondolt szakmai fejlesztései megtalálták iskoláinkat, sikeresen szólították meg a magyar pedagógusokat. Azonban az iskolai önigazgatás, a kétszintű tartalmi szabályozás kérdését politikai akarat nélkül lehetetlen megoldani. A közoktatást legújabban szabályozó törvény a demokrácia gyakorlása ellenében hat az iskolatanácsok jogköreinek megnyirbálásával, illetve a magyar kisiskolások esetében az olvasás-írás, két alapvető készség óraszámának alapos megnyirbálásával az anyanyelv elsorvasztását, az analfabetizmus erősítését szorgalmazza a digitális Európa közepén ezeréves kultúránk hátterében. Ha erőink koordinátáit továbbra sem az egységes gondolkodás szabja meg, melynek egyetlen célja a megmaradás, ha nem kultúránk, hagyományaink mentén szervezzük életünket, a gyorsan változó, sokszínű világban a hettiták sorsa lesz osztályrészünk.
„A nehézség, a szükségszerűség és az érték – három tartalmilag összefüggő fogalom: csak az a nehéz, ami szükségszerű, csak az az értékes, aminek súlya van.” (Kundera: A szabadság elviselhetetlen könnyűsége)
Szinte közhelyszerű is lehetne a Kundera-idézet, ha nem lenne az emberi lét axiómája. Mindezekhez az igény szükségszerűsége is jelentkezik, mert igény nélkül a mérték értéktelen. Az SZMPSZ szakmai tevékenységét érintve minden munka alapja az együttműködés, amiben benne van az egyéni fejlődés lehetősége is az érték és minőség viszonyításában. Minden az egyénen múlik, hogy gályapadból képes-e – Németh Lászlót idézve szabadon – laboratóriumot csinálni, vagy egész életében a gályapad mellett szenved, s vele együtt a tanítvány is.
Ez a gondolkodás kezdetektől a hiányzó tudás pótlásának fontosságát sürgette, cselekvési programmá lett, így az SZMPSZ a szakmai fejlesztések motorjává vált.
Egymást érték a nevelő-oktató munka minőségi javítását célzó szakmai beszélgetések, találkozások, tapasztalatcserék, tervek országos, regionális és helyi léptékben.
A számadás a múlt alapján történik, a jövő cselekedeteinkben van kódolva. Álljanak itt az elmúlt 25 év szakmai-szellemi tevékenységének hozadékai, üzenetei, az állandó feladatok csomópontjai mentén, szem előtt tartva a célt és a feladatot: a fejlődést és a fejlesztést, a munkára való meghívást. Szervezetünk szakmai vállalásának gerincét a nyári egyetemek, a rozsnyói közoktatási konferencia, a helyi és regionális fejlesztések, a tehetséggondozás, az önerős intézményesülés alkotják, az országos tanévnyitó és az emlékkonferenciák az identitás erősítésének történései. S mindezek krónikásaként jöttek létre az évkönyvek, emlékkönyvek, a Pedagógusfórum folyóirat.
1991 őszén Andrásfalvy Bertalannak, a Magyar Köztársaság oktatási minisztere támogatásával körvonalazódott a hazai pedagógushiány megoldására az ún. kihelyezett egyetemi-főiskolai központok megszervezése, amelyek Komáromban és Kassán jöttek létre, illetve a nyári szakmai továbbképzések lehetőségeinek támogatása, aminek következményeként elsőként a Kárpát-medencében Szövetségünk szervezte meg 1992-ben Deákiban nyári egyetemeink nyitányát. A helyszín, Deáki, szimbólum és az üzenet ötvözete volt. A hat hét alatt hat szakmai csoport váltotta egymást, hogy az elkövetkező évtől a horizontális szervezést a programokban gazdagabb vertikális elv rendezze mind a mai napig. Így biztosított a generációk találkozása, a tapasztalatok átadása, a párbeszéd, a barátságok, a kapcsolatok kialakulásának mélysége.
Az öt évenként változó helyszínek lehetőséget adtak a különböző régiókban a helyi csapatok helyzetbe hozására, a szervezés és a megvalósítás közös feladatának ellátására.
Szövetségünk nyári egyetemei egyes évfolyamainak vaskos papírkötegeit lapozva csak a puszta tények, adatok, névsorok, statisztika, tartalom kerülnek elő, már a múlté a serény igyekezet, a lehetetlent felülíró lendület, a hangulat, a jóízű nevetések, a jól végzett munka utáni mély sóhajok, az átgondolt és megfontolt mondatok, az elmélyedt tekintetek, a baráti kézfogások, a Kárpát-medence pedagógusainak egymásra találásának öröme. A múlté, de a jövőé is, mert ez az élmény és tapasztalat lesz a rugója az elkövetkező feladatok megvalósításának. Az emlékek megkopnak, de az élmény személyiségünket alakítja és meghatározza helyünket a világban, értékeinket személyes életünkben.
Az első nyári egyetem célja, mint ahogy az elkövetkezőké is (Pukkai László, az SZMPSZ első elnöke megfogalmazásában): „A szlovákiai magyar pedagógusok szakmai fejlődése, megismertetése a szaktudományok legújabb eredményeivel, a szaktantárgyak módszertani újdonságaival.”
Deáki után Nagymegyer (1997-2001), majd Dunaszerdahely (2002-2006), közben Komárom, Kassa, majd egy történelembe illő folyamat következett Rimaszombatban, ahol tizenhárom éven keresztül folytatódott a nyári képzések sorozata. Komárom 2006-tól vette át a stafétabotot a szervezésben, Kassa 2010-től. 2011-ben Rimaszombat, Kassa újító szándékkal egy-egy sikeres pedagógiai szabadegyetemet szervezett. A hagyományos nyári egyetemek minőségét Jókai Mór és II. Rákóczi Ferenc szelleme garantálja.
Mindegyik év és helyszín nyári egyeteme sikertörténet, mert mindenhol tevékenységükben összehangolt, lelkes és odaadó csapatok szerveztek, irányítottak, figyeltek, mutatták be az egyetemes magyar kultúra emlékhelyeit, értékeit a gazdagodás reményében.
A nyári egyetemek huszonhárom éve alatt előadókban, tartalmi kínálatban a sokszínűség, a tematikai gazdagság, a szellemi építkezés volt a jellemző. Hazai előadóinknak a nyári egyetemek adták meg a kezdő lépéseket, indították el őket szakmai életútjukon.
Mindegyik nyári egyetem a maga nemében páratlan volt. Új képzések és akkreditált programok jelentek meg a művelődés fókuszában. A módszertani megközelítések a pedagógiai szemléletet gazdagították, melynek megtermékenyítően hatottak a regionális és helyi jellegű fejlesztésekre.
Ezt erősítették a Kárpát-medencei pedagógusszövetségek által szervezett nyári akadémiák, valamint a magyarországi határon túli magyar pedagógusok részére szervezett nyári képzések.
Politikai kurzusok váltották egymást, sokszor erős nyomás nehezedett a magyar anyanyelvű iskolákra, de a nyári egyetem hagyománya erősödött, mert a szlovákiai magyar pedagógus érezte az összetartozás erejét, az együttlétek, az együtt tanulás, az ünnepek felemelő, meleg érzését. S azt gondolta, így van ez jó, mert tartozni kell valahová.
1994 őszén Rozsnyón vetődött fel a gondolat, hogy a Czabán Samu Pedagógiai és Kulturális Napok rendezvénysorozata alakuljon országos méretű pedagógustalálkozóvá, szerkezetét egy kétnapos közoktatási konferencia és az ünnepi est fogja össze, aminek lényege a példakép pedagógusok köszöntése.
Az első években a Kárpát-medencei kisebbségi magyar oktatási autonómiatervezetekről esett szó, ezen belül az autonóm iskolák létrehozásához vezető utak számbavétele alkotta a konferencia tartalmi vázát. A témák sorába bekerült a közoktatás önkormányzatok által történt fenntartása (ami Szlovákiában csak 2002. július 1-jével valósult meg), az iskola arculatának kialakítása, a pedagógiai program és a minőségbiztosítás megtervezése, mint a minőségi iskola kritériumai és még számtalan további fejlesztést megcélzó gondolat.
Az első konferencián kimondtuk, hogy számunkra létfontosságú az önkormányzati fenntartásra épülő intézményi autonómia, a szakmai szabadság, mert az autonóm rendszerű intézmény kompetenciáiban, döntéseiben önálló gondolkodásra késztet, önálló sorsintézést feltételez. Oktatáspolitikai és szakmai szempontokat mérlegelve az idő bennünket igazolt.
A rozsnyói pedagógustalálkozók a kezdettől meghatározták a szlovákiai magyar közoktatásról való tudatos gondolkodást, de a szlovákiai közoktatás egészére is hatást gyakoroltak. Jelentősége abban állt, hogy lehetőség nyílt a szlovákiai magyar oktatásügyben felmerült problémák kibeszélésére. Demokratikus párbeszéd keretei között kerestük az előrevivő megoldásokat a jövőre, a megmaradásra, az összefogásra, a fejlődésre, hogy a szlovákiai magyar Európában okos, értelmes polgárként teljesedjen ki, találja meg boldogulását.
A több mint két évtized alatt a rozsnyói konferencián hazai előadóinkon kívül neves magyarországi előadók tisztelték meg a szlovákiai magyar pedagógusokat, példát adtak és példákat hoztak, hogyan lehet nagy szakmai felkészültséggel, alázattal, feladatelkötelezettséggel hatékony, sikeres, jó iskolát létrehozni és működtetni. Az évente megrendezett pedagógustalálkozók arra is alkalmat szolgáltak, hogy ünnepeljünk. Ünnepeljük a közösségek által kiemelt nagyszerű példaképeket, a Czabán Samu Díj, illetve a Felvidéki Magyar Pedagógus Díj kitüntetettjeit, az alkotó pedagógusokat, a tehetséges diákokat, hogy gyönyörködjünk a tanulmányi versenyek alapján született gyermeki csodákban, örüljünk az okos, szép fiatalok nemzetközi és országos sikereinek, eredményeinek.
A rozsnyói konferenciák új szemléletet hoztak a szlovákiai magyar közoktatásba. Fejlesztették a nevelők pedagógiai kultúráját, a közoktatásról mint rendszerről, a fejlesztések kapcsán az iskoláról mint szervezetről kezdődött el a párbeszéd, a szakmai irányításban is a rendszerszemlélet alapján indult meg a gondolkodás. Rozsnyónak köszönhető, hogy új fogalmak honosodtak meg a pedagógusok szakmai fogalomtárában. Egészséges vérátömlesztést kapott a szlovákiai magyar pedagógustársadalom. A változás, a változtatás nyugtalansága és kívánatossága szállta meg az amúgy is kísérletező kedvű kollégákat. Rozsnyón mutatkoztak be az első pedagógiai programok, itt kerültek bemutatásra az alkotó pedagógusok pályamunkái, innen indult útjára minden új szakmai hír, ami megmozgatta a nevelőtestületek alkotó fantáziáját.
A nyári egyetemek, a rozsnyói gondolatok hívták életre az önálló fejlesztéseket.
Az országos és regionális jellegű szakmai műhelyek az alkotó pedagógusok szellemi termékeinek bölcsői. Ezek a műhelyek a helyi és regionális értékekre nevelést segítő könyvek, tanterv, módszertani kézikönyvek, fejlesztő pedagógiai képzések, szórványprogram, a szlovák nyelv kommunikatív oktatását kidolgozó módszertani útmutatások, tankönyvek, munkafüzetek, a differenciálást segítő munkáltató füzetek, a digitális tananyagfejlesztés alkotó csapatainak termékei, ahogyan a különböző tematikájú akkreditált képzések tartalmi fejlesztése is egyedülálló szellemi termékeink.
A magyar iskolát az különbözteti meg minden más iskolától, hogy fontos számára az anyanyelvre nevelés, a természettudományok művelődéstörténete, benne magyar művelőinek, kiválóságai életének, életművének a felmutatása, a minta, a követendő példa, illetve a helyi értékek beemelése a nevelés-oktatás folyamatába az önazonosságtudat kiművelése érdekében.
Az SZMPSZ civil szakmai szervezetként koordinálja a szlovákiai magyar közoktatásban résztvevő tanulók számára a különböző anyanyelvű tanulmányi versenyeket és műveltségi vetélkedőket. A cél elsősorban az, hogy a tanulmányi versenyeken évente résztvevő több száz tanuló meg tudja mutatni tantárgyi tudásának többletét egészséges önbizalma erősítése érdekében, bizonyítsa anyanyelve, nemzeti kultúrája, nemzeti közössége hagyományai iránti megbecsülését, szeretetét, felkészültségét a digitális írásbeliségből, miközben olyan, a használható tudást megjelenítő kompetenciákra tesz szert, mely kompetenciák személyiségébe épülve felkészítik őt jövendő életpályájára, a munkavállalásra, az élethosszig tanulásra, a folyamatos önművelődésre, a közösség szempontjából hasznos életvitelre.
1996-tól indultak be szervezetten Szövetségünk szervezésével a hazai anyanyelvi tanulmányi versenyek, műveltségi vetélkedők, saját fejlesztésű nyári tematikus táborok, melyek alapjai lettek a tehetséggondozásnak, később a tehetségpontok működésének. A tehetségkutatók abban egyetértenek, hogy a szellemi melegágy, a gyermeket biztató család és az általa képviselt értékek egy életre meghatározó útravalót adnak: biztatással növesztenek, határokat és szabályokat jelölnek ki, utakat, melyeken megközelítő biztonsággal lehet közlekedni. Az iskola ezt az értéket folytatja nevelési-oktatási programja megvalósításával: megmutatja a fejlődés sokszínű útvonalát, meghívja arra növendékeit, támogatja őket fejlődésükben, személyiségük kibontakozásában. A versenyek hasznosulása a tehetségígéretek, a tehetségek, a versenyeken résztvevő tanulók esetében a felkészülésben, a lehetőségben, a tapasztalat megszerzésében, elemzésében, a kudarcokból való tanulásban van. Szövetségünk fejlesztési szemléletét ez az elv vezérli.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Programjában elkötelezett a nemzeti hagyományok őrzésében, az anyanyelvi kultúrát fejlesztésében és lehetőségeket biztosít mindezek egyéni és csoportos megéléséhez.
Ezen célok jegyében rendezte meg 2003-ban az első emlékkonferenciát az SZMPSZ Rimaszombati Regionális Pedagógiai Központja Kassán, ami országossá nőtte ki magát s ebben az évben a 17. követ, a szervezést az SZMPSZ irányítja a helyi csapatokkal közösen.
A kulturális minisztérium által meghirdetett emlékévek, az önálló fejlesztések a tanári konferenciák folyamatosságát, a hagyományteremtést vitték előre tartalmukban és üzeneteikben.
A találkozások értékmérő és szemléletalakító mérföldkövek voltak, mert a művelődéstörténet nagy alakjainak életét és munkásságát voltak hivatottak példaként állítani az utókor számára.
A konferenciák mindenhol emlékezetesek maradnak, mert méltó körülmények között zajlottak, a tartalmukban hozzájuk kötődő tanulmányutak, tanulmánykötetek még emlékezetesebbé és személyessé tették az élményt, hogy az maradandó legyen, s legyen mihez nyúlni, ha elkopnak és elhalványodnak a szép, igaz és megerősítő szavak.
Önazonosságunk erősítését, erőink összefogását, nemzeti összetartozásunkat szimbolizálja a 2000 óta megszervezett országos tanévnyitó, ami a magyar iskolák és közösség részére meghatározó erkölcsi értékek közvetítője. Üzeneteiben hordozza nemzeti identitásunk tudatos vállalását, anyanyelvünk használatának jogosságát, a közös hagyományok erősítését, a kultúra, a közösségi érdekek és értékek mentén megtervezett építő élet alakítását.
Hiszen Európának okos, öntudatos, művelt polgárokra van szüksége, amilyen emberek az iskola falai között nevelődnek.
Alkalmat ad arra, hogy megmutassa, az iskola kulturális és szellemi értékeket teremt, javakat, mely a közösség előbbre jutását van hivatott szolgálni; ezért legyen fontos a művelődés és a műveltség, legyen fontos az egyéni és intézményi fejlődés és a fejlesztés, ebben álljon a közösség hősiessége. Az üzenetek megerősítik a szülőket, hogy bízzanak az iskola emberi, minőségi és szakmai hozzáértésében, és a kölcsönös bizalom vezesse együttműködésüket.
A pedagógusoknak való üzenet a változás, a minőség, az érték és a haladás szükségességét hangsúlyozza, hogy tervezzenek, művelődjenek, elsősorban önmaguktól követeljenek sokat, tevékenykedjenek a gyermekért, legyenek következetesek, nyújtsanak életmintát az értelmiségi létre és értékeket az ifjúságnak, segítsenek okosan a növendékek szellemi és emberi növekedésében, győzzenek meg a jóról, a szépről és az igazról, éljenek is e bölcsességek szerint, folytassanak párbeszédet a társadalmat alakítókkal a gyermek, a nemzeti közösség, a fenntartható, élhető élet és jövő érdekében.
A szülő, pedagógus, közösség példával elöl járva tegyen arról, hogy a tanulóifjúság belássa, feladata a munka világába való minél alaposabb felkészülés, s hogy ebben a feladatában az iskola segítsége vitathatatlan. Éppen ezért együtt, nem egymásnak feszülve kell a célnak megfelelni, a feladatra készülni.
A meghatározó pillérek sok más értéket foglalnak magukban, ám felsorolásuknak határt szab a türelmetlen idő. De az ünnepség minden résztvevője, a Szövetség minden tagja érzi, az elmondottakban ott van az ő munkája, ott van az ő alkotása. Mert nincs Szövetség, nincs fejlesztés, nincs megtett 25 év, alkotás a magyar iskola hétköznapi hősei nélkül. A Szövetség mi vagyunk, munkánk a jövőt szolgálja.
Tisztelettel köszönöm minden kedves kollégáimnak, azoknak is, akik már elhívattak az égi katedrára, az SZMPSZ programjaiba való bekapcsolódást, az alkotó és nemes munkát, az értékeink melletti határozott kiállást.
Köszönöm az anyaországnak az erkölcsi és anyagi támogatást, ami segítette a szlovákiai magyar iskolákat, pedagógusokat terveik megvalósításában. Köszönöm a 25 alkotó évet az utat meghatározó bátor kezdőknek, az elkötelezett folytatóknak és a tervező késő utódoknak.
„Nem akkor érsz célhoz, ha mindent kimerítettél, hanem, ha megtaláltad a kimeríthetetlent.” (Hamvas Béla)
A 800. generáció még nem fejezte be küldetését. Jobbnak, profibbnak kell lennünk hagyományainkat és kulturális értékeinket megőrizve, ha anyanyelvünkben meg akarunk maradni egy többségi államban Európa szívében.
Úton vagyunk.
Az út a kellő akarattal, hűséggel, kitartással bíró emberek lehetősége. Az út a haladás, a változás, a megismerés lehetősége. Az úton haladni kell, máskülönben értelmét veszti a távlat. Az út a bátraké.
A civilség stratégialátás, tervezés, programalkotás, meghívás az újra, a megismerés mámorító érzésére.
Nincs más motiváció, csak a nehézség feletti győzelem, önmagunk lustaságának legyőzése, a lehetőség teremtette alkotás és az annak eredménye fölötti öröm.
Az SZMPSZ lehetőség a változásokhoz való igazodásban, lehetőség az önmegvalósításra, lehetőség a közösségi elképzelések, stratégiák megalkotására. A Szövetség az út, amin járni kell, különben önmagába tér vissza és elveszti eredeti küldetését. 25 év után elmondható, hogy az ösvényből valódi makadám út lett a közösség összefogásának eredményeként, biztos közlekedési vonal, ami kibírta a terhelést.
A tervezést és a távlatokban való gondolkodást tekintve ez az út, a lehetőség szempontjából ez az a pálya, ahol játszani lehet helyi, országos és nemzetközi mérkőzéseket. A lehetőség megteremtése a szervezők feladata, az is, milyen tervekben, hatósugárban, milyen jövőben gondolkodunk.
A nem sémákban és szokványosan gondolkodó emberek viszik előre a társadalmat, taposnak ösvényt az őket követőknek. Az út kijelölése, a cél megfogalmazása, a feladat megszervezése: az út kitaposása nem mindennapi feladat. Először is fel kell tárni a célt, ami társadalmi értéket teremt. A cél ismerete az érték és igényesség ismerete.
„És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre.” – mondja Márai. „Ez a legfontosabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes. … Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. … szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.” (Márai Sándor: Füves könyv – Az igényről)
A választás a szabadság kultúrája. A választás az érték mérője az igény az idő függvényében, ahogy Umberto Eco fogalmaz:
„Legyen egy bankszámlád, ahol minden reggel 86 400 pénz kerül a számládra!
Ez nem marad meg a holnapi napra. Minden este lenullázódik, akármennyit is használsz fel a nap folyamán.
Hát akkor mit lehet tenni?
Természetesen használd fel MINDET!
Mindannyiunknak van egy ilyen bankja. Ez az IDŐ.
Minden reggel 86 400 másodperccel gazdagabbak vagyunk.
Minden este lenullázódik, elvész, akármennyit is használtunk fel céljaink eléréséhez.
Soha nem marad egyensúlyban. Soha nem lesz több, egy másodperccel sem.
Minden új nap új számlát nyit nekünk, és minden este felégeti a maradékot.
Ha elmulasztod felhasználni, az aznapi betéted értéke elveszik. Soha nem kapod vissza. Nem íródik jóvá másnap.
A jelenben kell élned, a mai betétet használva.
Befektetni, hogy a lehető legtöbbet tudj vásárolni.
És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
A Tegnap történelem.
A Holnap rejtelem.
A Ma ajándék.
Gondolkodj el: hogyan töltötted a mai napot.” Ne feledd: a jövő elszámoltat. Az vagy, amit teszel. Legyen tiszta a lelkiismereted” – mondta előadásában Ádám Zita, az SZMPSZ korábbi elnöke, jelenleg alelnöke Komáromban október 17-én, az SZMPSZ 25. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen.
Felvidék.ma
Tekintse meg az ünnepség megnyitóján készült fotóriportunkat ITT>. {iarelatednews articleid=”56902,56859″}