12
Egyes szlovák egyházi méltóságok és általuk a püspökségek nacionalizmusát évtizedek óta érezzük, elsősorban a papok kinevezésénél a magyarlakta települések plébániáiba, – sőt már nem is leplezik a szándékukat, a magyar hívek illetve falvak elszlovákosítását.
Egyes szlovák egyházi méltóságok és általuk a püspökségek nacionalizmusát évtizedek óta érezzük, elsősorban a papok kinevezésénél a magyarlakta települések plébániáiba, – sőt már nem is leplezik a szándékukat, a magyar hívek illetve falvak elszlovákosítását.
Ez a helyzet állt elő most Kolonban, a magyar esperest 30 év koloni szolgálat után nyugdíjaztatja a nyitrai püspökség, helyébe Beséről helyezi át a szlovák papot, őt pedig a szalakuszi magyar plébános cseréli. Bese többségében szlovák falu, még további 4 település tartozik a plébániához. Szalakusz szlovák falu, ehhez a plébániához tartozik Béd és Menyhe, ide magyar káplánt nevezett ki a nyitrai püspök(ség)! Ha már mindenáron nyugdíjba küldik az esperesünket, akkor nem kellett 4 helyszínen változtatni, a mocsonoki magyar káplánnal megoldható lett volna az üresedés betöltése, de így minek nevezhető ez a püspöki rosáda, ha nem nacionalizmusnak?!
A Kolonba kinevezett Markovič tisztelendőt nem ismerem, lehetséges, hogy egy csipetnyi nacionalizmus sincs benne, egyformán szolgálja az Istent a szlovák és magyar hívek lelki üdvéért, de mivel nem magyar, én tiszta szívvel nem tudom elfogadni, s gondolom így van ezzel sok magyar testvérem. Én a hitemet azon a nyelven akarom gyakorolni, melyen megkereszteltek, tehát magyarul, ezen a nyelven kereszteljék és eskessék gyerekeinket, és temessenek, magyarul gyónhassak, ezt szlovák pap nem tudja részünkre megteremteni, bármilyen jószándékkal legyen irántunk!
Az egyházmegyék felosztása mögött szintén ott a nacionalizmus, a Nyitrai Püspökséghez csatoltak sok magyar plébániát a lévai, párkányi és zselízi esperességekből, ami talán mérsékli a zoboralji magyarok kiszolgáltatottságát, nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat, hiszen többen lettünk, több magyar plébánia, több magyar pap, de mit segít ez, ha a püspökség teljesen ignorálja a magyar hívek igényeit a hitgyakorlás terén. Annak ellenére, hogy kb. 50 magyar pap van a nyitrai egyházmegyében, mégis szlovák püspöki helynököt neveztek ki a magyar hívek részére, mert a püspökség szerint elég, ha tud magyarul!
Épp most voltak a koloni falunapok (2008. jún. 21.), az ünnepi szentmisét Mons. Pristač celebrálta, így személyesen meggyőződhettünk magyar tudásáról, – még a magyar szöveg olvasása is gondot okozott neki, ezt hallva megértem, hogy csak próbálkozásai voltak a magyar beszéddel. Szlovákul dícsérően szólt templomunk fekvéséről, őseinkről, akik szerinte jóval az első írásos emlék előtt itt éltek, már a két hittérítő, Ciril és Metód idejében (!). De egy szóval nem említette Szent István királyt, aki a templomunk védőszentje, kinek rendeletére épült templomunk, nem említette Szent István feleségét Boldog Gizellát, fiukat Szent Imrét, sem a lovagkirályunkat Szent Lászlót, aki Nyitrán halt meg, a két zoborhegyi remetéről Szórádról-Andrásról és Benedekről sem szólt, akik egyidőben az államalapító István királlyal lettek szentté avatva! A magyar história elhallgatásán nem is csodálkozom, hiszen aki turistaként ellátogat a nyitrai várba, az megtapasztalja, a magyar történelmi vonatkozások említését teljesen kitiltanák a vártemplomból. A püspöki helynök magyar tudása és prédikációja után nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy lássuk az egyház szándékát!
Főtisztelendő Püspök Atyák!
Ciril és Metód feladata a hit terjesztése volt, hogy a szláv népek és nemzetek saját nyelvükön megértsék és gyakorolhassák a keresztény hitet, – ezt sikerrel teljesítették. A Szlovákiai Katolikus Egyház célja ettől merőben eltér, a magyar nemzetiségű hívek szlovák nemzetbe való beolvasztására törekszik, – remélem sose sikerül!
Vitathatatlan tény, a Szlovákiai Katolikus Egyház egyértelműen korlátozza a magyar híveket a hit gyakorlásában!
Mit tehetünk ez ellen?
Szerintem egy megoldás létezik: Szlovákiai Magyar Katolikus Egyház!
A Szlovákiai Katolikus Egyház lassan két évtizede nem hallja meg imáinkat (Komáromi Imanapok), a Szentatyához nem jutnak el valós információk helyzetünkről, s épp ezért a Vatikán nem foglalkozik problémáink megoldásával, remélem most tudatosítják, hogy a szlovákiai magyar hívek hitgyakorlását érintő feltételeken sürgősen változtatni kell!
De engem úgy egészében nem érint a papcsere, mivel vasárnaponként szlovák misére járok. Nem tagadtam meg nemzetemet, a templomi szomszédaim kényszerítettek erre, mivel néhányan csakis azért járnak misére, hogy a papot kritizálják sőt gyalázzák. Tehát a botrány elkerülése végett nem járok a vasárnapi magyar misére, nehogy valami olyat tegyek az Isten házában, amit nehezen tudnék megmagyarázni a Teremtőnek!
A gyalázások csúcsa volt, mikor az egyik „hívő” szomszédom mindenféle gyámoltalannak elmondta az esperest, következett az áldozás, az illető felállt és elment áldozni, a „gyámoltalan” esperestől vette szájába az ostyát! Ehhez nem kell kommentár, mint ahhoz sem, hogy a falunapos szentmise után a „hívő társaság” néhány tagja azt mondta, hogy inkább Mons. Pristačot hallgatják, mint az esperesünket!
Ezek a „hívő magyarok” elérték céljukat, a nyitrai püspökség eltette Kolonból a nemkívánatos magyar esperest, ennek a következményeit majd mindannyian megérezzük!
A Kolonba kinevezett Markovič tisztelendőt nem ismerem, lehetséges, hogy egy csipetnyi nacionalizmus sincs benne, egyformán szolgálja az Istent a szlovák és magyar hívek lelki üdvéért, de mivel nem magyar, én tiszta szívvel nem tudom elfogadni, s gondolom így van ezzel sok magyar testvérem. Én a hitemet azon a nyelven akarom gyakorolni, melyen megkereszteltek, tehát magyarul, ezen a nyelven kereszteljék és eskessék gyerekeinket, és temessenek, magyarul gyónhassak, ezt szlovák pap nem tudja részünkre megteremteni, bármilyen jószándékkal legyen irántunk!
Az egyházmegyék felosztása mögött szintén ott a nacionalizmus, a Nyitrai Püspökséghez csatoltak sok magyar plébániát a lévai, párkányi és zselízi esperességekből, ami talán mérsékli a zoboralji magyarok kiszolgáltatottságát, nagyobb biztonságban érezhetjük magunkat, hiszen többen lettünk, több magyar plébánia, több magyar pap, de mit segít ez, ha a püspökség teljesen ignorálja a magyar hívek igényeit a hitgyakorlás terén. Annak ellenére, hogy kb. 50 magyar pap van a nyitrai egyházmegyében, mégis szlovák püspöki helynököt neveztek ki a magyar hívek részére, mert a püspökség szerint elég, ha tud magyarul!
Épp most voltak a koloni falunapok (2008. jún. 21.), az ünnepi szentmisét Mons. Pristač celebrálta, így személyesen meggyőződhettünk magyar tudásáról, – még a magyar szöveg olvasása is gondot okozott neki, ezt hallva megértem, hogy csak próbálkozásai voltak a magyar beszéddel. Szlovákul dícsérően szólt templomunk fekvéséről, őseinkről, akik szerinte jóval az első írásos emlék előtt itt éltek, már a két hittérítő, Ciril és Metód idejében (!). De egy szóval nem említette Szent István királyt, aki a templomunk védőszentje, kinek rendeletére épült templomunk, nem említette Szent István feleségét Boldog Gizellát, fiukat Szent Imrét, sem a lovagkirályunkat Szent Lászlót, aki Nyitrán halt meg, a két zoborhegyi remetéről Szórádról-Andrásról és Benedekről sem szólt, akik egyidőben az államalapító István királlyal lettek szentté avatva! A magyar história elhallgatásán nem is csodálkozom, hiszen aki turistaként ellátogat a nyitrai várba, az megtapasztalja, a magyar történelmi vonatkozások említését teljesen kitiltanák a vártemplomból. A püspöki helynök magyar tudása és prédikációja után nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy lássuk az egyház szándékát!
Főtisztelendő Püspök Atyák!
Ciril és Metód feladata a hit terjesztése volt, hogy a szláv népek és nemzetek saját nyelvükön megértsék és gyakorolhassák a keresztény hitet, – ezt sikerrel teljesítették. A Szlovákiai Katolikus Egyház célja ettől merőben eltér, a magyar nemzetiségű hívek szlovák nemzetbe való beolvasztására törekszik, – remélem sose sikerül!
Vitathatatlan tény, a Szlovákiai Katolikus Egyház egyértelműen korlátozza a magyar híveket a hit gyakorlásában!
Mit tehetünk ez ellen?
Szerintem egy megoldás létezik: Szlovákiai Magyar Katolikus Egyház!
A Szlovákiai Katolikus Egyház lassan két évtizede nem hallja meg imáinkat (Komáromi Imanapok), a Szentatyához nem jutnak el valós információk helyzetünkről, s épp ezért a Vatikán nem foglalkozik problémáink megoldásával, remélem most tudatosítják, hogy a szlovákiai magyar hívek hitgyakorlását érintő feltételeken sürgősen változtatni kell!
De engem úgy egészében nem érint a papcsere, mivel vasárnaponként szlovák misére járok. Nem tagadtam meg nemzetemet, a templomi szomszédaim kényszerítettek erre, mivel néhányan csakis azért járnak misére, hogy a papot kritizálják sőt gyalázzák. Tehát a botrány elkerülése végett nem járok a vasárnapi magyar misére, nehogy valami olyat tegyek az Isten házában, amit nehezen tudnék megmagyarázni a Teremtőnek!
A gyalázások csúcsa volt, mikor az egyik „hívő” szomszédom mindenféle gyámoltalannak elmondta az esperest, következett az áldozás, az illető felállt és elment áldozni, a „gyámoltalan” esperestől vette szájába az ostyát! Ehhez nem kell kommentár, mint ahhoz sem, hogy a falunapos szentmise után a „hívő társaság” néhány tagja azt mondta, hogy inkább Mons. Pristačot hallgatják, mint az esperesünket!
Ezek a „hívő magyarok” elérték céljukat, a nyitrai püspökség eltette Kolonból a nemkívánatos magyar esperest, ennek a következményeit majd mindannyian megérezzük!
Balkó Gábor
Kolon, 2008. 06. 23.
zoboralja.sk
