Budapesten, a Farkasréti temetőben ma református gyászszertartás keretében vettek búcsút az életének 82. évében elhunyt Herczegh Géza Gábortól, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjától, aki a felvidéki Nagykapos város díszpolgára, a Pécsi Tudományegyetem és a Philipps Egyetem (Marburg) díszdoktora, a Magyar Polgári Együttműködés és a Professzorok Batthyány Körének tagja is volt.
Herczegh Géza Gábort a Felvidéken is gyászolják. Szülővárosa nevében Gabri Rudolf, a Nagykapos és VIdéke Társulás elnöke mondott búcsúbeszédet a ravatalnál. A temetésen Mihók Gábor, a Csemadok Nagykaposi Alapszervezetének elnöke és Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke is jelen voltak.
Az elismert nemzetközi jogászt, Herczegh Gézát jogtudományi tevékenysége mellett történetíróként is számon tartották. Kutatási területei közé tartozott a nemzetközi jogelvek szerepe a nemzetközi bíráskodásban, az emberi jogok, a nemzeti kisebbségek védelme, a humanitárius nemzetközi jog fejlődése, a nemzetközi jog szociológiája.
„Egy hivatalos méltatás Herczegh Géza Gábor, a jogtudós életműve egy melléktermékének tekintené történetírói munkásságát. A szerző maga többször elmondta, e sorok írójának is, hogy eredendően történész szeretett volna lenni, s a magyar történelem sajnálatos eseményei folytán nem választhatta ezt a hivatást. Mi, történészek, csak sajnálhatjuk, hogy nem ezt a pályát futotta be, de életében – a nemzetközi kapcsolatok kutatójaként – többször rákanyarodott erre az ösvényre is.” – így méltatta Gergely András történész Herczegh Géza történetírói munkásságát a Magyar Szemlében. A történetírásban is jelentőset alkotó nemzetközi hírű jogász az Alkotmánybíróság megalakulásától volt a testület tagja, majd elnökhelyettese.
Herczegh Géza munkái a nemzetközi jog számos területét fogják át. Tanulmányainak nem csekély hányada témájánál fogva a szélesebb értelemben vett szakmai publikum érdeklődésére is joggal tart számot – különösen a nemzetközi jog és a nemzetközi kapcsolatok történetében. A Vöröskereszt szakértőjeként számos nemzetközi konferencián vett részt, 1974-77-ben a háború áldozatainak védelmével foglalkozó genfi konferencián a magyar delegáció tagja volt. Sok tekintélyes, részben idegen nyelvű – angol és francia – szakmai folyóiratban publikált.
Peres örökségünk című tanulmánykötetében szereplő írásainak többsége – kilenc közül hét – egy-egy történelmi személyiséggel foglalkozik, olyanokkal, mint Széchenyi, Metternich, Görgey, Nagy Imre, Kádár János. A másik két tanulmány a nemzetközi viszonyokat veti egybe a magyar történetírás eredményeivel, megállapításaival egy-egy történeti korszak vonatkozásában.
„Új szempontokat vet fel, elsősorban a nemzetközi körülmények hangsúlyosabb figyelembevételét szorgalmazza, máskor meg egyszerűen a józan ész nevében közelít, újra végiggondolja az egykor cselekvő emberek indítékait.” – jellemzi művét Gergely András.
Herczegh Géza széles körű látásmódja, átfogó tudása és nemzetközi tapasztalatai lehetővé tették, hogy munkái nemzetközi környezetbe helyezzék a hazai jogi és történelmi kérdéseket.
A Nagykaposon 1928. október 17-én született jogtudós 1951-ben végzett a szegedi tudományegyetem jogi karán, a jogtudomány kandidátusa, doktora volt. 1985-ben az MTA levelező, 1990-ben pedig az MTA rendes tagjává választják. A Pécsi Tudományegyetem jogi karán a nemzetközi jogi tanszék tanszékvezető docense 1967-79 között. 1990-93-ban az Alkotmánybíróság tagja, majd elnökhelyettese. 1993-tól az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságán bíró, tíz évig töltötte be a posztot. 1996-tól a Magyar Polgári Együttműködési Egyesület elnökségi tagja volt. A Marburgi Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem tiszteletbeli doktora. 2000-ben elnyerte a Bethlen Gábor-díjat.
Halála a jogi tudományos élet nagy vesztesége.
Forrás: MTA
