Benda Jenő a század első felének ismert közíró-szerkesztője, aki 1920-ban a párizsi béketárgyalásokra részt vevő magyar küldöttség mellett működött sajtótudósítóként.
A tárgyalások idején napi rendszerességgel tudósította lapját, a Pesti Hírlapot a küldöttség tapasztalatairól, s e beszámolók alapján véglegesítette eredetileg 1920-ban megjelent, dokumentumértékű könyvének szövegét. Mindent följegyzett, aminek tanúja volt, illetve amiről a delegáció tagjai beszámoltak neki – e följegyzések legalább olyan érzékletesen mutatják be a háború utáni Párizs mindennapjait, mint a küldöttség egyre borúsabb hangulatát. A magyarok megtapasztalhatták, hogy a győzők bár időnként „érdekesnek” találják érveiket – de döntéseiket eszük ágában sincs ezek mérlegelésével meghozni.
Benda Jenő, az 1918-as októberében az őszirózsás forradalom híve volt, a 1920-ban a párizsi béketárgyalásokra kiküldött magyar delegáció melletti sajtótudósítást vállalt, majd a második világháború befejezése előtt – mint a magyar függetlenség híve – a nácik politikai foglyaként halt meg Dachuban. A tárgyalások idején a Château de Madridban gyakorlatilag internált magyar küldöttség tapasztalatairól tudósította lapját, a Pesti Hírlapot napi rendszerességgel, s e beszámolók alapján véglegesítette eredetileg 1920-ban megjelent, dokumentumértékű könyvének szövegét.
A kötete a 84. Ünnepi könyvhéten megjelenő könyveik közül van. A kiadvány a Méry Ratio, Somorja gondozásában jelent meg.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39934, 40180, 40024″}
