Február 14-én Balassi karddal tüntették ki Kulcsár Ferenc felvidéki költőt. Ennek apropóján kérdeztük a kitüntetettet.
-A vers is és a kard is fegyver. A kettőt, vajon, össze lehet kapcsolni, vagy pedig az egyik kizárja a másikat?
Ez egyértelmű, hiszen ha már Balassi kard ünnepségen vagyunk, akkor el kell mondani azt, hogy Balassi Bálint egyik versében pontosan ezt fogalmazza meg: Emberségről példát, vitézségről formát. Tehát az emberség bele tartozhat a költészet birodalmába, a vitézség, a tisztesség, a kiállás, a bátorság pedig az erős szív, az erős lélek kategóriájába.
A kettő ilyen módon átfedi egymást. Nagyon sok mindent lehetne a kettő összekapcsolásáról mondani, mert ha valaki emberségről beszél, az azt jelenti, hogy hű marad. Hű marad a hitéhez, a nemzetéhez s egyáltalán az emberségéhez, vagy a megbocsátáshoz vagy a szeretethez. Balassi költészete éppen erről szól, a szabadságról, meg a szerelemről, úgy mint Petőfié. Lehet az embernek belső és külső szabadsága. Mind a kettő végtelenül fontos. A belső szabadság a hiten keresztül éri el a végtelen egyetemességet, a külső pedig a társadalmi, a politikai szabadságon keresztül.
A lényeg, hogy ha az ember hű marad a nemzetéhez, akkor nyilvánvaló, hogy a nemzetének a jövőjét félti és a jövőjéért él, ezért dolgozik verssel is és karddal is, vagyis emberséggel is meg bátorsággal is.
-A mai felvidéki költőnek miért vagy mi ellen kell harcolni?
József Attila írja, hogy érted haragszom, nem ellened. Nem valami ellen, hanem valamiért. Ha a valami ellen fogalma megjelenik a költészetben, akkor az csak a barbárság elleni tiltakozás lehet. Az elnyomás, a felsőbbrendűséget kinyilvánító dőjf elleni tiltakozás lehet. Radnóti írja, hogy a próféták s költők dühe oly rokon. A költőből néha ugyan előtolulnak a hegyi beszédek, meg a próféciák meg a tiltakozások is. A költészet birodalmába beletartozik az is, hogy elmondok valamit a hitemről, az Istenről, az Isten fényben rejtőző orcájáról, vagy pedig elmondok valamit a látható dolgokról. A költészet birodalmába minden beletartozik. A jó költészet mindig egyetemes kötészet.
-A Balassi kard, ez a kitüntetés mit jelent a költőnek?
Ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Erről csak annyit tudnék mondani, amit most átéltem, hogy barátokkal találkoztunk, meg új barátokkal is, persze régiekkel is, de jó volt új arcokat is látni. Nagyon szép volt ez a bensőséges ünnepség. Azt nem akarom, hogy ez a díj most engem kötelezzen valamire, mert az csak zavarna, elnémítana, feszültséget okozna bennem, hiszen én azt akarom folytatni, amit negyven éve csinálok.
Ez a díj nagyon szép és fölemelő, de nem akarom, hogy bármilyen határkövet szabjon. Én ugyanúgy akarom folytatni, illetve jobban, mint eddig, mert a költőnek az a kötelessége, hogy egyre jobban és jobban teljesítsen, mindig jobb és jobb verseket írjon. Biztosan sokan úgy néznek erre a díjra, hogy ez nem szakmai díj, pedig én éppen ellenkezőleg látom. Akik eddig tizenheten megkapták, azok mind kitűnő költők. Tehát ez igazi szakmai díj. Mert a József Attila-díjra mondják, hogy szakmai díj, más meg éppen az ellenkezőjét mondja.
Olyan költők is megkapják a József Attila-díjat, akik mondjuk jó, megkapják, de sokkal jobb költők évtizedeken keresztül nem kapják meg. Éppen Varga Imréről beszéltünk, ő most az egyik legjobb magyar költő, különben felvidéki, de régóta már Magyarországon él. Szerintem sokkal gyengébb költők már megkapták a József Attila-díjat, de ő még nem.. Ezt csak példaként említettem, de sok ilyen költő van.
Az Egyszemű éjszakában együtt indultunk, Tóth Laci, Varga Imre, én, kilencen voltunk. Az Egyszemű éjszaka egy 1970-ben megjelent antológia, kilenc fiatal szlovákiai magyar költő szerepelt benne. Akkor volt a husáki konszolidáció, hatalmas támadások értek bennünket. Odáig ment az egész, hogy Magyarország átvett belőle 1.800 példányt és két nap múlva a magyar kommunista párt mind az 1.800-at bezúzatta.
Dormán László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”44109,43093,44123″}
