Az Omega együttes négy nappal Moszkva után (ahol a Megváltó Krisztus székesegyházban léptek fel) Pozsonyban is fergeteges sikerrel mutatta be az Oratóriumát.
Az Omega Oratórium tulajdonképpen az Omega-életmű vallásos témájú dalainak áthangszerelt, szimfonikus zenekar és kórus közreműködésével történő előadása. Ennek már több „előfutára” volt, mint az Omega Rapszódia, az Omega Szimfónia, ezeknek egy kiforrott, főleg templomi környezetre írt változata lett az Omega Oratórium, a szabadtéri előadások esetében pedig a Beat-mise.
Az Omega Oratórium dalait a közelmúltban hanglemezen is kiadták, ezen a következő számok szerepelnek: Hajnal a város felett, Egy életre szól, Boldog angyalok, A legenda, Az éjszakai országúton, Ne legyen, Ballada a fegyverkovács fiáról, Álmod őrzi egy kép, Én elmegyek, Megszentelt világ, Szállj le hozzánk angyal, Koncert a Mennyben, Egy új nap a teremtésben, Az égben lebegők csarnoka, A keresztút vége. Ezeket a dalokat a koncerteken még további nagy Omega-slágerekkel egészítik ki, mint a Napot hoztam, csillagot, a Babilon, a Léna, a Gyöngyhajú lány („Természetesen az nem lehet, hogy egy Omega-koncerten ne legyen Gyöngyhajú lány – mondta a pozsonyi koncertet megelőző sajtótájékoztatón Kóbor János, az Omega frontembere), a Petróleumlámpa, – és ha nagyon felfokozott a hangulat (Pozsonyban így volt), akkor még a Régi csibészek is felcsendül.
Pozsonyban az Istropolis épülete adott otthont a koncertnek, mely egyébként a „Több, mint szomszéd” elnevezésű pozsonyi kulturális hét nyitórendezvénye volt. A templom hangulatát gondosan megválogatott képek vetítésével igyekeztek – sikeresen – „belopni” a falak közé. Már egy héttel a koncert előtt minden jegy elkelt, ami 1200 nézőt jelent. Az Omega zenészei a kórustagokkal és a szimfonikusokkal kiegészítve mintegy negyvenen voltak a színpadon – két órán át. Noha az Istropolisban csak (párnázott) ülőhelyek vannak, az utolsó három számot már mindenki felállva, tapsolva (sőt, többen táncolva) nézték. Üresjárat nem volt, Kóbor néhányszor egy-egy „Köszönjük – Ďakujeme” megszólalással köszönte meg a tapsot, egy dalt (Minden csepp könnyért kár) vendégénekes közreműködésével angolul is eljátszottak.
A koncertet megelőző sajtótájékoztatón Benkő László, az 53 éves zenekar vezetője elmondta, egy olyan közösséget kerestek, amely még nem megosztott, és erre a templom tűnt a legkézenfekvőbbnek. Kóbor portálunknak is nyilatkozva elmondta, a Babilonnal eleinte gondjaik voltak, hogy vajon szabad-e egy templom falai között egy harsány, „Gyere le Isten, mondd mit akarsz…” kezdetű dalt eljátszaniuk, de miután az egyik templomban éppen ezekkel a szavakkal konferálta fel őket a házigazda plébános, ez a dilemma is önmagától megoldódott.
A koncert csúcspontja talán „A keresztút vége” dal volt, ez volt az, amelynek a végén felállt a pozsonyi közönség (köztük természetesen a magyarok voltak többségben, de sok szlovák is volt a nézőtéren, és érkeztek rajongók Csehországból és Lengyelországról is). „Felgyúlnak a lángok, az út fényárban áll, / Új hangokra ébred, ki vigaszra és megváltásra vár. / Ragyog az égbolt, és feloldódik az éj, / Árad a szeretet, átölel és elringat a fény – ne félj!” – szólt az ének, a végén pedig hatalmas nemzeti trikolórba bújtatott Omega-emblémát vetíttek ki.
Legközelebb június 13-án, szombaton, Felcsúton, a Pancho Arénában lép fel az Omega. Július 8-án pedig Karlovy Vary lesz a házigazda. Ez utóbbi a filmfesztivál kezdetén lesz. „Ha minden igaz, addigra elkészül egy Omega-film, is” – mondta Kóbor János.
Oriskó Norbert, Felvidék.ma
Fotó: Omega Oratórium fb {iarelatednews articleid=”45867,53692,54096″}
