Eleddig mindhiába vártam, hogy majd megírja valaki, a Komáromi Kamarazenekar (tagjainak nagy örömére) végre ismét meghívást kapott; méghozzá igazán megtisztelőt – a Csemadok Országos Tanácsa által az Összetartozás Napja alkalmából szervezett országos rendezvény keretében – Félen a Szent Miklós templomban adhatott nagysikerű ünnepi hangversenyt.
Arról, hogy a nagyszabású egésznapos rendezvény, amely nem véletlen, hogy Éberhardon, gróf Apponyi Albert végső nyughelyénél, a családról elnevezett kápolnában vette kezdetét, ugyan értesülhetett a t. olvasó, azonban arról, hogy a rendezvény hazai kamarazenekar magyar szerzők műveit megszólaltató hangversenyével zárult, sajnos arról már nem. Most ennek okán fogtam tollat, tartva magamat, a komáromi „krónikás” dr. Szénássy Zoltán tanár urunk tanításához, miszerint: „Ami nincs leírva vagy kőbe vésve, az nem volt.”
A templomban szép számban egybegyűlteket Zsidó János esperes köszöntötte, mint mondta: „ …nemzeti tragédiánk napja, a nemzeti összetartozás napjává nemesedett; szorosabbá tenni a testvérkapcsolatokat!” Majd Szakály Sándor emlékezett a tragikus június 4-ére, továbbá Bárdos Gyula, a Csemadok Országos Tanácsa Elnöke mondott köszöntőt.
Az idén ötvenéves, Pro Urbe Komárom Díjas Komáromi Kamarazenekart – Medveczky Szabolcs, a zenekar művészeti vezetője és állandó karmestere távollétében – Bolyky Zoltán m.v., a neves ifjú budapesti karmester vezényelte, s csakúgy ő fűzött felvezető gondolatokat a felcsendülő művekhez. A hangversenyt nyitó Hunyadi sirató című kompozíció Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtőjének, Hunyadi László című operája nyitányából készült, Medveczky Szabolcs átirataként. A zenekar által kifejezően megszólaltatott mű emlékezéshez méltó atmoszférát, ünnepi hangulatot teremtett.
Bartók Béla születésének 135. évfordulója évében „a nemzeti összetartozás napjává nemesedett” napon lehetett volna-e méltóbb folytatása a hangversenynek, mint a zömmel Bartók művek előadása. A Magyar képek szimfonikus ciklus bizonyára a legkedveltebb Bartók művek egyike; 3. tétele a Melódia. „Ezzel a zenével vezetjük be a népdalok sorozatát…”- vezette fel a műsorszámot a karmester. Majd Bartók: Tíz magyar dal (1-6) című műve következett – az eredetileg zongorakíséretes dalok „kíséretét” Medveczky Szabolcs írta át – felettébb mutatósra – két fuvolára és vonósokra. A dalokat két kiváló szólista (az érsekújvári) Pintér Éva és a (komáromi) Záhorská Kuczmann Renáta szólaltatta meg nagy sikerrel. A népdalokat hangszeres zene váltotta fel: Bartók Magyar képek ciklusának – bizonyára a leggyakrabban hallható – Este a székelyeknél című nyitótétele következett, azután pedig egy talán még ismertebb kompozíció, Weiner Leó Divertimentójának I. tétele, a Jó alapos csárdás, s az igen virtuóz Rókatánc fokozva a hangulatot; kiváltva a közönség vastapsát. A hangulatos zenekari muzsikát követően az énekesek a korábban megkezdett Bartók mű, a Tíz magyar dal népdalciklus második felének eléneklésével arattak osztatlan sikert. A hangverseny zárószámát Medveczky Szabolcs Szép Magyarországnak… című musical-szerű kompozícióját a zenekar kíséretével (az érsekújvári) Farkas Mónika énekelte stílusosan.
A karmester Bolyky Zoltán, mind a zenekart, mind pedig az énekeseket magabiztosan, kiválóan vezette. Összjátékukat, a nemes szórakoztatást a hálás közönség méltányolta: állótapssal jutalmazta.
A karmester úr nagy elismeréssel szólt úgy a zenekar, mint az énekesek felkészültségét illetően.
A zenekar ezúton is köszöni Bolyky Zoltánnak, hogy vállalta a június 4-i fellépést. Az együttes, amely tagjainak többsége hivatásos zenész, művész-tanár, reméli, féli szereplésüket újabb meghívások követik.
