Hihetetlen egy világot élünk, de komolyan. Csak kapkodom a fejem, hogy az egyes világnézetek hogyan züllesztik szét totálisan a társadalmat, melynek következményeként hihetetlen mélyre süllyed a politika színvonala is. Nemcsak nálunk, hanem az egész világon tovatűnt az elegáns, úriemberhez méltó politikai kultúra. Már elképzelhetetlen, hogy egyes politikusok Széchenyi, Kossuth stílusában folytassanak vitát, és a brit lovagi politika is messze tűnt már.
Az egy dolog, hogy van egy geopolitikai jelenség, az egyszerűsítés kedvéért nevezzük mondjuk kacsának. Mindenki látja, hogy ez egy kacsa, úgy is hápog, mint egy kacsa, úgy is úszik, mint egy kacsa, de még a húsának az íze is olyan, mint egy kacsának. Ehhez képest van egy csoport, amely váltig állítja, hogy a kacsánk valójában nem is kacsa, hanem valamiféle póniló. Hiszen sosem mondta ki szerencsétlen kacsa, hogy neki kacsa identitása van – szigorúan a liberalizmus jegyében. Igaz, azt sem mondta, hogy póniló, de 50 %-ban joga van pónilónak lenni, mert hát Sajókám, a szabadságjogok, mégiscsak szabadságjogok.
Megmosolyogtató egy dolog, az szent igaz, de hogy ezen a világ ketté tud szakadni, és intelligens, magukat kulturáltnak valló emberek vérre menően össze tudnak különbözni, az megdöbbentő. Vesszenek össze emberek egy nő kegyeiért, becsületsértésért, vagy mondjuk a vissza nem adott AC/DC lemezért, esetleg egy meggondolatlan illetlenségen, de ne a politikai világnézeten, könyörgöm!
A folyamatok pediglen már ott tartanak, hogy a két tábornak és híveiknek kötelező utálni egymást. Sőt, az egyik oldal odáig megy, hogy probléma nélkül megbélyegez, kirekeszt, szegregál és gyűlölködik, természetesen a liberalizmus és a demokrácia jegyében.
Pedig a Tusványos sem egy túl bonyolult dolog. Napközben szabadegyetemi előadások, kultúra, művészet, tudomány, sport, ifjúság, közélet és persze politika témában. Az is eléggé tudvalévő, hogy melyik magyarországi és erdélyi párt hathatós támogatásának köszönhetően valósul meg a rendezvény, de hogy értéket teremt, és az erdélyi magyarság legnagyobb volumenű rendezvényévé nőtte ki magát, az vitathatatlan. A reprezentációs paletta pedig a lehető legsokszínűbb. Még azt is megkockáztatom, hogy aki alkotott és jelentős tevékenységet fejtett ki a Kárpát-medence bármely pontján, akár a magyar kultúra, művészet, tudomány, sport, ifjúság, közélet és persze politika tematikában, az már megfordult és adott elő Tusnádfürdőn (1996-ig Bálványoson). A szervezők szigorúan figyelnek arra, hogy a panelbeszélgetéseken több oldal, több aspektus legyen megvilágítva, ami alól nem képez kivételt a politika szcenáriója sem. Az erdélyi (magyar és részben a román) politika java fel van vonultatva, de Magyarország és a környező országok politikusai is fel-felbukkannak (kormányzatiak, ellenzékiek egyaránt). Persze érezhető a keresztény, konzervatív irányvonala a tábornak, de egészséges egyensúlyban a nyitottság és a szabad légkör jegyében.
Ami pedig a legfontosabb, hogy senki sincs kötelezve, vagy erőszakolva, hogy egyik-másik beszélgetésen részt vegyen. Gondolkodó, tudatos emberként mindenki eldöntheti, mi érdekli őt, mivel ért vagy nem ért egyet – legalábbis egy egészséges társadalomban, normális viszonyok közt azt hiszem így működik, és az én értelmezésemben erről szól a liberalizmus, de lehet, hogy tévhitben vagyok…
Állíthat bárki bármit, a tusványosi légkör szabad, a fiatalok esznek, isznak, buliznak, jól érzik magukat, és megfordulnak vagy nyolcvanezren arrafelé ilyenkor. A Kárpát-medence legnagyobb ilyen jellegű rendezvényéről beszélünk, amit politikai játékból megpróbálni elszigetelni, kirekeszteni és megbélyegezni minimum aljasság, de karnyújtásnyira közelíti meg a goebbelsi könyvégetéseket. Aki pedig ilyenre vetemedik, az a Kárpát-medence magyarsága ellen követ el merényletet. A lelki békét megtalálva legyen Tusványos úgy mindenkié, ahogy annak szolgálatát ellátja immár 27 esztendeje. Aki nem hiszi, járjon utána!
