A Csemadok mindig is elsőrendű feladatának tartotta a hagyományőrzést, s így gyakorlattá vált, hogy a Csemadok Központi Bizottsága (ma Országos Tanács) 1970-től évente minden nyáron megrendezte az amatőr magyar néprajzosok (néprajzot kedvelők) tíznapos – kéthetes szemináriumát.
A cél egy-egy járás, illetve egy-egy szűkebb néprajzi tájegység, altájegység népéleti múltjának, népművészeti hagyatékának, szokáshagyományainak, dal- és tánckincsének, mese- és mondavilágának, házi gazdasági eszközeinek, viseletének, szőtteseinek és kivarrott használati és dísztárgyainak alaposabb feltárása, megismerése, leltárba vétele, magnó- és filmszalagra rögzítése volt. Így történt ez 1985 nyarán is. A kiválasztott hely, a gömöri tájegység egy kis altájegysége, a Medvesalja volt (Medveshidegkút, Vecseklő, Tajti, Egyházasbást (Újbást), Óbást és Bakóháza-tanya tartozik ebbe a területi egységbe). Az altájegység pedig a Medves-hegy Szlovákiához tartozó fele, melynek másik része már Magyarországhoz tartozik. E néprajzi mikroterület kapcsolata a szomszédos barkóvidékkel, Gesztetével, Jesztével, Péterfalával, Gömöralmággyal az első világháború után fokozatosan elmélyült.
A barkóvidékkel szorosabbá váló kapcsolat már jelentősebb hatást nem gyakorolt a Medvesalja hagyományos népi kultúrájára, mert a népi kultúra a jelzett időben a fokozatos elhalványulás, elmúlás, bizonyos értelemben funkcióvesztés stádiumába került. Az 1920-30-as évekről van szó. Ha nem is jelentősebb, de azért nyomon követhető az egymás kultúrájára gyakorolt hatás. Éppen ezért a szeminárium résztvevőinek a néptánc, a népszokás és ezek kísérőjének gyűjtésével foglalkozó részlege, csoportja gyűjtéseket végzett a barkók lakta vidék Medvesaljához közel eső falvaiban is. A feltáró gyűjtőmunka eredményes volt, sőt nagyon szükséges is, mert így lett teljesebb a kép, melyet a terület hagyományairól, a hagyomány jelenlegi állagáról, műveléséről nyertünk.
A vasvári tánckultúra
Többek között sikerült végérvényesen tisztázni azt a kérdést is, hogy ismert volt-e a vasvári elnevezésű tánckultúra a Medvesalján, vagy sem. Az eddigi feltárások, gyűjtések arra engedtek következtetni, hogy a táncolási mód, a vasvári csárdásra és verbunkra jellemző figuragazdagság, mozgásforma, motívumkötések ismerete mellett maga a megnevezés nem volt ismert a medvesaljai községekben. A mostani gyűjtés Egyházasbáston olyan adatközlőre, adatközlőkre lelt, akik egyértelműen igazolták a tánc vasvári megnevezésének honosságát, sőt a tipikus dallamát is ismerték. Ennek igazolására álljon itt egy részlet Mede István (Király) – született 1900-ban Egyházasbáston – idős emberrel folytatott beszélgetésből (1985. július 12).
Milyen tánc volt a vasvári, beszéljen róla Pista bácsi…
A vasvárit az emberek meg az asszonyok a lakodalmakban járták. Az olyan magos (gyors) tánc volt. Az bizony kidöntötte a szegényt, nagyon kellett ugrálni benne.
Milyen nótára járták a vasvárit?
Betyárnótákra, a csárdást meg csárdásokra. Például azt nagyon szerettük: Esik eső, sár van a kis kapuban…, vagy azt: Jaj, de szépen harangoznak hajnalban…,de volt annak saját nótája is, a szövegét nem tudom, csak a dallamát”.
Kérésünkre eldúdolja a vasvári tánc két dallamát. Aztán, mintha magának is bizonyítana, szóban is kifejezi, „ez a vasvári dallama volt”, és még egyszer eldúdolja, de most már jóval gyorsabb tempóban, közben megjegyzi… „ez magas, vagyis gyors tánc volt”.
A táncnak táncolás közben is ilyen gyors volt a ritmusa, ahogyan most tetszett dúdolni?
Igen, mert ez gyors tánc volt. Meg aztán az úgy volt, hogy eleinte az nem volt olyan gyors, csak mindig gyorsult és mire a végére ért, akkor már nagyon magas volt. Mikor a sergő (forgó) jött, akkor már élénkebben húzta a zene.
Ezt párosban táncolták?
Párosban is, meg egyesben is.
Egyesben milyen lépéseket jártak?
Kereszttáncokat, úgy keresztbe rakta a lábát, meg a csizmaszárát verte. Keresztbe emelték a lábukat és fent verték a csizmaszárát.
A vasvárit mikor muzsikálta a cigány, a bál elején, közepén vagy a végén? Meg volt határozva a helye a bálokban vagy a lakodalmakon?
Azt inkább mindig a bál és a lakodalom utolján, mint az elején.
Az olyan lendületes tánc volt?
Lendületes tánc volt. Amikor már jól mulatott mindenki, akkor fogott bele. Még az éltesebb emberek is. Az öregebbek kezdték ezt mindig táncolni, az éltes emberek. Olyan pásztorféle emberek, azok kezdtek ebben aztán duhajkodni.
Volt a táncnak meghatározott figurarendszere, például, hogy kétlépésessel kezdte, aztán cifrával folytatta, vagy ahogyan eszükbe jutottak a figurák, úgy jártak?
Nem, a figura az olyan keresztfigura volt, meg aztán, ahogyan ő tudta, úgy járta. Ő azt úgy táncolta. A lábszárat, meg a csizmaszárat verték, már úgy a ritmusra”.
***
Utána még Mede Pál (1918), Mede Borbála (1898), és Vince Bálint (1912) is megerősítették a vasvári tánccal kapcsolatos adatokat. Vince Bálint állította, hogy ő 1923-ban Vince János lakodalmán látta, hogy „táncolta négy vagy öt férfi”.
(Folytatjuk)
