Óvár község a Nagykürtösi járásban, Nagykürtöstől 13 km-re délkeletre, az Ipoly folyó völgyében fekszik. Itt készült a beszélgetés a táncról, a tánccal kapcsolatos szokásokról 1984. augusztus 16-án Tóth Ignáccal.
Ignác bácsi, a fiatal suhancok mikor kapcsolódhattak be a legények szórakozásaiba?
Amikor az iskolából kimaradtunk, elkezdtünk leselkedni, mi is mászkálni a lányok után. Osonva odamentünk az ablakok alá, de azt a legények nem tűrték. Az idősebb legények nádpálcával, bottal zavartak el bennünket. Sokszor kaptunk is, úgy bujkáltunk el előlök. Aztán, amikor betöltöttük a 15-16. életévünket, „bekereszteltek” bennünket. Összehívtak egy helyiségbe, ahová minden keresztelésre szánt fiú vitt egy liter bort magával és mindenki választott egy keresztapát az idősebb legények közül. Oszt akkor a keresztelendő fiút lefektették a lócára, a „deresre” és azzal szentelték fel. Nadrágszíjjal kapott minden gyerek huszonötöt a farára. No, nem olyan túl nagyot, de némelyik csattant azért jól.
A keresztelő után volt este mulatság?
Utána nem volt mulatság, csak zene nélküli szórakozás. Daloltunk, meg körülmentőnk a faluban is. Ha volt, akkor harmonikás is jött velőnk.
Így mutatták be a falunak az új legényeket?
Igen, így mutatták be a fiatalokat. Ezután már nyíltan mehettek a lányokhoz is, meg a kocsmába is.
A lányok ott voltak a keresztelésnél?
Nem, csak a legények voltak jelen. A lányok estére hívtak bennünket. Volt, aki azt mondta: „Ignác, édesapámék elmentek Losoncra, gyertek aztán estére!” El is mentünk, pedig akkor még bekeresztelve sem voltunk. Később aztán jöttek a nagy legények, elkaptak és jól elpáholtak bennünket.
Szóval addig nem lehetett lánnyal játszani, amíg a bekeresztelés meg nem történt?
Addig nem.
A legénytől a bekereszteléskor mást nem kértek, csak a liter bort, meg el kellett szenvednie a huszonöt botot?
Csak azt. Meg ráparancsoltak, hogy a jövőben hogyan viselkedjen, mert attól fogva már legény, és a viselkedéséért a legénybandának is felelősséggel tartozik.
Az átvetős csárdás az OKÜ színpadán. (Fotó: Takács András/Felvidék.ma)
Hogyan volt valamikor a farsang itt Óvárott, és milyen szokások, táncok, dalok kapcsolódtak hozzá?
A farsangi mulatság úgy történt annak idején, hogy már vasárnap délután mise után összegyülekeztek a kocsmában a lányok, legények. A cigányzene már ott volt. Táncoltak, mulattak, aztán hajnalban kidőltek. Elmentek haza, aztán dél felé megint összejöttek. Úgyhogy hétfőn is, kedden is, szerdán is ment a mulatás. Szerdán reggel meghallotta a zenét a pap, bement, aztán bottal verte szét a mulatókat. Aztán szalmakoszorút fonatott és azt tette a mulatáson rajtakapott lányok fejére a következő vasárnap. Így szégyenítette meg őket.
Mit csináltak a háromnapos mulatság alatt?
Ittak, ettek, meg táncoltak, meg verekedtek is. Közben hétfőn reggel elmentek koledálni. Minden lányos házhoz bementek. Vót, aki vitte a kosarat, vót, aki vitte a vödröt. Mindenütt adtak bort, tojást, a szalonnát meg nyársra húzták. Énekelve mentőnk körül a falun. A cigány is jött velőnk. Bementünk minden lányos házhoz. Mikor megteltek az edények, illetve körüljártuk a falut, akkor be a kocsmába, vissza. Megsüttük a tojást, szalonnát és mulattunk tovább. Megittuk az összegyűjtött bort is.
Koledálás közben megállva egy-egy háznál, mit mondtak, hogyan köszöntöttek be a házba?
Nem mondtunk mi semmit, csak a lányokat kerestük. A lánynak ki kellett az ágyból jönnie, mi meg szidtuk, hogy miért szökött el a mulatságból, hogy nem kellett volna még eljönnie, meg ilyesmiket mondtunk. Verseket, meg ahhoz hasonló szövegeket nem mondtunk.
Nem mondtak köszöntőt?
Nem, csak olyan vicces beszédeket, de már nem jönnek az eszembe.
A zenekar húzta a házban is?
Persze, a lánynál mindig húzták. A lány meg csak úgy pendelyben jött ki az ágyból. Hárman, négyen is kiforgatták. Nem is bent a házban, hanem sok helyen kint az udvar közepén.
A versre, meg a vicces szövegekre, amit egy-egy háznál mondtak, nem emlékszik?
Nem mondtak verset, csak vicces szövegeket, ami ott helyben eszünkbe jutott. A lány már várta a legényeket. A neki kedvesnek pattogtatott kukoricából kötött koszorút és azt tette a legény kalapjához. Megkoszorúzta. Magukban is táncoltak mind a legények, úgy hogy parázs mulatság kerekedett ott a házban, vagy az udvaron.
Az előbb említett valami nyúlbőrt. Mi volt a szerepe a nyúlbőrnek, mire használták ilyenkor?
Azt mumusznak mondták. Azzal ijesztgették az utcán bámulókat. Amerre mentőnk, kint álltak a falubeliek, néztek bennünket. Azokat ijesztgettük a kitömött nyúllal. Némely kíváncsinak adtunk egy pohár, vagy bögre bort is. A nyúlbőrt meg odalöktük valakinek az arcához, az orra alá. A menyecskéket szerettük vele ijesztgetni. Azok meg sikongtak. Az evéssel, ivással aztán eltelt az egész hétfő. Kedden aztán újra kezdtük. Nem is vettük észre, hogy már éjfél van, mert kedden már csak éjfélig lehetett volna mulatni. Csak arra lettünk figyelmesek, hogy kampósbottal bejött a pap és akit ért, azt ütötte. Szaladt is szét a nép.
Akkor vették észre, hogy már elmúlt éjfél?
Akkor, meg is kapták a lányok a szalmakoszorújokat. Koszorúval a fejükön kellett álljanak elől a templomban. Mert a lányok a templomban elől szoktak állni, máskor koszorú nélkül. Ki tudja miért, de a következő évben is voltunk olyanok, akik nem vettük észre az éjfélt.
Ignác bácsi, milyen tánc volt a szotyinel, amit Hegedűs Gyuri bácsi járt egyedül, illetve néha
Katyi Pista bácsival kettesben a bálokban, és alkalmanként a családi összejöveteleken?
Azt Kosi János hozta az első világháborúból, akit Evecky helyett vittek el katonának. Ott tanulta a katonatársaktól. Ők ketten táncolták a huszártáncot is. Minden mulatságon eljárták. Volt nálunk fúvószenekar, amely 1926-ban alakult, azok is muzsikáltak a bálokban, de hordták őket még a lakodalmakba is.
A szerző a MMA köztestületi tagja
