Gál Sándor József Attila-díjas költő, író, publicista 1937. november 29-én született, azaz életének 80. évét ünnepli. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2005), lakhelyén Buzitán, december 9-én gratulálnak neki. Szülőhelyén, Búcson, a Katona Mihály Alapiskolában már köszöntötték.
„A fenti képpel köszöntjük Gál Sándort 80. születésnapján. A fotó még októberben készült, amikor a Búcsért, Szülőföldünkért Alap szervezésében a búcsi önkormányzat jóvoltából köszönthettük őt szülőfalujában. Isten éltesse, Sanyi bácsi” – írta a Katona Mihály Alapiskola igazgatója, Győző Andrea.
S az alábbi verset adták közre:
„mi már tudjuk
az időben egyek leszünk valahányan
hullám hullámot ér
a távolságok partjain
önmagunkban megtisztulván
tükör lettünk
nézd magad bennünk emberiség”
(Gál Sándor: Jelentés a folyónak)
„Gál Sándor írónak, a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmány tiszteletbeli örökös
elnökének baráti találkozójára, születésnapja 80. évfordulója alkalmából 2017. december 9-én, szombaton délután 16:00 órai kezdettel kerül sor Buzitán a helyi kultúrházban” – tájékoztatta a Felvidék.ma-t Zborai Imre, a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmány titkára.
A költői egyéniség egyik fokmérője, hogy mennyire tudja meglátni, felismerni, érzékelni közössége sorsát, és hogyan tudja ezt költői eszközökkel a saját egyéni létének, sorsának részeként láttatni és érzékeltetni – vallja róla a költőtárs, Mihályi Molnár László. „Gál Sándor egész életműve ennek bizonysága, ezért nem lehet költészetét elvonatkoztatni attól a társadalmi közegtől, amelyben művei megszülettek. Azon túl, hogy egy korszak élethelyzeteiben lehetséges emberi magatartásformákkal és érzésvilággal való azonosulásra vagy együttérzésre ösztönöz, alapállása mindig az örök emberi értékekben gyökerezik. Vagyis ez az Érték a Mérték, amihez képest viszonyítható minden egyéb” – teszi hozzá. Mint a tenyek.sk oldalon közölt írásában kifejtette: „Gál Sándor költői nagyságát az mutatja, hogy nem szakad el, nem is akar elszakadni ettől a Rendtől. Bár akadhatnak oktondiak, akik ezért talán túlhaladottnak vagy konvenciálisnak bélyegzik, de ennek a költészetnek a modernitását (korszerűségét!) éppen ez adja, hogy fel meri és fel tudja vállalni a gyökerekhez való visszatérést. Sajnos, az értékválsággal küzdő korunkban már ehhez is bátorság kell” – jegyzi meg Mihályi Molnár.
Gál Sándornak közel húsz verseskötete jelent meg, írt elbeszéléseket, két regényt: A Kerek nagyasszonyhoz címzett fogadó és A megérintett címmel. Több gyermekirodalmi művet adott ki, jelentősek riportkötetei és falumonográfiái. Helyet kapott válogatott és gyűjteményes kötetekben is. Munkásságáért 1970-ben Madách Imre-díjban, 1982-ben Alföld-díjban, 1991-ben a Madách Könyvkiadó nívódíjában, 1994-ben a Berzsenyi-díjban részesült. Megkapta a Köztársasági Elnöki Arany Emlékérmet (1997), a Szlovák Köztársaság ezüst plakettjét (2002), a Szabó Zoltán-díjat (2002) és a Madách Posonium Életműdíjat (2005), valamint az Áder János által adományozott Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, amelyet az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából a Kassai Főkonzulátuson vett át 2017. augusztus 18-án Haraszti Attila főkonzultól.
Belépni a Gál Sándor-galaxisba
A Gál Sándor-galaxis – írja valahol róla Pomogáts Béla, az örök barát. S bizony, Gál Sándor a felvidéki magyarság legsokoldalúbb, s egyik legizgalmasabb teremtője. Ugyan még nem érdemelte ki a Kossuth-díjat (díjat ugye, az kap, akinek adnak), munkásságát távirati stílusban is lehetetlen vállalkozás felsorolni. Nincs olyan műfaj, amiben ne alkotott volna jelentőset, de mégsem par excellence író, hisz úgynevezett társadalmi szerepvállalása is több évtizedes múltra tekint vissza. Amikor megismerkedtünk és a barátságába fogadott, Gál Sándor még csak „hatvankodott”. Most meg már nyolcvan. Az Isten éltesse még nagyon sokáig közöttünk!
Amikor 65 volt, ugyanúgy Buzitán ünnepelték, mint fogják most is. Az igazi meglepetés egy picinyke kötet volt, amelyet Boda Ferenc és a Csemadok Kassa-Környéke Területi Választmánya adott ki alig harminc oldalon. A kötet címe Búcstól Buzitáig, alcíme A búcsi pincesortól a buzitai lugasig. Ebben a kis kötetben benne van maga a Gál Sándor-galaxis. A kibontatlan lényeg. Pár vers, kotta (Horňák Marek még hanghordozót is kiadott Gál Sándor és Mihályi Molnár László megzenésített verseivel), Tóth József Gál Sándor által ihletett grafikái. Egy igazi személyazonossági igazolvány. Végiglapozván, nincs ember, aki kedvet ne kapna belépni ebbe a rejtélyekkel és sorstragédiákkal teli galaxisba. Az AB-ART Kiadónak hála, pár év alatt az életmű jelentős része meg is jelent, amelyben a versektől kezdve az elbeszélésen és regényen át az irodalmi publicisztikáig és irodalmi szociográfiáig minden belefért.
„Ady írta, hogy egy kis népnek még lélegzetet is radikálisan kell vennie ahhoz, hogy fennmaradhasson. Gál Sándor úgy él, mintha állandóan magán érezné e figyelmeztetés súlyát. Életmű-verseket tudhat a magáénak: költő, novellista, regényíró, szociográfus, publicista, közéleti feladatokat számolatlanul vállaló kisebbségi mindenes egy személyben. Műnemeit és műfajait szabadon váltogatja, mindig ahhoz folyamodik, amelyiket előírja számára az ihlet, az anyagőrző tiszta akarat” – Görömbei András foglalja össze röviden és nagyon velősen, s mi most legyünk egy kissé bőbeszédűbbek ennél.
Gál Sándor Búcson született, élete jelentős részét mégis a keleti végeken éli le. A gadóci érettségi után a Szabad Földműves szerkesztője lesz, innen kerül Bekes Sándorék után az akkor alakuló Thália Színpadhoz dramaturgnak. S ha már színpadközelbe kerül, megírja az alapozó nemzedék egyik alapozó darabját, A szürke ló című mesejátékát. Harminchárom évvel később A pokol kapujában, avagy a legnagyobb törpe című szürreális revüben foglalja össze Beke Sándor közreműködésével az összefoglalhatatlan XX. századot. A pár év színházi lét után visszatér az újságíráshoz, A Hét kelet-szlovákiai riportere lesz, majd az 1989-es államfordulat után a Keleti Napló szerkesztője lesz. Közben több mint egy évtizedig a Csemadok Kassa-Környéke Területi Választmányának elnöke, nem kis szerepe lesz abban is, hogy az Egressy Béni Fesztivál otthonra talál Szepsiben és Buzitán. Ahogy társelnöke az Anyanyelvi Konferenciának, elnöke a Tokaji Írótábor kuratóriumának.
„Van három szavunk, amely meghatározza létezésünk teljességét. Az első az anyaöl, a második az anyaföld, a harmadik pedig az anyanyelv. Az első az életet adó, az életre nevelő, a második létezésünk, sorsunk, munkánk, sikereink és kudarcaink színtere, majdani nyugvóhelyünk is. És ami e kettőt egybefogja – a harmadik – az az anyanyelv. Hogy nyelvünk létezésünk hármas egységét az anya szavunkkal kapcsolta egybe, az nemcsak azt jelenti, hogy e három fogalom milyen mértékben meghatározója életünknek, de egyúttal a nyelv, a magyar nyelv sűrítőerejét és képességét is fölragyogtatja” – vallja az anyanyelvről, amelyet szebben, lényegre törőbben és pontosabban kevesen használtak-használnak tájainkon.
Hazatalálni,// hazát találni,//otthon lenni// legalább a kőben,// sírok feletti magányban//bennem, bennünk,//ittlévőkben s eltávozottakban. – Gál Sándor szerte a Felvidéken, ahogy az olvasók hazára/hazatalált. Krónikásként, sorsmondóként, a szép szó mágusaként egyaránt. (Juhász Dósa János)
