Április 6-án, a 150 évvel ezelőtt született, a gömöri régió jelentős személyisége, a Rozsnyói Bányászati Múzeum épületének tervezője, Müller Sándor tiszteletére szervezett emléknapot a múzeum és a Testvériség Gömöri Bányász Egylet. Az emléknap a nem mindennapi mérnök leszármazottjai körében, a helyi temetőben vette kezdetét.
„Müller Sándor egy jelentős bányamérnök volt Gömörben, aki múzeumunk, a Rozsnyói Bányászati Múzeum épületének tervezője is egyben. Húsz évig volt a rozsnyói bányaüzem igazgatója, a rákosi és vashegyi bányákban működött, tehát egy nagyon sokoldalú személyiségről emlékezünk meg ma. Múzeumunkban több gyűjtemény található tőle. A történelmi Magyarország egyik legértékesebb ásványi készletének volt a birtokosa, amelynek a megmentett része múzeumunk anyagába tartozik, mint ahogy az általa készített fényképek és fénykép negatívumok is a 19. század végéről, a 20. század elejéről. A több mint 1600 darabot számláló növénygyűjteményét is a Rozsnyói Bányászati Múzeumban őrizzük” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Kolesár Gabriella, a múzeum szakmai munkatársa.
Az emléknap résztvevői zömében olyan szakemberek voltak, akik a bányászattal foglalkoznak. Jelen voltak a szlovákiai és magyarországi bányásztársulatok képviselői, a rudabányai, salgótarjáni és ózdi bányászok, a Szlovákiai Bányatársulat tagjai, a társszervező, a Testvériség Gömöri Bányász Egylet tagjai, de érdeklődő civilek és a környékbeli lakosok egyaránt.
Karol Tomány előadásában került sor Müller Sándor élete és munkásságának bemutatására (Fotó: Felvidék.ma)
Csucsom ugyancsak jelentős bányásztelepülés volt
„A falu lakosainak nagyon szoros kapcsolata volt a bányászattal, hiszen ebből éltek. Ezért mi kötelességünknek érezzük, hogy a bányászati örökségeket, hagyatékunkat a lehető legteljesebb mértékben megőrizzük az utókor részére. Ezzel a céllal alakítottuk meg a Rozgang polgári társulást” – tudtuk meg a társulás elnökétől, Szőllős Sándortól, aki a rendezvény résztvevőjeként avatta be portálunkat terveikbe. Többek között bányászmúzeumot szeretnének létrehozni azon kis településen, ahol egykor jelentős bányászat folyt, amelyről a metercia festmény is tanúskodik.
A jelenlévőket az emléknapon a múzeum igazgatója, Pavol Lackanič köszöntötte, majd Karol Tomány előadásában került sor Müller Sándor élete és munkássága ismertetésére.
„Dédapám nevelte édesanyámat itt Rozsnyón, aki bátyámat még el tudta hozni ide egyszer, de én már sajnos nem ismerhettem meg őt. De mivel apaként nevelte édesanyámat, ezért szinte naponta előfordult tőle valami mondás, amit elmondott: Vajon nagyapa mit csinálna most? – annyira mértékadó volt édesanyám életében” – tudtuk meg dédunokájától, Zöldné Roska Mariettától.
Dédunokája, Zöldné Roska Marietta a hallgatóság között (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
A rendezvény további előadásaiban maga a Rozsnyói Bányászati Múzeum történelmi épülete, a Vashegy és Rákosbánya bányászata, az egykori bányásztársaság és Gömör megye 1907-es bányászati monográfiája került bemutatásra.
