Grendel Lajos a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja volt, a köztestület az elhunytat saját halottjának tekinti. Búcsúztatására 2018. december 27-én háromnegyed háromkor, a pozsonyi krematóriumban kerül sor.
Hetvenéves korában elhunyt Grendel Lajos Kossuth- és József Attila-díjas író, a szlovákiai magyar irodalmi élet egyik legtekintélyesebb képviselője. Az írót súlyos betegség után kedden este, december 18-án érte a halál.
Mint az MMA írta, Grendel Lajos évtizedek óta a kortárs magyar próza állócsillaga, élő klasszikusa volt, folyamatosan gazdagodó és megújuló munkássága rendre újabb és újabb meglepetésekkel szolgált. Életműve – ami számos regényt, novellát, elbeszélést, tanulmányt és esszét tartalmaz – immár irodalomtörténeti jelentőségű.
A szlovák, német, francia, angol, olasz fordítások révén Európa-szerte különböző díjakkal elismert művészete a kortárs magyar irodalom értéke lett. Nem véletlenül szerepelt az író 2015-ben már az írásbeli érettségi tételek között is
– olvasható az MMA közleményében.
Grendel Lajos 1948. április 6-án született Léván, értelmiségi családban. A helyi magyar gimnáziumban érettségizett, 1966-tól a pozsonyi Komensky Egyetemen matematikát és fizikát hallgatott, majd szakot váltott, és 1973-ban magyar-angol szakon diplomázott.
Egyetemistaként a József Attila Ifjúsági Klub estjeit látogatta, első írása is a klub később betiltott lapjában, a Hangban jelent meg. 1970-ben az Irodalmi Szemle közölte első novelláját, Teniszlabda címmel. 1973-ban a Madách Könyvkiadó szerkesztője lett, 1979-ben pedig megjelent első novelláskötete, a Hűtlenek.
Írói pályája a nyolcvanas évek elejétől felfelé ívelt, regényeivel (Éleslövészet, Galeri, Áttételek) új fejezetet nyitott a szlovákiai magyar irodalomban. A magyar nyelvű eredetivel azonos időben mindhárom kötet szlovák nyelven is megjelent. Újító szemlélete megnyilvánult a Bőröndök tartalma című 1987-es novelláskötetében is.
1999-ben jelent meg nagy sikerű regénye, a Tömegsír. Az ezt követő regényeiben (Nálunk, New Hontban és Mátyás király New Hontban) a nemzetiségi és a közép-európai létezés nehézségeit ironikus elemzéssel megvilágító előadásmódot használt.
A regények és novellák mellett Grendel Lajos esszéivel, tanulmányaival és glosszáival is jelentőset alkotott.
Az Elszigeteltség vagy egyetemesség (1991), a Rosszkedvem naplója (1992), a Hazám, Abszurdisztán (1998) című írásaiban az anyanyelvi kultúrával, a szlovákiai magyar irodalmi hagyomány kérdéseivel, a kisebbségi irodalmak státuszával, az 1989 utáni társadalmi-politikai helyzettel foglalkozik.
Munkásságáért 1990-ben József Attila-, 1999-ben Kossuth-, 2006-ban Giuseppe Acerbi-, 2007-ben Márai Sándor-, 2011-ben Hazám-díjjal, 2005-ben a Szépírók Társasága díjával és Magyar Művészetért Díjjal jutalmazták, 2003-ban pedig a magyarok és a szlovákok közeledésének előmozdításában szerzett érdemeiért a legmagasabb szlovák állami díjat, a Pribina-kereszt I. fokozatát is megkapta.
