Dobfenek, Almágy, Nagybalog – három gömöri író mutatkozott be szép számú közönség előtt a Csillagházban. Farkas Ottó neve nem ismeretlen az irodalmat olvasó nagyközönség előtt, hiszen az elmúlt hat esztendő alatt 12 kötete jelent meg, Foglár Gábor és Tóth Zoltán viszont az idén debütált. De tele vannak tervekkel, így valószínűleg az elkövetkezendő években is találkozunk még velük az irodalom világában. Ahol elkártyázták Madách Ilonkát, Ítéletidő, Révülés – legendás történetek, történelmi regény, versek: három kötet, három műfaj.
Farkas Ottó évtizedekig gyűjtötte közvetlen szülőföldje, Medvesalja, de egész Gömör élet írta történeteit, regéit, mondát, hogy azok ne tűnjenek el, s velük együtt mi is. S ha egy üzlet beindul… Igaz, nagyon sok munka van e mögött, s könyvet eladni a Felvidéken külön művészet. Az első köteteket még profi könyvkiadó vállalta fel, ezt követően a szerző létrehozta a Beszédes múlt könyvek sorozatot, és saját polgári társulása segítségével adja ki a könyveit. Nagyon sok történet van még a tarsolyában, de folyamatosan jönnek az újabbak. A 2020-ban megjelenő Koporsó részletfizetésre című kötet már összeállt, de mivel menet közben is újabb történetek kerültek elő, már most kicserélt párat, mert ahogy mondja, kétszáz oldal kevés, háromszáz pedig már sok. „Egy éjszaka elolvastam a legutóbbi kötetet” – figyelmeztette a minap egyik olvasója, s az olvasó kérése parancs. Közben egy regényen is dolgozik, amely egy elképesztő történetet dolgoz majd fel.
„Az élet sokkal izgalmasabb mint a fantázia, ezért mindig hozott anyagból dolgozom, legfeljebb olvasmányosabbá teszem őket. A csalárd hasonmás egy gömöri nő nem mindennapi történetét dolgozza fel, aki egy gombaszögi táborban találkozik imádott színésze, Tom Cruise hasonmásával. De hiába a kölcsönös vonzalom, akkor nem lehettek egymáséi. Csak pár évtizeddel később, de mint tudjuk, lakva ismeri meg az ember a másikat, az egykori vonzó, szívtipró fiatalemberből a házasságban vadállat lesz…” De Farkas Ottó egy-egy mondatban szólt az eddig kiadott tizenkét kötetéről is, amelyeknek a többsége már reménytelenül elfogyott.
Foglár Gábor civilben magyar-történelem szakos tanár, s azon kevesek egyike, aki a Felvidéken és Magyarországon is tanít, vagyis szülőfalujában, Almágyban és az alig 15 kilométerre fekvő, de már a jelenleg spirituális határ másik oldalán található Cereden is. Öt évvel ezelőtt még úgy köszöntötték, hogy megjött az új szlovákiai tanár, ma már tudják, hogy szlovákiai magyar, és ha átlépik az egykori határt Tajtinál, a másik oldalon szintén magyarok élnek. Farkas Ottóhoz hasonlóan szintén a Füleki Gimnáziumban került végzetes kapcsolatba az irodalommal és a történelemmel, de amíg Farkas Ottó Szakó László magyartanára kifejezett kérése ellenére sem mert ezen az úton továbbindulni, addig Gábor igen.
„Nagyon sokat köszönhetek Szvorák Zsuzsának és Illésné Kósik Andreának, valamint a Szarvasűzőknek” – mondja. Az íjkészítés mellett versénekléssel is foglalkozott, s ahogy általában minden fiatal, ő is versírással kezdte, s innen jutott el a novelláig, majd a hosszabb műfajokig. Az első regénye is igazából egy novella kibővítése, egy magyarországi irodalmi pályázatra küldte be az És mégis fordul a világ című írását, amely meg is jelent a 100 magyar baka című antológiában. Ezt bővítette ki, amely az idén Ítéletidő címmel látott napvilágot, s bár végső pontot tett a történet végére, az olvasók követelik a folytatást. A regény két losonci hivatalnok mindennapjait dolgozza fel 1918 vérgőzös téli napjaiban, amikor Losonc lakói egyik a napról a másikra egy idegen állam alattvalói lesznek. De amíg Somoskőújfalu vagy Balassagyarmat lakói a nagyhatalmi nyomás ellenére is utolsó csepp vérükig ragaszkodnak szülőhazájukhoz és anyanyelvükhöz, a losonciak kevésbé. „Mindig elbűvölt az emberek viselkedése. Az embereké, akik oly könnyen alakíthatóak, és oly könnyedén hajlanak azok felé, akik többet ígérnek nekik” – olvashatjuk a regény lapjain, s ha elgondoljuk, hol is tart ma a losonci magyarság… Már készül Foglár új, trilógiának szánt regénye is, amely viszont a hunok világába kalauzol bennünket. S Gábort nemcsak az olvasók ismerhették meg, tavaly övé volt az Év Magyar Íja elismerés is. Eddig nyolc íjat készített, s picit csalódásként élte meg, hogy az idei megmérettetésen „csak” második lett…
Nagyon meglepett, amikor Tóth Zoltán első verseskötetét a kezembe vettem. Zolit ugyanis évek óta ismerem, 2008 óta a Kerecsen Motorosok vezetője, vasparipa, tetkók – s bizony, már nem is huszonéves. Szóval, látszólag semmi sem adott a költészethez. „Az, aki feláldozza szabadságát a biztonságáért, egyiket sem érdemli meg” – olvasom a közösségi oldalán, s Zoli ezt nemcsak hirdeti, hanem ezen elvet követve éli a mindennapjait. „Sok foglalkozást kipróbáltam már, s mindig volt erőm belevágni az ismeretlenbe, ahogy most a költészetbe, az írásba is” – árulja el, s erről tesz bizonyságot a verseskötete is, amely tele van érzelemmel. Üzenetek, útmutatók az élet, a mindennapok elviseléséhez – tenném hozzá, s ha a mai hivatalos költészet nem is talál kulcsot hozzá, az legyen azok baja. Zoli több versét is megzenésítették már, amelyekből hanghordozó is készül, de már összeállt a második verseskötetének az anyaga, s dolgozik egy regényen is, amely a nagyszülők embert próbáló életét idézi meg, okulásul a jelen és az elkövetkezendő generációk számára.
Foglár Gáborral és Tóth Zoltánnal november 19-én, kedden 18 órától találkozhatnak a Pozsonyi Casinóban is.
