Mint arról beszámoltunk, alig egy hónappal ezelőtt tartotta meg az ipolysági székhelyű Szokolyi Alajos Olimpiai Klub megalakulásának 20. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi emlékülést. Az ünnepség keretében szlovákiai és magyarországi vendégekkel közösen ellátogattak a városhoz közeli Bernecebarátiba. Szokolyi Alajos jeles sportoló, olimpikon és mecénás a Börzsöny lábánál fekvő kis községben lakott élete egy jelentős szakaszában. Jelen cikkünkben bemutatjuk a jeles személyiség bernecebaráti kötődéseit, emlékhelyeit.
Szokolyi Alajos 1871. június 19-én született Kisgaramon. Hároméves korában került Ipolyságra, apja húgához, Szokolyi Amáliához és férjéhez, Schön Alajoshoz. Itt nevelkedett, az iskolai tanulmányait Ipolyságon kezdte el, majd Besztercebányán és a lévai piarista gimnáziumban folytatta. Érettségi után Pesten orvosnak készült. Mindeközben már javában sportolt, atletizált. Orvostanhallgatóként 1890-ben tagja lett a Budapesti Atlétikai Clubnak.
Sorra nyerte a versenyeket, legjelentősebb sikerét az 1896-os első újkori olimpiai játékokon szerezte Athénban.
Itt száz méteres futásban a harmadik helyet szerezte meg, ugyanakkor a hármasugrásban negyedik helyen végzett.
Orvostanhallgatóként visszatért az Ipoly menti városba, ahol a kórházalapító dr. Kovács Sebestyén Endre főorvosnál végezte egyetemi gyakorlatát. Ipolyságon ismerkedett meg későbbi feleségével, Berchtold Sarolta grófkisasszonnyal.
A grófnak nem tetszett a kibontakozó szerelem.
Rangon alulinak tartotta leánya házasságát Szokolyival. Így az ifjú párt nem engedte be az oroszi családi kastélyba. Helyette Bernecebarátin építtetett számukra egy kúriát.
A 19. század végén épült úrilak ma is áll, s őrzi egykori lakóinak emlékét. Szokolyi Alajos a századfordulón telepedett le Bernecebarátiban. Közéleti tevékenységet folytatott, az akkori Hont vármegye sportéletének fellendítője, az ipolysági szervezett sportélet megteremtője volt. Hont vármegye levéltárosaként munkája az Ipoly menti városhoz kötötte.
Azonban nem csak a sport területén fejtett ki meghatározó tevékenységet. Kezdeményezője volt a 1910-ben az ipolysági vármegyeházán megtartott kanászversenynek. A jeles eseményen a fiatal Bartók Béla is jelen volt, rögzítette a kanászok muzsikáját és énekét, fel is használta későbbi zeneműveiben.
Az első világégést követően Szokolyi Alajos visszavonult bernecebaráti kúriájába. Kastélyát valóságos sportmúzeummá alakította.
1920-as visszavonulása után gondos gazdája lett a nagy parkkal rendelkező kastélynak.
Az egykori fényképek, az idős berneceiek visszaemlékezése szerint a kastély melletti parkszerű rész növényállománya hasonló volt az akkori zöldfelületekhez. A patak mellett a „Hársas” alatt sétaút vezetett. A patakparton pedig üvegházban rózsát termesztettek.
A századforduló utáni esztendőkben került hozzá erdőőrként az egykori hírhedt honti betyár, Sisa Pista (Benkó István).
Szokolyi Alajos 1932. szeptember 9-én hunyt el. Nyughelye a község fölé magasodó dombon lévő temetőben található, ugyancsak itt leljük Sisa Pista végső nyughelyét is.
A Szokolyi-kastély a második világégést követően évtizedeken át a helyi termelőszövetkezet irodáinak adott otthont, de az erdészeti üzemegység irodái is helyet kaptak itt. Majd szolgálati lakásokká alakították át, de üzemegységek is voltak a történelmi falak között.
Napjainkban a csodás környezetben fekvő, szépen felújított kastélyban a Budapesti XV. Kerületi Önkormányzat gyermeküdülője működik.
Szokolyi Alajos emlékét hűen őrzik.
A kúria külső homlokzatán emléktábla tiszteleg a jeles tulajdonos előtt. Az étteremként szolgáló nagyterem egyik szegletében kamarakiállítás emlékeztet a sokoldalú Szokolyira.
A falon fotográfiák, korabeli dokumentumok láthatók, emellett Szokolyi Alajos által használt eszközök, tárgyak kerültek kiállításra.
A bernecebaráti temetőben lévő nyughelye a Nemzeti Sírkert része. Tisztelői, a magyarországi és szlovákiai sportélet jeles képviselői, az olimpiai bizottságok tagjai, az olimpiai klubok tagjai rendszeresen tisztelegnek Szokolyi Alajos előtt a Börzsönyben található kisközségben.
Szokolyi Alajosról többek között ITT, ITT és ITT írtunk.
Pásztor Péter/Felvidék.ma










