Pár napja a bizonyítványosztással véget ért a 2019/2020-as tanév. Nem hétköznapi iskolaévet zártunk le június 30-án. A koronavírus-járvány miatti iskolabezárás számos gyors és hatékony megoldást követelt pedagógusainktól. Mindamellett Szlovákiában a tavasz folyamán kormányváltásra került sort. Így személycserék történtek az oktatási minisztérium berkeiben is.
A Felvidék.ma minderről Fekete Irént, az idén jubiláló Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökét kérdezte.
Különleges iskolaévet zártunk, melyre rányomta a bélyegét a koronavírus-járvány. Miben hozott újat az elmúlt bő negyedév? Miként reagáltak a kialakult helyzetre a gyerekek, pedagógusok és a szülők?
Ezt a tanévet sokáig fogjuk még emlegetni, és sohasem fogjuk elfelejteni. Sem a pedagógusok, sem a tanulók, sem pedig a szülők. Március közepén kéthetes iskolabezárásról volt szó, senki sem gondolta, hogy hónapok lesznek belőle. S arra sem számított senki egyetlen iskolában sem, hogy az iskolai oktatás egyik napról a másikra kiszorul a tantermekből, és átkerül a digitális térbe. Néhány nap elteltével azonban keresni kezdtük a megoldásokat. Mivel a digitalizáció már régóta iskolarendszerünk egyik központi kérdése, a távoktatást is alkalmazták már iskoláink a tanítás színesebbé, érdekesebbé tételére, csoportmunkákat is végeztek. Szövetségünk is számos képzést, tanfolyamot, oktatást szervezett a témában, ezért napjainkra pedagógusaink zöme megfelelő kompetenciákkal rendelkezik ezen a téren.
Kárpát-medencei online konferencia a távoktatásról (Fotó: Fekete Irén, Facebook)
Kezdetben pedagógusaink napi 10-12 órát töltöttek a számítógépek előtt, egyrészt kollégáikkal tárgyaltak a lehetőségekről és a jó gyakorlatokról, másrészt feladatokat készítettek, illetve az online óráikra készültek. Nem volt könnyebb dolguk a gyerekeknek sem, főleg ha több iskolás is akadt a családban, és az eszközöket meg kellett osztani.
A legnehezebb dolguk az elsősöknek és a szüleiknek volt, ők szorultak a legtöbb tanácsra, útbaigazításra.
A szülők a legtöbb esetben partnerként működtek együtt a pedagógusokkal, de akadt olyan szülő és tanuló is, aki ignorálta az oktatást, és ezt következmények nélkül meg is tehette.
A távoktatás egyik hozadékának mondható, hogy azok a tanulók, akik eddig az eszközeiket csak kapcsolattartásra használták, a távoktatással felfedezhették hasznukat a tanulásban is.
A távoktatás sikerességét vagy kudarcát még korai megítélni, a megkérdezett pedagógusok többsége vallja, hogy lehet, hogy a törzsanyagot sikerült átvenni a tanév végéig, de a következő tanévben fel kell mérni a tudásszintet, ki kell küszöbölni a hiányosságokat, ismételni és gyakorolni feltétlenül szükséges lesz.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége miként reagált a helyzetre? Miben tudta támogatni a felvidéki pedagógustársadalmat, valamint a pedagógustársakat?
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a kezdetektől igyekezett segíteni ott, ahol tudott. Webes szemináriumot szerveztünk több mint ezer pedagógus részvételével, ismertettük a magyarországi távoktatási tartalmak elérhetőségét, a szövetség honlapján tanácsadó szolgálatot működtettünk, ahol az érdeklődők kérdéseire 24 órán belül válasszal szolgáltunk, felvettük a kapcsolatot művészeinkkel, akik az óvodában tanult, illetve a tankönyvben szereplő irodalmi szemelvényekből videofelvételeket készítettek, ezeket az óvodák, iskolák rendelkezésére bocsátottuk.
Fekete Irén az alsósztregovai Madách-kastély parkjában (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
A gyermekekben levő feszültség oldására pályázatot hirdettünk Koronavírus idején címmel, ahová 4 kategóriában 365 alkotás érkezett be képzőművészet, vers, próza és fotó műfajban. Azóta az alkotásokat a bírálóbizottság kiértékelte, a díjak is gazdára leltek. A XIII. Kaszás Attila Versmondó Fesztivált sem hagytuk ki, áthelyeztük online térbe, és elmondhatjuk, hogy ez az új megmérettetés is sikerrel zárult. A megérdemelt ajándékokat postai úton juttattuk el minden résztvevőnek.
A szövetség idén ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Változott a szellemisége, célkitűzései az elmúlt évtizedekben?
Gyermekeink anyanyelven való nevelése, oktatása történelmi felelősségünk, amivel azoknak is tartozunk, akik 30 esztendővel ezelőtt ellenszélben hoztak létre egy szövetséget, amely a hazánkban élő magyar nemzeti közösség intézményrendszerének megóvását, fejlesztését, a pedagógusok érdekvédelmét vállalta magára.
Szövetségünk 30 esztendeje kínál a pedagógusoknak lehetőséget a szakmai fejlődéshez, támogatja a kreatív ötleteket, helyt ad a kezdeményezéseknek, tájékoztat, irányt ad, segít.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének célja a mai napig nem változott, csak a feladatok sűrűsödnek. Igyekszünk megfelelni és méltók lenni elődeink szellemiségéhez. Harminc esztendő elmúltával együtt örülhetünk annak, hogy az anyanyelvi oktatás Szlovákiában az óvodától kezdve az egyetemmel bezárólag biztosítva van.
A korlátozások miatt számos országos és egyéb jelentős rendezvényük maradt el, illetve az online térben valósult meg. A készülnek-e a rendezvények bepótolására? Az elmúlt hónapokban kialakult helyzet milyen hatással van a tervezésre?
A március közepéig tervezett rendezvényeinket rendre megtartottuk, a későbbieket a honlapunkon tettük közzé. Ilyen volt például a pedagógusaink évenkénti díjazása, aminek rendes körülmények között a rozsnyói országos találkozón szoktunk méltó körülmények között helyt adni. Az idén a köszöntés és a méltatás is a honlapra szorult, a visszajelzésekből kiderült, hogy így is sikerült örömet szerezni a kiemelkedő teljesítményt nyújtó kollégáinknak.
A szívünknek kedves nyári egyetem és a két tematikus tábor az ismert okok miatt elmarad, de már július elsején
Szepsiben tárgyaltunk a városi hivatalban az ünnepélyes országos tanévnyitó körülményeiről. Ez lesz az új tanév első hagyományos rendezvénye augusztus 30-án.
Októberben már sűrűsödnek a programok: Rozsnyón ünnepi ülést tartunk a nemzeti összetartozás éve alkalmából, és ott kerül majd sor az elmaradt díjak átadására is. Az SZMPSZ 30. évfordulójáról is megemlékezünk, mint ahogyan a trianoni események 100. évfordulójáról sem feledkezünk meg. Ősszel már szeretnénk a régi kerékvágásba visszakerülni, az iskolaigazgatók, az óvodapedagógusok és a fejlesztő pedagógusok konferenciájának megrendezésével kezdenénk. A Harmos Károly Képzőművészeti Verseny díjazottainak kiállítása lenne a folytatás. Az ünnepi kiértékelés az idén kiemelt helyszínt kap, november 20-án Alsósztregován, a Madách-kastélyban kerül rá sor – mindannyiunk örömére.
Véget ért a beiratkozás, bár a végleges számokat csak szeptemberben tudjuk meg. Miként értékeli az SZMPSZ a most lezárult beiratkozás eredményét?
Az idén ez az esemény is a koronavírus árnyékába került, és az eddigiektől eltérően zajlott le. Az eredmények viszont örömet hoztak, az új tanévet az előző évhez viszonyítva 28-cal több elsős kezdi meg.
Az elmúlt tanévben ebben az időszakban 3499 elsőst iskoláztak be, az idén ez a szám 3527-re változott. Sikerként könyvelhetjük el a létszámemelkedést, de ezek a számok szeptemberig még változhatnak,
hiszen a nem iskolaérett tanulók pszichológiai kivizsgálása csak ezután következik, viszont az idei tanév 0. évfolyamos tanulóinak száma ezt meg is emelheti.
Hogy minek köszönhetjük az emelkedést? Nem hiszem, hogy egyetlen magyarázat lenne rá, inkább több együtthatónak köszönhető, beletartozik a sikeres kampány is, ami nagyon átgondolt minden évben, de az idén szelídebbre sikerült, hiszen nem élőben zajlott. Ennél is jelentékenyebb lenne számomra a szülők tudatosabb döntése, a magyarságtudat erősödése. A különféle kedvezmények, támogatások is nyomhattak a latban, és az óvodák, iskolák utóbbi időben zajló felújítása, korszerűsítése is. Sokkal nagyobb kedvvel vezetik szemük fényét a szülők egy tiszta, egészséges, jól felszerelt, zöldövezettel rendelkező oktatási intézménybe, mint egy elavultba.
Vörös Mária, Fekete Irén, Filip Mónika és Gajdács Mónika (Fotó: Filip Mónika, Facebook)
A tavaszi kormányváltás során személycserékre került sor az oktatási minisztériumban is. Hosszú évek – évtizedek után magyar nemzetiségű államtitkára is van a szaktárcának. A szövetség miként értékeli a változást? Mire számítanak a minisztériumtól, illetve miként értékelik a tárca eddigi tevékenységét?
A változásokra már nagyon régen várunk, várjuk, hogy megvalósuljon az oktatási reform. Filip Mónika személyében az oktatási minisztérium államtitkárát tisztelhetjük, akinek feladatkörébe tartozik a nemzetiségi oktatás, az iskolaügy finanszírozása és az inkluzív nevelés. Május elején a leköszönő Prékop Mária helyébe az ugyancsak magyar gyökerekkel rendelkező Gajdács Mónikát nevezte ki a nemzetiségi főosztály megbízott vezetőjének az ifjú államtitkár. Rokonszenves elképzelésekkel és tervekkel kezdte mindkét oktatáspolitikusunk a munkáját, és mivel személyesen is volt alkalmam mindkettőjükkel találkozni, tapasztalhattam, hogy sok mindenben egyeznek a nézeteink. A kisiskoláink helyzete, a magyar nyelvű kommunikáció, a szlovák nyelv idegen nyelvként való oktatása, a modern, a szlovákiai magyar valóságot tükröző földrajz- és történelemkönyvek beszerzése, a kisebbség nyelvének használata a középiskolai tantárgyköri versenyeken a prioritásaik között szerepelnek.
Nekik köszönhető, hogy megjelentek magyar nyelvű dokumentumok, és végre a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny bekerült a minisztérium által elismert versenyek közé.
Filip Mónika államtitkár szavai szerint reformokra van szükség, konstruktív és rendszerszintű változásokra – ezzel is csak egyetérteni tudunk. Üdvözöljük és várjuk a változásokat!
