Pozsony évtizedeken át támogatja a ferdítést és a sovinizmust, ez mára mindenki számára világos. Míg az ombudsman az LGBTQ és cigányság joga sértéseivel foglalkozik, s fülig belemerül az adott feladatok orvoslásába, addig minket magyarokat, teljes mértékű (?)adófizető állampolgárokat, szüntelen csonkítanak jogainkban. Zászlónk, nemzeti önérzetünk jelképének használata tilos, földjeinket elkobozzák egy „jobb – felsőbb“ érdek nevében, Isten (ne)nyugosztalja Eduard Benešt, a demokrácia becses harcosát, a kitelepítések jeles „menedzserét“, s nem utolsósorban a politikusok is töretlenül teszik dolgukat, s néha burkoltan, de inkább becsülettel és büszkeséggel nyilatkoznak az európai értékekkel s az alapvető etikettel és neveltetéssel ellentétesen.
Minden ami egy kicsit is kapcsolatos hagyományainkkal és történelmünkkel feketelistás „terméknek“ nyilvánul. Ki tudja, DACból? Egyébként, hajrá DAC! Maga a népszámlálás lebonyolításával kapcsolatos, s azon belül is, a „kitaláltuk a csőbe a lyukat“ intézkedéssel próbálják élezni az amúgy is száz éve kiélezett helyzetet, mondván ez így korrekt, mert kinek a pap, kinek a papné, de van akinek mindkettő. Igen, ez igaz, sőt van akinek akár kilencven is (bizonyos kutatások nyomán, már száz), tudniillik, ennyi társadalmi nem létezik. Remélem az ombudsman időben felalél, legördít egy kávét, vagy borovicskát, s kiált egy orbitálisat, hogy itt bizony ám, valami bűzlik! Mi az, hogy két nemzetiség, s csak két nem? Hol itt a haladó gondolkodás? Ez kérem fasizmus, kirekesztés, xenofóbia és Európa megtagadása, úgy ahogy van! Szégyen gyalázat, a tolerancia s az elfogadás hiánya!
Szerencsétlenkedés nacionalizmussal és a más iránt érzett utálattal megspékelve. Természetesen nem támogatom a gender elméletet, de amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Félretéve a kekeckedést, itt a lét a tét!
Két nemzetiség az rendben van, de a kettős állampolgárság nem? Hoppá, óriási öngól a jogalkotótól, mint mindig.
Ha esetleg nem gyűlölet vezérelné a kedves mindnyájukat, talán lenne benne logika, de így vicc az egész, mint maga az alkotó s ötletgazda egyben. Így van ez, ha valaki gyűlöletben nevelkedik. Az ellenszenvvel uralkodik minden más kognitív s nem kognitív funkció felett. Hát igen, a sötét oldal már csak ilyen…Szegények (nevetek).
S akkor itt jön képbe az önetege a magyaroknak, akik azonosultak az önfeladással, eldobták maguktól az oly fontos magyar értékeket, semmibe vették/veszik elődeik önfeláldozó (a szó szoros értelmében életükkel fizettek ezért a földért) cselekedeteit s inkább szégyellik mivoltukat, inkább szlovákul beszélnek az üzletben, hivatalban egyébként mindenhol, amin a másik fél jókat vigyorog a jobbik esetben.
Ismerős, ugye. A gyermekeiket szlovák iskolába íratják, mondván majd jobban érvényesül. Persze, minden szlovák kisiskolásból Nobel-díjas lesz. Ja, nem. Egyenlőre egyből sem lett az, sajnos (most én vigyorgok). Magyarból annál inkább, számszerűen 14. Kijelenthető, hogy a következő várományosunk, a mélyen tisztelt Karikó Katalin. Neki köszönhető, hogy 2020-ban a szabadalma alapján készült el, a világon elsőként klinikailag is bizonyítottan hatásos harmadik generációs Pfizer-BioNTech COVID–19-vakcina. Szurkolunk és köszönjük!
Még szerencse, hogy volt egy Neumann Jánosunk, aki a számítógép építéséhez nélkülözhetetlen alapelveket dolgozta ki. Hála az égnek, írógépen nem vállaltam volna ezt az írást. Olimpiai aranyérmeink száma 177, amivel hazánk a tíz legsikeresebb nemzet tagja az olimpiák történetében.
Egyházi szentjeink száma 23, azon belül hat az Árpád-házi magyar királyi családból származó, ami egyedülálló a világon. Kedves barátaim, annyi találmányt, alapelvet, gondolatot s tettet adtunk a világnak, miért ne legyünk rá büszkék! Nem dehonesztálás ez, pont az ellenkezője. Vállalás kérdése, ok és okozat.
Ezek lelki és testi adottságaink, mivel kivételessé válunk a nemzetek közt! Van, aki vállal s tisztel egy lótolvajt, s hősként tekint rá, miközben leledzik oly kapacitás, ki megérdemelné a tiszteletet, de szóra sem érdemes. Érdekes ideológia ez. Nem a mi dolgunk.
Napóleon mondta a magyarokról: „Dicső származástok régiségével méltán büszkélkedhettek…”
Theodore Roosevelt (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke, 1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette – „Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ő múltjáért.”
Ilyen s ehhez hasonló idézetből, fontos történelmi személyiségtől ezerszám létezik. Ha ők megadták a tiszteletet s elismerést a magyar nemzetnek…(?)
De nem rovom fel a fentieket bűnként az eltévedt nemzettársaimnak. Részben a mélységesen elhibázott politika, s azon belül is a nemzetárulás fogalma a fő ok. Valljuk be, nincs ezen mit szépíteni.
„Aki embernek hitvány, magyarnak is alkalmatlan.“
Próbáljunk közeledni s keressük az egymáshoz vezető „hidakat“. Utópisztikus, de azért szép gondolat. Vétkesek közt cinkos aki néma! Amíg az egyik oldalon a megélhetési politizmus által vezérelt gondolat volt a domináns, a másikon a gyűlölet csírája továbbra is élt. Összenő, ami összetartozik! Milyen összefogás az, ahol tolerálják a kitelepítéseket, Beneš dekrétumokat, zászlónk betiltását, a magyar iskolák ellehetetlenítését, a nyelvtörvényt s még sorolhatnám. Szóra sem érdemes az ilyen „egyesülés“ gondolata. Rend a lelke mindennek, de merem vállalni, hogy inkább az őszinteség. Ennek illetve ezek hiányában az egész nem képvisel/képviselt semmit. Egy amolyan „dupla nulla“.
Mertek kicsik lenni, mert hittek a „közeledés ideológiájában“. Sajnos a helyzet most sem jobb. Majd csak kinevelünk végre egy talpraesett magyar politikust.
Sokan közülünk provokációnak minősítik azt, ha valaki vállalja magyarságát. Kedves barátaim, ez egy téves s nagyban veszélyes gondolat. Nem, pont az ellenkezője az igaz, ugyanis a nacionalizmus a kisebbség jogos önvédelme, ami ha megcsorbul, az asszimiláció s az önfeladás ellehetetlenít mindnyájunkat. Hőseink nem azért haltak, hogy mi most feladjuk, s lehajtott fejjel beálljunk a sorba. Az szégyenteljes s elvetendő cselekedet.
S aki ezek után is elhiszi, hogy majdan teljes jogú állampolgárként tekintenek reá, az sajnos téved, de azért lelke reá.
Egy nemzet sokszínűsége nem szégyen s hátrány, annál inkább előny, amíg az őshonos, sok mértékben összefonódó értékeket képviselnek a felek. Az ellentétek vonzzák egymást, mondani szokás. Ne feledjük, a déli harangszó nekünk köszönhető! Köszönjük Hunyadi! Megmentettük a civilizált Európát, s most magunkat kell megmentenünk. Ez nem kerül életekbe! Csak egy a dolgunk, magyarnak vallani magunkat, s jól kinevetni a kótyagos ötletgazdákat.
„Aki anyanyelvét eldobta, annak Isten sem bocsájt meg!“ – mondta s írta Sárospatakon, magyarul, Comenius (Komenský)! Mi hiszünk Istenben! A keresztény jövőnk mindenekelőtt, a Jó isten mindannyiunk fölött!
A cikk szerzője a Reviczky társulás elnöke.
(Urbán Zoltán/Felvidék.ma)
