A minap számoltunk be róla, hogy Jánokon háromnapos sikeres rendezvény zajlott, melynek keretében egy kényelvű kiadványt mutattak be, abból az alkalomból, hogy helytörténeti emlékszobát avattak.
A település ugyanis már tíz éve gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn Hatvan városával, mivel jelenlegi alpolgármesterének nagyanyja Jánokon született.
Szinyei András felmenője híres költő volt. Ő a Magyar Hiszekegy szerzője. Róla is szól ez a míves kiállítású, 128 oldalas kötet, melyet Deme Andrea néprajzos és Kökény Ferenc történész, a hatvani Integrált Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény munkatársai szerkesztettek és részben írtak.
Egy család emlékezete
A kötet címe: Egy család emlékezete – szeretet és összetartozás, Odkaz jednej rodiny – láska a spolupatričnosť (Integrált Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény, Hatvan).
Az előszóban Szinyei megvallja, szeretett volna eljutni Jánokra, „amelyről édesanyám sok szépet mesélt. De ez a látogatás már csak felnőttként adatott meg számomra.” (7.)
Begala Gyula polgármester az emlékszoba születéséről számol be. „Hogyan született az ötlet? Ahogy látogattuk alkalomadtán az emlékházak hosszú sorát és konstatáltuk, hogy ha Petőfinek és Vasvárinak lehet emlékszobája, Arany Jánosnak és Ady Endrének múzeummá lett alakítva a szülőháza, éppúgy benyithatnánk Papp Váry Elemérné – Sziklay Szeréna emlékszobájába, ha megőriztük volna a régi családi kúriát. Tehát úgy döntöttünk, megpróbáljuk elődeink egyes döntéseit helyrehozni…” (11.)
A költőnő budapesti sírja
Eva Sitášová, azaz Szitás Éva és Miroslav Fulin, a Kelet-szlovákiai Múzeum munkatársai a Jánok kataszterében fellelhető botanikai és zoológiai értékeket vették sorra tanulmányukban. Ez mezőgazdaságilag művelt, vizenyős, sőt vízzel borított terület, erdei élőhelyekkel. A víztározó vonzza a vándor vízimadarakat.
Összegzésük szerint, Jánok „kataszteri területén a kétéltűeknek 7 faját, a hüllőknek 3 faját, a madaraknak 93 faját és az emlősöknek 40 faját rögzítettük. Ezekből 17 faj európai jelentőséggel bír.” (19.)
Gál Andrea, hatvani régész Jánok és környéke régészetét vázolta föl. A közeli Jászói-barlang kb. 2 millió éve lakott (Aurignaci-kultúra). A vele egykorú Gravetti-kultúra emlékeit Szepsi, Péder és Zsarnó területén találták. Az újkőkor (Kr. e. 5380-4940) emlékeit Szemerén és Pusztaradványon találjuk. Rézkori leletek a Kassa melletti Bárcán kerültek elő.
A bronzkor (Kr. e. 3. és 2. évezred fordulója) emlékei Bárcán, Rozgonyban és Alsómislyén találhatók. A vaskor már népességhez köthető. Ez a szkíták és kelták korszaka. Az előbbiek jelenlétére csak szórványleletek utalnak (Tornagörgő, áji barlang, Abaújszina). Kelták nyomai megmaradtak Kenyhecen, Abaújszinán és Csécsen. Késő avarkori temetőt Bárcán, Kassamindszenten, Kenyhecen, Zsebesen találtak. A szlávok 6. századi megjelenésére nincs lelet. Magyar honfoglalás kori emlékek hiányoznak a Kassai-medencében, csak szórványos leletek kerültek elő (Abaszéplak, Bárca), ami arra utal, hogy csak kisebb csoportok települtek le akkor ezen a területen.
A könyvet Begala Gyula polgármester mutatja be Jánokon 2021. augusztus 28-án Szinyei András hatvani alpolgármester jelenlétében (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Deme Ágnes a hagyományos gazdálkodásról és a népszokásokról értekezett. Ezt a mocsaras vidéket „gólyaországnak” nevezték egykor. A Bódva völgye önálló néprajzi kistáj. Hegyek között az állattartás a meghatározó, a sík vidék a növénytermesztésnek kedvez. Jánok köztes állapotban volt. A hatékony igaerőre szükség volt a földművelésnél. Marhát, lovat, disznót tartottak, juhot kevésbé. A tanulmány felsorolja az ezzel kapcsolatos hiedelmeket is.
Kökény Ferenc Jánok történetét dolgozta fel a középkortól napjainkig. „Levéltárak iratanyagában időnként felmerül Jánok neve és a vele kapcsolatos információk, amelyek az elmúlt évszázadokba nyújtanak villanásszerű betekintést.” Ezen a falun „látszólag átsuhant a történelem, mégis léte és folyamatos fennállása bizonyíték arra”, hogy lokális szinten formálta a történelmet. Így az összegyűjtött információmorzsáknak nagy jelentősége van (59.). Kitér a településsel összefonódott Sziklay család történetére is.
E família történetét, különös tekintettel a költőre, Szinyei Béla foglalta össze, akinek a költő szintén nagyanyja volt. Benei Fédra Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna Mikor vihar dühöng című verseskötetét elemezte. Utolsóként Millisits Máté a költő síremlékének üzenetét közvetítette, melyet a neves szobrász, Horvay János készített.
A szükséges összeget közadakozásból teremtették elő. A síremlék emlékeztet arra a fájdalomra, mely Szerénát érte, hogy gyermeke fiatalon hunyt el, s arra is, hogy mindössze 42 évet élt, s egyben Trianon tragédiájára.
A kötet végén angol összefoglaló és számos fénykép található.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
