Az Okos leány című magyar népmese ötlött fel bennem a kormány 13. havi nyugdíj korábban történő kifizetésére vonatkozó döntéséről, annak ellenére, hogy az okos jelzőt a legnagyobb jóindulattal sem lehet bármilyen összefüggésben egy napon említeni a jelenlegi szlovák kormánnyal.
Jutott eszembe azért, mert ebben a mesében hangzik el a címben szereplő mondat, ami tökéletesen érvényes a kormány azon ötletére, hogy az élelmiszer- és energiaárak emelkedésének negatív hatásait úgy tegye elviselhetővé a nyugdíjasok számára, hogy
az 50-től 300 euróig terjedő 13. havi nyugdíjat nem karácsony előtt, hanem júliusban fizetik ki.
Ezzel kapcsolatban a Szlovákiai Nyugdíjasok Egyesületének elnöke, Valéria Pokorná elmondta, ez maximum az első félévi többletkiadások kompenzálására elegendő, ezért kérik a kormányt, hogy hagyjon jóvá 14. havi nyugdíjat is az idős emberek megsegítésére, hiszen az egyik legveszélyeztetettebb csoportot épp a nyugdíjasok alkotják, akik nyártól ismét a szegénység csapdájába kerülnek. Ezért kérik az áfa csökkentését, az élelmiszerek árának szabályozását, valamint a létminimum összegének emelését is legalább 10 százalékkal, hogy az kövesse az inflációt.
Nos úgy tűnik, hogy a kormány mindössze rögtönzött látszatmegoldásokra képes az árak drasztikus emelkedése és az infláció lakosságra gyakorolt hatásának enyhítése érdekében.
Ilyen a 13. havi nyugdíjak előrehozott kifizetése is, ami ugyan némi tapaszt jelent majd nyáron a nyugdíjasok megélhetési gondjaira, viszont karácsony előtt nagyon fog hiányozni, nemcsak az addig tovább fokozódó drágulás, hanem a fűtési szezon megkezdése, s a karácsony közeledte miatt is.
Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy sok idős ember épp ebből fedezte úgy-ahogy az ünnepi kiadásokat, ebből tudott némi ajándékot venni az unokáinak, vagy épp tüzelőt, télre meleg holmit, lábbelit magának, hogy csak néhány példát említsünk. Ugyanakkor felhívnánk a kormány figyelmét, hogy
egy friss felmérés szerint minden nyolcadik ember szegénynek számít Szlovákiában, akik között bizony ott vannak főként az egyedül élő idős emberek is.
Nem ilyen hoztam is, meg nem is intézkedésekkel kellene tehát az ország lakosságának, s köztük a leginkább veszélyeztetettek a helyzetét javítani, hanem olyanokkal, melyek tényleges segítséget jelentenek. Persze üres államkasszával, melynek tartalmát „hozzáértő” kormányunk már rég elszórta, bizony nehéz lesz, főként úgy, ha szándék sincs rá. S nem utolsósorban a szándék mellé az is kellene, hogy a felelős vezetők egyáltalán tisztában legyenek azzal, milyen körülmények között élnek az egyszerű emberek, milyen napi megélhetési gondokkal küzdenek.
Márpedig erről fogalmuk sincs, mert ők vigyázó szemüket Batsányi János után szabadon nem Párizsra, hanem Brüsszelre és Ukrajnára vetik, s oly meredten figyelik, hogy a szlovák törvényhozás és a kormányhivatalok épületeinek falain túl már semmi nem fér a látókörükbe.
(NZS/Felvidék.ma)
