Most kicsit titokzatos leszek, mint Matovič Igor, aki nem árulta el, hogy kivel telefonált, aki lelket öntött bele és ezért visszavonta a lemondását…
Szóval a cikk címe egy általam elküldött sms volt valakinek és erre az üzenetre kaptam tegnap késő este egy rövid választ, amely a fent látható három jelből, emotikonból állt. Nem tudom, hogy a küldője elgondolkodott-e rajta, de ez a három jel így tökéletes üzenet a felvidéki magyarság számára, ugyanis minden benne van: a magyar-magyar közötti összefogás és híd, amely szövetségben győzelmet hozhat mindenkinek. Ráadásul a győzelem jele a V, azaz Victory, ami számunkra Viktor.
Tudom, tudjuk, hogy mi zajlik a Szövetségben és ez a feszültség csak fokozódni fog az elkövetkező hetekben, amelyet csak a karácsony fog kicsit a háttérbe szorítani, ideig-óráig. Tudom, tudjuk, hogy van egypár gátlástalan alak a párt vezetésében, akiknek semmi sem számít, csak a saját, önző céljaik, nekik kell a parlamenti szék, kell az azzal járó, több mint 5 ezer euró, kell nekik a pozícióból adódó egyéb lehetőség, csak és kizárólag a saját gazdagodásuk céljából.
Tudom, tudjuk, hogy ezek már most is gazdatestként használják a Szövetséget, dölyfösen basáskodnak a székházban, senkivel nem egyeztetve tesznek hajmeresztő nyilvános kijelentéseket a Szövetség nevében, amely sokszor teljesen szembemegy a felvidéki magyarság túlnyomó részének a véleményével. Igen, sajnos sok esetben az a pár pici farok csóválja a kutyát.
Gyakorlati tapasztalatból jelzem, hogy ebben a hektikus szlovákiai helyzetben, amikor reálisan fenyeget egy olyan állapot, hogy nem lesz 2023-as költségvetése az államnak, nem fognak tudni megegyezni a parlamentben az előrehozott választások időpontjáról, nem lesz kompenzálva a lakosság és a vállalkozók számára a többszörösére emelt villanyár, gázár, akkor a legkevésbé fogja érdekelni a felvidéki magyart a Szövetségen belüli cicaharc, azaz a platformháború.
Éppen ezért, ezt a párton belüli viszályt a lehető leggyorsabban és sallangmentesen le kell zárni
– írom most ide bölcsen az óhajt, igen ám, de hogyan, ha a fent említett farkak megveszekedett módon ragaszkodnak önmaguk nagyságához, mert elhiszik, hogy ők a helyzetükből adódóan egy kuvasz méretes farka, amelyben bizony van erő, és az a lóbált kuvaszfarok tud ütni és leütni értékes dolgokat a közös asztalunkról, de valójában ők csak egy bokszerkutya pici, megcsonkított farkincája, amelyben már sem erő, sem energia nincs, csak idegesítően és zavaróan mozog egyfolytában a kutya végén.
Nos ezekkel a „farkas” példával akartam szimbolizálni a Szövetségben létező belső viszonyokat, mert egy a lényeg:
a felvidéki magyarság túlnyomó többsége nem támogatja az ultraliberális nézeteket, nem szereti a jellegtelen langyos politikusokat, és elege van a jellemtelen kollaboránsokból is.
Aki nem hiszi, járjon utána, hogy miért szavazott a múltkor kb. harmincezer magyar Matovičra, több ezer magyar Kotlebára, Pellegrinire. Azért, mert ezek a politikusok olyan üzeneteket fogalmaztak meg, amelyeket az MKÖ (Jézusom, erre emlékszik még valaki!?) politikusai akkor, sajnos nem.
Forrás: Wikipédia
Akárhogy csűrjük-csavarjuk, egy a lényeg, a felvidéki magyar választó döntő többsége nem liberális,
ebből adódóan csak akkor szólítható meg a magyar politikai elit által, ha egyértelmű, határozott, kemény üzeneteket kap jó kiállású, pozitív kisugárzású férfiaktól (bocsi női tagozat, de láttátok, nem működik az erőltetett feminizmus), akik rendkívül egyszerű üzenetekkel, nagyon kreatív és újszerű módon tudják maguk mellé édesgetni azt a plusz kb. negyvenezer választót, akik kellenek a múltkori 3,9%-hoz, hogy meglegyen az 5% feletti eredmény.
Ezek az üzenetek pedig nem szólhatnak másról, mint a felvidéki magyar néplélek belső kívánalmairól, amely egyre erősebben EU-kritikus/szkeptikus, háborúellenes, nem Ukrajna-barát, migránsellenes, látva a világpolitikát, már már USA-ellenes, normalitáspárti, békepárti a szlováksággal (most felszisszen majd jó pár nemzeti érzelmű olvasó, de igen, a többségünk inkább nyugalmat akar, mint napi feszültséget a szlovák szomszédjával, kollégájával), Orbán-barát, Szijjártó-barát, fociszurkoló, rendpárti, erős vezetőt szeretne, akit ha megválaszt, megoldja a dolgokat.
Ezért kóválygott el 40–50 ezer magyar 2020-ban is más, szlovák politikusvezérhez a szavazatával, mert bízott bennük, ugyanis azt hallotta tőlük, amit a magyartól nem! Persze aztán van még egy masszív réteg, amelyik meg pont azért nem jár már jó ideje választani, mert a magyar nem a szája íze, nem a lelke rezdülése szerint teszi a dolgát, szlovákra meg nem akar szavazni, hát inkább kivonja magát ebből a számára szomorú helyzetből.
Összefoglalva: össze kell szedni a Szövetség majdani listájának az élére azt a pár tökös-sármos embert, akikkel rendelkezik a felvidéki magyarság és nekik kell vinni a munka nagy részét.
Az öntelt libsik meg vagy meghúzódnak a párton belül a súlyuknál fogva a megfelelő, valós helyen, vagy ki kell vágni őket, mint a macskát f.o.s.-ni, mert csak több kárt okoznak, mint hasznot.
Apropó f.o.s., azaz független objektív sajtó Szlovákiában (a gyengébbek kedvéért, ez a gúnyneve a sorosista, ultraliberális, USA által dollármilliókkal dotált sajtónak Magyarországon, de tulajdonképpen egész Közép-Európában, tehát itt, Szlovákiában is), szóval azzal számolni kell, hogy a Pátria, Paraméter(?), Bumm, Napunk ezerszer intenzívebben ki lesz tömve a választási kampány alatt libsikkel és azok mantráival, mert nekik ezt a piszkos munkát kell elvégezni a donoruk parancsa szerint. Ha a Szövetségben nem az ő elképzeléseik szerint alakulnak majd a dolgok, akkor szinte biztos, hogy a PS Spolu meg a készülőben lévő Dzurinda-párt „magyar” csicskái lesznek agyonsztárolva a közeljövőben ezekben a liberális szócsövekben.
Éppen ezért, vagy ennek ellenére, egy a lényeg: gatyát felkötni, és gyerünk, induljon a munka!
Keményen, határozottan, semmi izé! (Isten nyugosztalja a Szőke Sziklát, azaz Mészöly Kálmánt).
Utóirat: ezt a „zászló-V-zászló” dolgot meg kezdjük el használni, mi, a választók, mert ebben minden benne van. Meg aztán, akkor hiteles valami, ha lentről, a néptől indul el, nemde?
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
