A budapesti Széchenyi Társaság és a Szövetség a Közös Célokért közös szervezésében, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának közreműködésével tartották meg Komáromban a Jókai és Széchenyi hazafisága című konferenciát. A rendezvény Jókai Mór születésének bicentenáriumához, valamint Széchenyi István máig ható szellemi örökségéhez kapcsolódva járta körül a nemzeti emlékezet, a közösségi felelősség és a hazafiság kérdéseit.
A Selye János Egyetem Református Teológiai Karán tartották meg május 6-án a Jókai és Széchenyi hazafisága című konferenciát. A rendezvényt a budapesti Széchenyi Társaság és a Szövetség a Közös Célokért szervezte, az egyetem református teológiai karának támogató közreműködésével.
A konferencia célja az volt, hogy Jókai Mór és Széchenyi István hazafiságának különböző rétegeit mutassa be: az irodalom, a jogtörténet, a nemzeti emlékezet, a közösségépítés és a cselekvő felelősségvállalás felől közelítve meg a két meghatározó magyar személyiség örökségét.
Hideghéthy Andrea (Szalai Erika/Felvidék.ma)
A tanácskozást Somogyi Alfréd, a Szövetség a Közös Célokért elnöke nyitotta meg. A program során bemutatkozott a társulás is: Hideghéthy Andrea, a szervezet ügyvezető igazgatója ismertette a társulás tevékenységét és jelenleg futó projektjeit. Elmondta, hogy a Szövetség a Közös Célokért munkájának középpontjában továbbra is a felvidéki magyar közösség szolgálata, a szülőföldön való boldogulás segítése és a fiatalok megszólítása áll.
Hideghéthy Andrea felidézte a Széchenyi Társasággal való többéves együttműködés eredményeit is. Mint fogalmazott, a közös programok révén értékes tartalmak jutottak el oktatási intézményekbe és fiatalokhoz, többek között olyan formában is, amely a mai kor eszközeivel, interaktív módszerekkel, kvízekkel és élményalapú foglalkozásokkal próbálta közelebb vinni a történelmi és nemzeti értékeket a fiatalabb nemzedékekhez.
Szemereki Zoltán (Szalai Erika/Felvidék.ma)
A konferencia tematikai kereteit Szemereki Zoltán, a Széchenyi Társaság elnöke vázolta fel. Beszédében kiemelte Komárom különleges helyzetét, hangsúlyozva, hogy Észak- és Dél-Komáromnak közös történelmi és szellemi tere van. Mint mondta, a nemes célok érdekében való cselekvésre Széchenyi István ad kiváló példát.
Szemereki Zoltán emlékeztetett arra, hogy Széchenyi 1825. november 3-i felajánlása, amely a magyar nyelv művelését és a Magyar Tudós Társaság létrehozását szolgálta, máig irányadó tett. Rámutatott: a reformkorban kibontakozó, megújított magyar nyelv Jókai számára is olyan szellemi alapot jelentett, amelyre páratlan gazdagságú életművet építhetett.
A Széchenyi Társaság elnöke a komáromi egyetem névadója, Selye János alakját is bekapcsolta a gondolatmenetbe. A világhírű tudós példáján keresztül arról beszélt, hogy az emberi célok megvalósításához felelősségre, kitartásra és megfelelő belső feszültségre is szükség van. Hangsúlyozta: a Széchenyi Társaság küldetése, hogy Széchenyi Istvánt példaként állítsa a ma embere elé, különösen abban, miként lehet a közösségért cselekedni.
Horváth Attila (Szalai Erika/Felvidék.ma)
Az előadások sorában Horváth Attila jogtörténész, alkotmánybíró Perben és történetben – ügyvédek Jókai Mór világában címmel tartott előadást. Bevezetőjében humorral utalt arra, hogy az ügyvédi hivatást a közvélekedés gyakran kétkedéssel vagy iróniával szemléli, Jókai műveiben pedig valóban számos ügyvédfigura jelenik meg nem éppen kedvező színben.
Horváth Attila ugyanakkor szélesebb jogtörténeti összefüggésbe helyezte a kérdést. Rámutatott: a történelmi Magyarországon a jog ismerete nem pusztán hivatás volt, hanem a közéleti szerepvállalás, a nemesi önvédelem és az alkotmányosság egyik legfontosabb eszköze. A magyar politikai elit jelentős része jogi műveltséggel rendelkezett, a vármegyei közélet, az országgyűlési szerepvállalás és a szuverenitás védelme pedig szorosan összekapcsolódott a jogtudással.
Az alkotmánybíró felidézte Jókai jogi tanulmányait és rövid ügyvédi pályáját is. Elmondta, hogy Jókai Kecskeméten tanult jogot, majd ügyvédként is próbálkozott, ám jogi pályája hamar véget ért. Mindez azonban nem múlt el nyomtalanul: műveiben jól érzékelhető a korabeli jogélet, a perek, az ügyvédi szerepek és a jogászi gondolkodás alapos ismerete.
Polgár Anikó (Szalai Erika/Felvidék.ma)
Polgár Anikó egyetemi tanár Kulturális emlékezet és a nemzeti történelem mitizálása Jókai Mór műveiben címmel tartott előadást. Kiindulópontként arra mutatott rá, hogy a múlt nem önmagában adott, hanem kulturálisan formált, és az emlékezetnek meghatározó szerepe van abban, hogyan gondolkodik egy közösség saját történelméről.
Polgár Anikó előadásában a kulturális emlékezet fogalmát és annak irodalmi működését Jókai művein keresztül vizsgálta. Rámutatott: Jókai prózájában a magyar történelem számos eseménye nem pusztán történeti háttérként jelenik meg, hanem mitikus, szimbolikus alakzatokban is. A reformkor, az 1838-as árvíz, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, Buda ostroma vagy Komárom szerepe mind olyan eseményként jelennek meg nála, amelyek a nemzeti önazonosság irodalmi építőköveivé válnak.
Az előadó kitért arra is, hogy Jókai műveiben a hősiesség nem kizárólag a harcban mutatkozik meg. Hős lehet a mérnök, a mentő, az együttérző ember, a közösségéért felelősséget vállaló szereplő is. Ezzel Jókai a nemzeti történelem mitikus elbeszélését a cselekvő hazafiság, az áldozatvállalás és az összefogás példáival kapcsolta össze.
A konferencia zárszavában Szemereki Zoltán a bizalom, a tehetség és a felelősség fontosságáról beszélt. A Széchenyi Társaság egyik régi gondolatát idézve hangsúlyozta: hinni és hihetni kell egymásnak. Mint mondta, a bizalom nem elvont fogalom, hanem a mindennapi életet, a közösségi együttműködést és a társadalom működését is meghatározó alapérték.
A Széchenyi Társaság elnöke Széchenyi példáján keresztül arra is rámutatott: akinek nagyobb tehetsége van, annak nagyobb a felelőssége is. Széchenyi vagyoni áldozatvállalása a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttéhez, Jókai szellemi teljesítménye, valamint Selye János életműve egyaránt azt üzeni, hogy a talentumot közösségi szolgálatba kell állítani.
Somogyi Alfréd (Szalai Erika/Felvidék.ma)
Somogyi Alfréd zárszavában megköszönte az előadóknak az irodalomtörténeti és jogtörténeti párhuzamok felmutatását. A „nagy mesemondó városában”, Komáromban egy versrészlettel idézte meg Jókai alakját és életművének máig élő üzenetét. A záró gondolatokban Jókai neve már nem csupán irodalmi nagyságként, hanem a magyar önazonosság, a szabadságvágy és a közösségi emlékezet egyik tartóoszlopaként jelent meg.
A konferencia egyik fontos üzenete az volt, hogy Jókai és Széchenyi hazafisága nem pusztán történelmi emlék. Mindkettejük életműve arra figyelmeztet, hogy a nemzeti közösség megmaradása nyelvi, kulturális, jogi és erkölcsi felelősség is. Széchenyi a cselekvő építkezés, Jókai a nemzeti képzeletet formáló irodalom, Selye János pedig a tudományos kitartás és életcél példáján keresztül kapcsolódott össze a komáromi tanácskozás gondolati ívében.
Szalai Erika/Felvidék.ma
