Március 20-án hunyt el Kossuth Lajos, a magyar történelem egyik legfontosabb alakja. Nemesradnóton pár éve e napon rendezik a Kossuth-napot.
Kossuth Lajos (1802–1894) a szabadságharc vezére, Batthyány-kormány pénzügyminisztere, politikai gondolkodó és a magyar nemzet függetlenségéért vívott harc szimbóluma megérdemli a figyelmet.
Életműve, amely magába foglalja a nemzeti öntudat erősítését és a modern Magyarország eszméjét, örök hatással van ránk.
Ezen a napon a Csemadok Nemesradnóti Alapszervezete megemlékezett Kossuth Lajos örökségéről és a magyar szabadság iránti elkötelezettségéről. A megjelent Csemadok-tagokat Dobos Ilona elnök köszöntötte. A témában gondolatébresztő előadást Pósa Dénes egyházgondnok, a Magyar Szövetség rimaszombati járási elnökségi tagja, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének alelnöke tartott.
Fotó: HE/Felvidék.ma
Felidézte, hogy 1848. március 15-én kitört a forradalom Pest-Budán. A forradalom, amely szabadságharcban, azaz egy honvédő háborúban folytatódott. Már 1499-ben, XII. Lajos francia király hadvezére megmondta, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz.
„Ma a szabadságharc kapcsán a pénzről fogok beszélni. Teljesen biztos, hogy az 1848 márciusában felálló Batthyány-kormány pénzügyminisztere, Kossuth Lajos is ismerte az említett idézetet. Az ő érdeme volt az önálló bankjegykibocsátás, mely a szabadságharc és a nemzetgazdaság működtetésének volt az alapja” – mondta.
Majd ismertette röviden a bankjegyek történetét:
A bankjegyek ellenértékét régen a jegybank úgy szavatolta, hogy garantálta azok értékpénzre (aranyra vagy ezüstre) váltását, vagyis a papírpénz-tulajdonos a bankban kérhette a névértéknek megfelelő mennyiségű arany- vagy ezüstpénzt.
Ma már nincs nemesfém alapú monetáris politika, azaz a jegybankoknak megszűnt a nemesfémre váltási kötelezettsége, a bankjegyek fedezetét az ország gazdasági teljesítőképessége és a pénzbe fektetett bizalom fedezi.
A papírpénz a kínaiak találmánya, az első papírpénzeket Kínában a 10. századtól bocsátották ki császári rendeletre. Az európai pénzjegyek Velencében alakultak ki a kereskedelmi váltókból.
Fotó: HE/Felvidék.ma
Az első magyar kiadású bankjegyek az 1848/49-es szabadságharc idején kerültek forgalomba, kibocsátójuk a Magyar Kereskedelmi Bank volt, amely szerződésre lépett a magyar állammal (az állam részéről Kossuth Lajos pénzügyminiszterrel).
Miután megkezdődtek a harci események, Kossuth a honvédség gyors felfegyverzése érdekében döntött a 100 forintos bankjegyek kibocsátásáról is. Az 1848 végéig kibocsátott pénz mögött már nem volt megfelelő arany- és ezüstfedezet, csak az új magyar állam gazdasági ereje.
Ez a pénz, azaz a forint a szabadságharc kitörése után az ország magyar ellenőrzés alatti területein volt forgalomban. Váltópénze a krajcár volt, 1:100 arányban.
A hivatalosan forintnak nevezett fizetőeszközt a nép Kossuth-bankónak nevezte el, mert minden címleten szerepelt Kossuth Lajos aláírása.
Fotó: HE/Felvidék.ma
Az első kibocsátott címlet a kétforintos volt, amit a színe miatt „vöröshasúnak” neveztek.
Pósa Dénes itt emlékeztetett arra, hogy annak idején a csehszlovák százkoronást pedig „zöldhasúnak” hívtuk. Nyilván a „vöröshasúra” asszociálva.
1848. március 15-től kezdve a nagy pesti nyomdák részt vettek a pénz előállításában
Tyroler József rézmetsző művész tervezte a nyomólemezt, és Landerer Lajos nyomdász elkészítette a Kossuth-bankókat. Bár a felvidéki papírmalmok már osztrák kézben voltak, de a nehézségek ellenére is tudott papírt szerezni a bankjegynyomáshoz.
Fotó: HE/Felvidék.ma
A bankjegynyomda követte a kormányt Debrecenbe, itt a Debreceni Református Kollégiumban volt a Pénzügyminisztérium, és itt nyomták a Kossuth-bankót. Később a nyomda Szegedre és Aradra költözött, majd a szabadságharc végén Lugoson működött, ahol a Temes folyóba süllyesztették a sajtolót a nyomólemezekkel együtt.
Előfordult, hogy a papírpénzt felszabdalták, hogy darabjait váltópénzként használják, ami a korban bevett szokásnak számított.
A szabadságharc leverése után a Kossuth-bankókat a megszálló osztrák hadsereg parancsnokai több helyen nyilvánosan elégették, birtoklásukért börtön járt.
Fotó: HE/Felvidék.ma
Külföldi kibocsátású Kossuth-bankók
Kossuth 1851-ben Amerikába emigrált a török száműzetésből. 1852-ben 1, 2 és 5 forintos pénzjegyeket is nyomatott, amelyek a szabadságharc győzelme esetén szolgáltak volna fizetőeszközként.
Később Kossuth Londonban próbált meg kiadni 1, 2 és 5 forintos pénzjegyeket, nagy részüket azonban elégették, és kiadásra már nem kerültek. Ezek a legritkább Kossuth-bankók.
A Kossuthról elnevezett bankó a függetlenség szimbóluma lett, eszmei értékét soha nem veszítette el.
A rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban is őriznek eredeti Amerikából származó Kossuth-bankót.
Fotó: HE/Felvidék.ma
Előadása zárásaként három dologra hívta fel a figyelmet:
A világ első, a névértéknek megfelelő arany- és ezüstfedezet nélküli papírpénze az 1848/49-ben kibocsátott Kossuth-bankó volt. A Kossuth-bankó gazdasági működőképességének láttán ébredt rá arra a nemzetközi pénzvilág, hogy nemesfémfedezet nélkül is lehet monetáris pénzpolitikát folytatni, és hiteles, megbízható papír bankjegyeket forgalmazni.
Ha háború nem lenne, akkor a pénz, pénz és pénz más, magasztosabb célt szolgálhatna az emberek mindennapjaiban.
S mivel e napon társasjátékozásra hívták a Csemadok-tagokat, felhívta a figyelmet, hogy léteznek nagy játékkaszinók, ahol pénzben játszanak különböző játékokat. A mi célunk, hogy rámutassunk: gazdálkodni meg kell tanulni, de hazardírozni a pénzzel nem célravezető dolog.
A Csemadok-tagok áttanulmányozták a Kossuth-bankókat, megkoszorúzták a huszárszobrot, majd megismerkedtek egymás társasjátékaival, amit ki is próbáltak. A közösségépítő összejövetel végül közös palacsintázással ért véget.
HE/Felvidék.ma
Forrás: https://hu.wikipedia.org/; https://mult-kor.hu/; https://gondola.hu/
