Az összetartozás, a hit, a megújulás, a bizalom és természetesen a Szent István-i örökség voltak a vezérgondolatai a pozsonyi Szent Márton-dómban megtartott Szent István-napi megemlékezésnek, ünnepségnek. A székesegyház, a magyar királyok és királynők koronázásának helyszíne bensőséges hangulatot adott az alkalomnak. A padsorok, de az egész belső tér őszinte áhítattal meghatódott hívekkel telt meg Pozsonyból, a Felső-Csallóközből, de távolabbi vidékekről, az anyaországból, valamint Erdélyből és Kárpátaljáról érkezett ünneplőkkel is.
A szentmise kezdetén Molnár Tamás a pozsonyi hívek lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket, elöljáróban Wass Albert szép gondolatait idézte az ünnepekről, kiemelve, hogy „az ünnep önmagunk felemelése”. Örömét fejezte ki, hogy együtt ünnepelhetünk a pozsonyi magyar nagykövetség munkatársaival, a Magyar Szövetség képviselőivel, a lovagrendek megjelentjeivel, az Erdélyből népviseletben érkezett vendégekkel és a Kárpátaljáról befogadott testvéreinkkel. Felvidékiek, csángók, székelyek, a Kárpát-haza nemzetegységeinek közös ünnepe valósult meg a történelmi dómban.
Az ünnepi mise főszónoka Gál Hunor székelyföldi, nyárádköszvényesi plébános volt, aki szívhez szóló beszédében hangsúlyozta, hogy új világot kell építenünk és ezt csak új szívvel, megújult lelkülettel tehetjük, amelyben a legfőbb helyet a hitnek, az alázatnak, a bizalomnak kell elfoglalnia. Fontos a bizalom, mert ez erősítheti az olyannyira lényeges, mára sokszor elhanyagolt tiszta emberi kapcsolatokat, amelyek nélkül elveszünk, amelyek nélkül nincs jövő. Felemlítette a dóm jelentőségét, amely a magyar koronázások helyszíneként máig hitünk, magyarságunk bástyája. A szent korona pedig nemcsak egy csillogó ékszer, hanem a kereszténységünket, a magyarságunkat összetartó kivételes szimbólum. Megjegyezte, hogy bár ostromlott nemzet vagyunk, néha azt érezhetjük, hogy szétszórtan tengődünk, de ha istenbe vetett hitünket megtartjuk, mint ahogy ez erősített meg mindig, megmaradásunk biztosított. Ezért kell erőt merítenünk Szent István örök érvényű örökségéből, aki eszmét, elvet és értékrendet közvetített népe, nemzete, mindannyiunk számára, és sziklaszilárd keresztény hitet adott nekünk.
Gál Hunor (Benyák Mária/Felvidék.ma)
A szentmise keretében sor került az új kenyér megszentelésére is, az agapén pedig mindenki részesült a Tihanyi Apátság Regula üdítőjéből és a szeretetsüteményből. A szakrális rész befejezése után a dóm előtti téren folytatódott az ünneplés, először Molnár Tamás atya mondott áldást az ünnepre, a megjelentekre, mindazokra, akik ezen a szép napon átélték az ünnep magasztosságát. Majd Metzner Dóra énekes műsora tette még fennköltebbé az alkalmat. Gubík Lászlónak, a Magyar Szövetség elnökének beszéde méltó módon teljesítette ki a megemlékezés küldetését.
Az ünnephez kapcsolódóan Szent István szellemi örökségét emelte ki.
Intelmeire fókuszált, amelyek ma is pontos útmutatóul szolgálnak számunkra.
Nyomatékosította, mennyire fontos a jövőkép, a küldetéstudat, a rend, a szervezettség, az alázat, az igazságosság. Felhívta a figyelmet arra a kivételes géniuszi képességre, amellyel első királyunk rendelkezett, hiszen kiépítette a vármegyerendszert, felépíttette a templomokat, püspökségeket, érsekségeket szervezett, új közigazgatási rendszert alakított ki, és azt sem hanyagolta el, hogy a szomszédos népekkel szövetséget kössön.
Gubík László Esterházy János szerepét is kiemelte beszédében, megjegyezve, hogy
a felvidéki politikus nagy álma, hogy a magyar és a szlovák nemzet fiai egymást erősítve és ne egymás ellen acsarkodva éljenek – talán a 21. században megvalósulhat.
Persze, ha mindkét részről és mindannyiunkban megvan a hajlandóság és akarat.
Az ünneplés végén Zsákovics László zenei örökségünk legszebb dalaival szórakoztatta az egybegyűlteket. Majd folytatódtak a baráti beszélgetések, mintha sokan megfogadták volna, hogy bizalommal forduljunk egymás felé, merjünk egymás szemébe nézni, őszinte, nyitott szívvel közeledni a másik felé. És nemcsak az ünnepeken, hanem az egyszerű hétköznapokban is. Ha így teszünk, Szent István intelmeit, küldetését tovább éltetjük és talán egy kicsit szebbé, jobbá tesszük a világot.
Benyák Mária/Felvidék.ma
A szerző felvételei
