November 27-én a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 131. helytörténeti előadására, melynek társszervezője a Lévai Szent László Kör volt.
Az téma előadója a helytörténeti szakosztály vezetője, a kör elnöke Müller Péter volt, aki bevezetőjében elmondta, hogy holnap lesz 145 éve, hogy megnyitotta kapuit a lévai zárdaiskola, továbbá, hogy 20 évvel ezelőtt ebben a témában tartotta első helytörténeti előadását. Az akkor egyrészes volt, most viszont a felkutatott anyag gazdagsága miatt két részben kerül sor a lévai zárdaiskola történetének bemutatásra. Az előadó néhány fotóban felidézte a 20 évvel ezelőtti eseményt, melynek közönségében számos volt zárdai növendék volt, akik már sajnos nincsenek közöttük. Ezért valamennyi zárdai növendék, kedves nővér és az iskola számtalan támogatója lelki üdvéért egy közös fohászt mondtak el a jelenlevők.
20 évvel ezelőtt, a 2005.11.30-ai előadáson (Fotó: Müller Éva)
Majd az előadó megragadva az idő fonalát, ebben az 1870–1914-es korszakot tárgyaló első részben számos kordokumentummal alátámasztva mutatta be Szepesi Imre, a lévai lokálpatrióta és az akkori helyi közélet kitartó és fáradhatatlan tevékenységét, mely az iskola megalakulásához, majd a kedvesnővérek szeretetteljes oktató-nevelő munkáját, mely az iskola töretlen fejlődéséhez és egyre növekvő látogatottságához vezetett.
Többek között megtudhattuk, hogy 1870-ben a lévai születésű Szepesi Imre piarista pap, budapesti egyetemi tanár egész élete megtakarításából 1870-ben 10 000 forintért megvásárolta a Kazy-féle házat és azt Léva városának adományozta, hogy ott a jövő lévai iparosai részére rajz- és ipariskola létesüljön. Viszont az iskola berendezésére meghirdetett gyűjtés nagyon lassan haladt.
Időközben a Lévai Nőegylet meggyőzte Szepesi Imrét, hogy Lévának nagyobb szüksége lenne egy kisdedóvóra és leányiskolára, hiszen a lányok nevelik majd fel a jövő nemzedékét.
Szepesi a Lévai Nőegylet javaslatát elfogadta és segítségére volt egy bizottság is, mely a pénzeket kezelte és kamatoztatta. Szepesi halála után aztán ez az ún. Szepesi-bizottság Simor János hercegprímásnak köszönhetően juttatta révbe az iskola alapítását. 1878-ban Simor János kinyilatkoztatta, hogy az iskola vezetése a Páli Szent Vincéről elnevezett szatmári irgalmas nővérekre legyen bízva, kiknek eltartására 6000 forintnyi tőkekamatot ajánlott fel. Továbbá fedezte a Kazy-ház szükséges építészeti módosításait és 6000 forintért vállalta az irgalmas nővérek Lévára való átszállítását s lakószobáinak bútorzattal való felszerelését.
A 20 évvel ezelőtti előadás hallgatósága (Fotó: Müller Éva)
Így 1880. november 28-án Lakner Antal lévai plébános, Mácsay Lukács polgármester és a nagy számban megjelent lévai közönség köszönthette
a megnyílt fiú és leány kisdedóvóban és a 3 osztályos elemi leányiskolában Zalka M. Calasantia főnöknőt és a négy irgalmas nővért.
1881-ben az alaptőkét a hercegprímás újabb 14 000 forintnyi adománnyal gyarapította, miáltal az alapítvány összege 30 000 forintra emelkedett.
Az 1898/99-es tanévben az intézetet már 497 növendék (polgári – 107, elemi – 282, óvoda – 108) látogatta, s azok számának gyors növekedése miatt 1899-ben az lévai irgalmas nővérek 24 000 koronáért megvették a szomszédos Levatich-házat. Így az elemi iskola párhuzamos osztályokkal hatosztályosra bővülhetett, majd megnyílt a varróiskola is.
1893-ban Vaszary Kolos hercegprímás anyagilag támogatta a polgári iskola megnyitását. 1904 áprilisa és 1904. szeptember 1-je között sor került az intézet újabb kibővítésére, mikor az épület Kazy-féle része emeletet kapott. Ekkor nyílt meg a zárdaiskolában egy új iskolatípus, a gazdasági ismétlő iskola, mely az elemi iskolát elvégzett, de tanulmányaikat folytatni nem kívánó lányokat 15 éves korukig a legfontosabb közoktatási tárgyakra, a háznál legszükségesebb kézi munkára, illetve kenyérkeresetet biztosító munkára is oktatta. Ehhez az iskolának a lévai várkertben kertje, gyümölcsöse és háztájija volt, hogy a diákok a kertművelést, veteményezést, ültetést és háztáji gondozását megtanulják. 1909-ben az iskola hozzáfogott saját tornatermének építéséhez is.
Az érdeklődő közönség a mostani előadáson (Fotó: Müller Éva)
1910 tavaszán Báthy László plébános, Schmack M. Alerina nővér, 49 volt polgári iskolai növendék és 40 akkori növendék vezetésével megalakult a Lévai Női Mária Kongregáció, hogy az ezernyi erkölcsi veszélynek kitett ifjúságot felvértezze, megvédje, jellemét megszilárdítsa, mélyen vallásossá tegye, munkára nevelje, a mérhetetlen fényűzéstől visszatartsa és őket egész emberekké alakítsa, hogy mindig vidám, derült kedélyhangulatban legyenek, mely a tiszta lelkiismeret áldása, hogy szeressék az életet, az embereket, azokért minden jóra képesek legyenek, de a gonosz rossz társaságot kerüljék.
Az 1910/11-es tanévben az intézetebe 1002 növendék (polgári – 210, elemi – 337, óvoda – 166, a gazdasági ismétlő iskolába 179 tanuló) iratkozott be, s számuk gyors növekedése miatt a lévai irgalmas nővérek elhatározták, hogy emeletessé teszik a Levatich-féle házat is. A munkák során kiderült, hogy az eredeti épület annak statikai problémai miatt emeletet nem bír el, így azt április elején földig le kellett bontani, és a helyére a kor követelményeinek megfelelő modern új emeletes épületet emeltek.
1911. szeptember 1-jén megnyílt a női kézimunka-tanfolyam, mely fehérneművarró és felsőruhavarró szakosztályokban oktatta az érdeklődőket. 1912. szeptember 1-jén 37 növendékkel női kereskedelmi szaktanfolyam nyílt az intézetben, mely a gépírásra, ügyvitelre, kereskedelmi ismeretekre és irodai munkára is kiképezte a növendékeket. Ezzel az intézményben az iskolatípusok száma hétre nőtt.
Ugyanebben a tanévben az iskola már nagyon gazdag könyvtárakkal rendelkezett: tanári 1586 mű 2276 kötet, polgári iskolai 1124 mű 1204 kötet, elemi iskolai 800 mű 802 kötet és a Lévai Női Mária Kongregációnak 133 kötetes könyvtára volt.
1880 és 1914 között az intézet főnöknői Zalka Calansantia, Baross Mechtildisz Gyulányi (Brenner) Natália és Doleschall M. Editha voltak. Míg 1880-ban az intézetben 5 nővér tevékenykedett, 1914-ben 16 nővér, 4 lelkész, 1 piarista paptanár és 4 világi tanító alkotta a tanári kart.
Ami az iskola oktató-nevelő munkáját illeti, a tanulóifjúság márciustól októberig minden nap a tanítás előtt szentmisén vett részt, évente legalább négyszer szentgyónáshoz és szentáldozáshoz járultak.
Az iskolának gazdag természettani, fizikai és vegytani szertára, rajzterme és zeneszobája volt. Az utóbbiban önkéntes alapon zongorázni, hegedülni és cimbalmozni tanították a nővérek a gyerekeket. A gazdaságtanórákon a háztartás észszerű és takarékos vezetésére tanították a növendékeket. A kézimunkaórákon a növendékek fokozatosan a kis terítők elkészítésétől a teljes öltözet megvarrásáig eljutottak.
Az előadás utáni visszaemlékezések (Fotó: Müller Éva)
Az iskolában megrendezett ünnepélyek a következők voltak: március 15-e, a király névnapja, az intézeti főnöknő névnapja, Erzsébet királynő emlékünnepe, karácsony. A nagyobb tanulók élményjellegű tanulmányi kirándulásainak színhelyei voltak: az alsó-hámori sandriki ezüstgyár, Galamb-féle ezüstbánya, az oroszkai cukorgyár, a rudnói üveghuta, Esztergom, Visegrád, Garamszentbenedek, Vihnye, az újbányai Göppert-féle üveghuta, az újbányi kaszinó, a rudnói hegyek, Kovácspatak, stb. Az elemi iskolások Léván és közeli környékén megtekintették: a villanytelepet, acetiléngyártást a helyi kaszinóban, a János-pusztai szeszgyárat, az ecetgyárat, a szappangyárat, a kórházi kápolnát, a gényei szeszgyárat, de nem egyszer a Koncz erdőben is voltak kirándulni.
Az előadó 1914-ig jutott az iskola történetének bemutatásában, s mindenkit hívott a folytatásra, mely 2025. december 4-én, azaz csütörtökön 17 órai kezdettel lesz a lévai Reviczky Házban, ahol 1914-től 1950-ig kerül sor az iskola történetének illetve a lévai szatmári irgalmas nővérek sorsának ismertetésére.
A lelkes hallgatóság nagy tapssal jutalmazta a tartalmas előadást és a nagy kutatómunkát végzett előadót.
Az előadást követően egy kötetlen társalgás alakult ki az előadó és a jelenlevők között, felidézték a szüleiktől, nagyszüleiktől és dédszüleiktől hallott régi zárdai történeteket, melyek számos új és érdekes információval szolgáltak az előadónak és a jelenlevőket is gazdagították.
MP/Felvidék.ma
