Ostoba és átgondolatlan, ráadásul lopás. Egészen pontosan így minősítette a befagyasztott orosz vagyon felhasználásáról szóló uniós javaslatot az, akitől talán a legkevésbé vártunk volna ilyen őszinteségrohamot: Belgium miniszterelnöke.
Persze szó sincs az erkölcsök és erények következetes védelméről: az orosz vagyon felhasználása veszélybe sodorná az országot – mármint Belgiumot – és ezt Bart De Wever annyira szeretné elkerülni, hogy a lopás miatt perrel fenyegette meg Brüsszelt (az uniós Brüsszelt…).
A múlt héten Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt javasolta, hogy a befagyasztott orosz vagyont használják fel egy Ukrajnának nyújtandó hitel fedezetéül, és
a döntés akár minősített többséggel is meghozható lenne, így Belgium (és mások) esetleges ellenkezését is felülírhatnák.
Az EU egyre inkább elmélyülő orwellizmusában immáron következetesen építik le az egyhangúságot, s akár az unió alapjait is érintő döntéseket tesznek át a „minősített többséggel is elfogadható” kategóriába, azaz az egész békeprojekt (ez lett volna eredetileg az EU) nyílt szembe köpése zajlik a szemünk előtt.
Ami Belgiumot illeti, érthető a miniszterelnök heves reakciója: az EU ámokfutása nagyon súlyosan érinti az országot, minden más tagállamnál jobban, hiszen az orosz vagyon túlnyomó része (mintegy 185 milliárd euró) a belga székhelyű Euroclear-nél van elhelyezve.
A miniszterelnök odáig képes volt elmenni, amiért más miniszterelnököt többször is karóba húztak már, miután lefejezték és keresztre feszítették:
kijelentette, hogy ez a pénz egy olyan ország pénze, „amellyel nem állunk háborúban (…) olyan lenne, mintha betörnénk egy nagykövetségre, elvinnénk az összes bútort, és eladnánk”.
Belgium miniszterelnökének közlése szerint nem kizárt, hogy pert indít az EU ellen, ha az olyan döntést hoz, amely „ellentétes a jogszerűséggel” és „hatalmas kockázatot jelent” Belgium számára.
Von der Leyen javaslata szerint Ukrajna a következő két évben 90 milliárd eurós támogatást kapna.
A terv egyik kulcseleme a régóta vitatott „jóvátételi hitel”, amelynek fedezetét a befagyasztott orosz vagyon adná; a vagyont kezelő pénzintézeteknek egy új hiteleszközbe kellene átvezetniük az összegeket.
Az EU állítólag azt is elérné, hogy a vagyonbefagyasztást válasszák szét az Oroszország elleni szankcióktól, és tegyék azt határozatlan idejűvé – ezzel akarják megakadályozni a magyar vétót.
Ott tartunk tehát, hogy a tolvajok már a látszatra sem ügyelnek, s teljesen világossá vált – amit eddig is tudtunk – hogy távolról sem a sajátjaik (azaz az európai emberek) érdekeit szolgálják. S bár egy jövőbeni orosz invázióval próbálják harcba szólítani (szó szerint is) az embereket, valójában ők maguk az invázió, ami letarolja a kontinenst. Ha nem állítja meg valaki őket még időben…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
