Az ünnepet Isten rendelte el, amikor a hetedik nap megszentelését megparancsolta. Dies Domini… Az Úr napja. A nyugalom napja. Minden más bibliai, egyházi ünnep, vagy személyes ünnepeink. Olyan tér és idő, melyet az Úr tölt ki békéjével, szavával. Célja az, hogy ilyenkor az ember tegye félre a maga munkáját, és Isten munkájára összpontosítson. Úgy is, hogy Isten nagy tetteiről beszélgessünk, s úgy is, hogy nyissuk ki magunkat, s kérjük, hogy ő munkálkodjék bennünk. Az ünnep Isten munkája bennünk.
Pilinszky János ezt írja az ünnepek lényegéről: „A statisztika azt mutatja, hogy az ünnep sokak számára a napi felelősségből az ünnepi felelőtlenségbe való menekülést jelenti… A keresztény ünnep a pihenés, a hálaadás, a megszentelés napja kell hogy legyen. A kikapcsolódás erre kevés…, valójában bekapcsolódásnak kell lennie. Az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja.”
A történelem folyamán a kétezer éves keresztény kultúrát, s benne a szakrális,egyházi ünnepeket semmilyen viharos időszakban semmilyen hatalom, birodalom sem tudta eltörölni.
Mi azonban igen. Ha csak arra gondolunk, hogy még a ma harminc-negyvenéveseknek is (a városiaknak is) megadatott a régi szép hagyományokból valamit megélni. De már az ő gyermekeik, a mai unokák szinte alig, vagy semmit nem kapnak (maradjunk a karácsonynál) a régi adventi, karácsonyi ünnepek hangulatából, szokásaiból.
Ők a mai zajos világból vajon mit visznek magukkal felnőttkorukra, a gyermekeiknek? Vajon mit észleltek a készülődésből, és milyen nyomot hagy bennük a mai világ légköre? Vajon a kívül-belül villogó fények között hallanak-e, tudnak-e valamit az ünnepről? Hallanak-e a kis Jézus születéséről?
A karácsonyi éjszaka csodálatos templomi élményéről hallanak-e a mai fiatalok? Egyáltalán van-e csoda számukra ebben a világban?…
Megannyi kérdés. Amit a jelenlegi középkorosztály még megkapott, s ha akkor mindent nem is értett, de az idő haladtával sok mindent megért, főleg ha nem vitte el az új világ vihara, s nem sodorta el a gyökerektől.
„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás” – írja Márai Sándor.
Ha ünnep – akár karácsonyi – mindenki másra gondol. Még ilyenkor az év egyik legrégebbi, szakrális ünnepén is. A tisztálkodás kívülről úgymond rangot jelentő kultusz lett – gondolva itt a környezetemre, lakásomra, önmagamra (kívülről), sok-sok díszítőelemmel, csillogó-villogó külsőségekkel. Pedig hát az ünnep „mély és varázsos rendrakás.”
„A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek. De ti inkább ezt mondjátok: Azért sem! Majd lovakon száguldunk”-Iz 30,15 Ismerős a száguldás élménye?
Beteg ez a világ, nagyon beteg! Mindannyian érezzük, észleljük. S ha valaki beteg, akár egy közösség, az könnyen mehet át tömeges pusztulásba. S mégis, mindig van remény. Ezt várjuk Jézus születésével. A kisgyermeknek, a kamasznak, a családtagnak is rögtön érthetőbb lenne a világ, ha bennünk is megszületne Jézus.
Képzeljük el, ha egy képzeletbeli angyal holnaptól megváltoztatna bennünket. Viselkedésben, egymáshoz való viszonyban, türelemben, segítségben, odafigyelésben, megértésben, elfogadásban. S mások lennénk a családban, a közösségben, a munkahelyen, s kialakulna egy sajátos értékrendünk, s lassan megváltozna a körülöttünk lévő világ. Megszületne bennünk az Isten.
Mert a szeretet nemcsak egy jellemzője Istennek, hanem Ő maga a szeretet, ami lényéből fakad. Mivel Isten a szeretet, mindent Ő teremtett. Ő adott nekünk életet.
S végül: A „ha szeretet nincs bennem, mit sem érek” kifejezés Pál apostol híres korintusiakhoz írt leveleiből származik és azt jelenti, hogy a legnagyszerűbb emberi képességek (prófécia, tudás, hit, önfeláldozás) is értéktelenek a valódi szeretet nélkül, ami a keresztény hit alapja és minden cselekedet lényege. Ez a gondolat arra utal, hogy a szeretet a legfontosabb, mert enélkül az összes többi erény csak üres forma marad, akár „zengő érc” vagy „pengő cimbalom”.
S ezt a szeretet – Istent – aki most karácsonykor ha eljő – megszületik bennünk – az még a legkisebb korosztály is megérti, főleg ha szeretettel beszélünk róla, és szeretettel közelítünk hozzá.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
