Új sorozatunkban felidézzük azoknak prédikátori, költői, gondolkodói, imádságos hangját, akik a felvidéki Duray Miklós szavával a Kárpát-haza különféle tájegységein éltek, élnek, alkottak, alkotnak, s hirdetik szavukkal, életükkel Isten jelenlétét, megtartó erejét. Sokan vannak. Olyanok, akik a maguk helyén a téridő egy-egy útkereszteződésében Istenhez vonzó életre, fordulatra, világ- és emberlátásra jutottak kegyelemből.
Ennek nyomán gyógyuló, gyógyító megtérésen mentek át. Nem favorizált, sztárolt személyeket idézünk fel a magyar protestantizmus múltjából, jelenéből.
Sokkal inkább a csendes többségből olyanokat, akikből nem lettek sztárok, médiaszemélyiségek, hanem Istenünk halk szavú hárfásaiként, vagy a Szentlélek magyar citerásaiként gyönyörűen és tisztán énekeltek, éltek az Úrnak.
Olykor brutális koruk börtöneiben, máskor kicsinyke falvakban vagy a testvérietlenülés elidegenedését az egyházakra is rászakasztó digitális világforgatagban szinte hangtalanul alkottak – tollal, szóban, laptopon, de mindig szívtől szívig, embertől Istenhez szóló forráshangon.
Elsőként a hanvai papköltő, Gömörország sok lelki és egészségügyi próbán átment prédikátorával, Tompa Mihállyal (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30.) nyitjuk meg a feledésnek át nem engedhetők sorát. Imákat tartalmazó kötetében, az Olajágban (1867) szerepel két imádsága, amit kiváltképpen időszerűnek érezhetünk. Az egyik évkezdésre szóló ima, a másik a hazáért mondott fohász.
Olvassuk az olykor régies sorokat anyanyelvünk iránti szeretettel, a feljebb élt nemzedékek nyelvjárása, gondolkodása iránti tisztelettel.
Ne engedjünk a digitális pörgésnek és felületes olvasásnak! Akiket idézünk majd, azok sokat tettek a maguk helyén Istenért, hazáért, egyházért, megmaradásért, míves édes anyanyelvünkért. Tiszteljük meg érdeklődésünkkel és kitartásunkkal őket!
Újévi ima
Örökkévaló felség, nagy Isten! ki felülállsz a változás törvényein; magad lévén az első és utolsó, a kezdet és a végezet : előtted az évezredek és a szempillantás nem különböznek. Kicsoda volna hozzad hasonlatos, hogy előhívja ami elmúlt, és megmondja: amelyek hamar lesznek, vagy amelyek sok idő múlva lesznek ? A népek elmennek, az egek mint a f ü s t elfogynak, de te örökké megmaradsz! Oh Uram! a halandó ember véges gondoltával eltéved örökléted mélységében, és érezvén saját árnyék-életének semmiségét, mely csak ideig, az időnek féléig tart: mély alázattal hajlik meg örök végetlenséged előtt.
De nemcsak örökkévaló Ur, hanem gondos és kegyes Atya is vagy te! Megtartod a világot az ebben levőkkel és szépen rendelsz itt mindeneket! Kiárasztod különféle áldásaidat, hogy minden teremtés érezvén azok édességét: a létezésben örömet és boldogságot találjon. Különösen az ember életét, bizonytalan s rövid volta mellett is, sok jótéteményeddel oly becsessé, véges és halhatatlan czéljainak munkálására oly kívánatossá és szükségessé tetted: hogy minden óráért hálás szívvel kell áldanunk Felségedet. Áldalak és dicsőítlek én is, e reám virradt új esztendőért, melynek első napjára kegyesen eljuttattál! Ez is élő bizonysága folyvást áradozó atyai szeretetednek, mely nincs időhöz kötve, az évek változásaitól nincs korlátozva, melynek teljességében, az emberi érdemtelenség miatt sem esik apadás.
Visszagondolva életemnek eltöltött idejére: annak minden szempillantásában, jóságod kedvezését érezem; s midőn így a múltért igaz hálát rebeg ajakam: szívem édes bizalommal telik meg a kétes jövőre nézve, mert ennek órái se hozhatnak reám egyebet, mint a mit te bölcs és jó Atyám, jónak látsz és megengedsz! Tudom: hogy változásai között is kegyes gondviselésed őrködése alatt leendek, melynek tudta nélkül egy hajszál se esketik le fejemről! Kegyelmes gondjaidba ajánlom hát magamat, jóságodtól kérek minden földi és lelki áldást ez év folyása alatt is. Részeltess az élet javaiban oly mértékkel, mely az igaz megelégedésre s a kötelesség betöltésére szükséges. Tartsd meg egészségem- s életkedvemet, szívem ártatlan örömét és nyugalmát. Terjeszd ki a békesség szárnyait felettem, kedveseim és hazám felett. A reám jöhető keserűségek közt vigasztalj, ne tégy ki gyenge erőmet haladó kísérteteknek s a megpróbáltatás idején atyai hatalmad dicsőítse meg magát az én félénk erőtlenségemben. Es amikép megújítad napjaimat: az erős lelket is újítsd meg én bennem, adj új eletet, hogy szüntelen a kegyesség után járván: szent tetszésed szerint tölthessem el napjaimat! Oh Uram, Istenem! az én véges látásom nem hathat a holnap titkába sem, a te felséges tekinteted előtt pedig meg nyílik a jövendő s az idők végetlenségébe látsz; tudod: mit rejtenek és szülnek az évek, és hatalmad parancsol a történendőknek; látod életpályámat is, nálamnál jobban ösmered szükségeimet: cselekedjél tehát velem mindenben bölcsességed és jóságod szerint, hogy én, ki erős bizodalommal könyörgök hozzád az év kezdetén: szívem forró hálaadása közt zárhassam be majdan ennek végóráját is. Ámen.
Ima a hazáért
Minden nagysággal és hatalommal korlátlanul bíró végetlen Valóság nagy Isten! Tökéletességeid között úgy is kijelentéd magadat mint legteljesebb s tisztább szeretet; ezt hirdeti bölcsességeden és hatalmadon kívül e világ alkotmánya, az ég és föld, melyeket nem csak teremtél, de fenn is tartasz a szeretetben. Ez lövell ki a nap meleg sugáraiból, mosolyog a kéklö égről s a föld virágairól, arról beszélnek a gyümölcscsel rakott élőfák és a kalászos térségek. A gondviselésben, szereteted őrködik felettünk s munkál életünk eseményeire nézve.
Minket is, kik képedet annyi felséges vonásban, de különösen a szeretetben viseljük magunkon : megáldál ezzel; keblünkbe oltád annak erős indulatát: hogy ragaszkodjunk a jóhoz, felebarátainkhoz, kedveseinkhez és édes hazánkhoz, hol nekünk e földön lakást rendeltél; áldásaidat, boldogságunk és tökélyesülésünk eszközeit letetted s hol egykor végpihenésünket is találjuk a rokon hamvak között. Légy áldott oh Isten! azon szent örömért: mely keblünkben a szeretet édes hevületeiből, és tiszteinek hív teljesítéséből származik, s megnemesíti czélunkat, pályánkat, életünket. Légy áldott az igaz hazaszeretetben érezhető boldogságért!! En erőtlen nő, nem mutathatom meg vonzalmamat édes hazám iránt úgy: mint az erősek; de ha karom gyenge is: szívemben erős és lángoló az érzés, mellyel áldozni kívánok Felséged előtt szeretett hazámért. Ne engedj Uram, ennek határára és mezeire csapást, Ínséget és pusztulást szállani, hanem áraszd inkább ki áldásaidat halmaira s völgyeire, hogy találhassa meg a munkás fáradságának díját, s ne hulljon hasztalan orczájának verejtéke! Virágoztasd a közügyeket, ipart művészetet és tudományt; rendelj a törvénynek hü sáfárokat, hogy az igazság és békesség csókolgassák egymást a mi utczáinkon s az erkölcsi élet gyarapodásnak örvendjen. Adj egyetértést és hűséget e haza minden polgárának és népének szivébe, hogy a kölcsönös szeretet és öszvetartás: az egyesek jólétének s a közanya nagyságának záloga és alapja legyen. Áldd meg e hazának barátait, szégyenítsd meg ellenségeit, melegítsd a közönyöseket, adj állandó kitartást a buzgóknak: hogy nélkülözni, szenvedni s meghalni is legyenek készek érette. Vigasztald , bátorítsd, tanácsold a sorsán aggódókat és hozd vissza: kik tőle távól bujdosnak. Áldd meg az anyákat tapintattal és buzgósággal: hogy hasznos, igaz fiakat neveljenek a hazának s tanítsák kisdedeiket: Isten neve után a h a z á é t mondani ki és szeretni teljes éltökben, híven, igazán. Áldj meg bennünket minden áldásoddal. Legyen ez ország hatalmas és boldog, és a nép, te választott néped, a századok végéig. Ámen.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
