Mint már beszámoltunk róla, a CEF Alapítvány hathatós támogatásának köszönhetően a téli időszak kezdetén teljes egészében megújult az Ipolyvisk közelében lévő Hétfájdalmú Szűz Mária-kápolna. Az erdő mélyén lévő kegyhelyet éves szinten számos zarándok keresi fel. A szakrális építmény melletti forrásnak gyógyító erőt tulajdonítanak. A helyiek, az Ipoly mentiek kutyikának is nevezik a szakrális helyet.
A község határában északnyugatra találjuk az 1829-es építésű kápolnát és az előtte álló kőkeresztet. Közel a kápolnától csörgedezik az említett forrás.
1865-ben Ettenberger János jegyző a következőket írta a helyneveket gyűjtő Pesty Frigyesnek: „Szőlők mögé szántó földek, mellyek egy kisded része lakosságé, nagyobb része uraságé, itt egy part oldalba nagy árkok felett fekszik Szent Kúti Kápolna, hová olykor szomszéd községekből is ájtatoskodni által jönnek; sőt ezen kúti víz, melly szárazságokban ki száradni szokott, már több esetekben hasznos gyógyerejéről ismeretes […]”
A környék ismert kegyhelye
A kegyhelyen Hétfájdalmú Szűz Mária napját (szeptember 15.) követő vasárnap tartják a búcsút.
Régen a búcsú napján az ipolyviskiek a falu templomától indulva prosecióval, feszülettel, lobogókkal, a Fájdalmas Szűzanya szobrával, a helyi plébános vezetésével, imádkozva és énekelve mentek a kutyikához.
A búcsú mellett kisebb csoportban főleg szombatonként, avagy Mária-ünnepeken valamint böjti időszakban keresték fel kegyhelyet. A templomból ilyenkor magukkal vitték a feszületet, menet közben énekeltek és imádkoztak, megérkezésükig három rózsafüzért mondtak el.
Amikor a kápolna közelébe értek, a Máriát dicsérni, hívek jöjjetek… kezdetű éneket énekelték, majd a keresztnél A keresztfához megyek… kezdetűt. Ezután elmondták a beköszöntő imádságot és további Mária-énekeket énekeltek. Hazaindulás előtt az Isten hozzád viski Szűzanya… kezdetű imát mondták el. A szent kúttal kapcsolatos énekeket és imákat az ipolyviski asszonyok közül többen kéziratokban, füzetekbe és lapokra feljegyezve őrzik.
A kápolna egykoron (Fotó: bucsujaras.hu)
A kegyhelyet elsősorban a helyiek és a környező falvak hívő lakossága keresi fel. Ipolyviskiek mellett főleg Szetéről, Százdról, Alsószemerédről, Deméndről, Pereszlényből, Ipolyságról, Gyerkről valamint Szalatnyáról érkeztek egykoron s most is a zarándokok.
A forrás gyógyhatású vizét napjainkban is fogyasztják
E búcsújárás eredete is Mária-jelenésre vezethető vissza. Miután a terület gazdájának beteg fia ivott a forrásból, a földet az egyházközségnek ajándékozta. A forrás eredetileg a kápolna közelében, egy ma is meglévő nagy fa tövében volt. Ehhez is kapcsolódik egy monda. A történet szerint valamikor egy asszony pelenkát mosott benne, mire eltűnt a forrás, aztán a mai helyén bukkant fel ismét. Az említett nagy fát egyszer ki akarták vágni, de vérezni kezdett, ezért abbahagyták kivágását.
A gyógyhatásúnak tekintett forrás vízét helyben és odahaza is használták az emberek. Különféle bajokra, leginkább szembetegségek gyógyítására alkalmazták, s alkalmazzák a mai napig.
Az elvégzett munkálatoknak köszönhetően megszépült a természet lágy ölében lévő kápolna, a közeljövő tervei között szerepel a kutyikához vezető út kijelölése, és részbeni megépítése is.
Forrás: bucsujaras.hu
Pásztor Péter/Felvidék.ma
