Madách Imre Az ember tragédiája című művében Lucifer mondja magáról, hogy nem adhat mást, csak mi lényege. Nos, Zelenszkij alig palástolt lényege is egyre inkább felszínre tör, a gátlástalan követelőzést, majd zsarolást felváltotta nála a nyílt fenyegetőzés, miszerint katonákat, (vagy az ukrán maffiát?) küldi Orbán Viktorra, hogy az életére törjenek, amennyiben tovább blokkolja az Ukrajnának szánt, s Európára nézve már-már elviselhetetlen anyagi terhet jelentő újabb pénzösszeget.
Nos, a demokráciára oly kényes nyugati világ, az Európai Unió, az Európai Bizottság pedig hallgat, nem teszi helyre, nem figyelmezteti vicsorgó házi kedvencét, ahogy nem zavarta őket az sem, hogy a Barátság kőolajvezeték újraindításának megtagadása feletti elnéző magatartásukkal, mi több, hallgatólagos támogatásukkal lényegében két EU-tagállam, Magyarország és Szlovákia ellenében az energiabiztonságukat támadó, ugyanakkor tagállami státuszért folyamodó ország pártján állnak.
Kijevnek ugyanis az Európai Unió és Ukrajna között 2014-ben aláírt társulási megállapodás szerint nincs semmilyen mérlegelési joga. Az egyezmény 276. cikkelye ugyanis kimondja: „mindegyik fél biztosítja, hogy a szállításirendszer-üzemeltetők megtegyék a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy: (a) minimalizálják a továbbítás és szállítás véletlenszerű megszakadásának, csökkenésének vagy megállításának kockázatát; (b) haladéktalanul helyreállítsák az ilyen, véletlenszerűen megszakadt, lecsökkent vagy megállított továbbítás vagy szállítás normális működését”. Ráadásul az is egyértelművé vált, hogy nincs műszaki akadálya a szállítás újraindításának, annak megtagadása tehát szerződésszegés és politikai zsarolás.
De térjünk vissza Zelenszkij újabb alpári, ordenáré megnyilvánulására, ami vérlázító, de sajnos a „zongoravirtuóz” lényegét, szellemi szintjét és nyilvánvaló függőségét tekintve már egyáltalán nem meglepő.
Ahogy már az sem okoz meglepetést, hogy Robert Fico kivételével, aki ezt a megnyilvánulást minden kétséget kizáróan határozottan elítélte, az uniós vezetők hallgatnak.
S ezzel gyakorlatilag cinkosságot vállalnak a magából kivetkőzött ukrán elnökkel, akit kritikátlanul, szinte gyomorforgató, beteges módon ajnároznak, valahányszor meg méltóztatik jelenni a körükben, hogy újabb támogatást követeljen, mire ők szolgai módon ugranak, hogy a tagállamok pénzét még csak nem is a szenvedő ukrán népnek, hanem ennek a gátlástalan gazembernek és bandájának adják.
Egy EU-tagjelölt ország elnöke életveszélyesen megfenyegette egy EU-tagállam miniszterelnökét (miközben azt meri állítani, hogy ők nemcsak Ukrajnát, hanem bennünket is védenek), az unió és az Európai Bizottság vezetése pedig nem talál ebben semmi kivetnivalót.
Vajon hol van a határ, egyáltalán van-e határa ennek az erkölcsi csődnek, ahová ezáltal jutottak? Valami azt súgja, hogy esetükben a lealjasodás terén sajnos mindig van lejjebb, s végeredményben ők is csak azt adják, ami a lényegük.
NZS/Felvidék.ma
