„Nagyon remélem, lesz eurónk, de szerencsére rajtunk is múlik, hogy mikor. A fontosabb kritériumokból csak az árfolyamra vonatkozó feltételt nem teljesítjük” – jelentette ki a Magyar Hírlapnak adott interjúban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, aki szerint az évtized végi csatlakozás nem lehet alaptalan.
„Az elmúlt években változó erősségű vita folyt arról, mikor csatlakozunk az eurót használó országokhoz. Reális esélyünk van erre, és ha igen, most mi az új céldátum?
Mielőtt erre válaszolnék, nem árt az alapkérdést nemzeti szempontból felvetni: szüksége van-e Magyarországnak az euróra? Az euró története tizennégy éve íródik, és egyre több tapasztalatunk van arról, hogy mely országoknak kedvezett, és melyeknek okozott károkat a bevezetése, használata. Gyenge versenyképességgel, rossz árfolyamon csatlakozni veszélyes, többet árt, mint használ. Kiderültek közben a közös valuta gyengeségei is, a monetáris politika korlátai, a fiskális együttműködés hiánya. Az euró egy félbehagyott épület, amelyben egyszerre van ígéret a remek működésre és sajnos az összeomlásra is.
Tehát nincs rá szükségünk.
Ha ezt mondanám, az ellenkezne azzal a felfogással, hogy van befolyásunk a körülöttünk lévő világ alakítására. Ki akar egy félkész házba beköltözni? Szívesen senki, csak ha van esély a mielőbbi befejezésre. Ha már ezt a példát hoztam, úgy fogalmaznék, hogy a forint nevű házból akkor érdemes elköltözni, ha biztonságosabb fedelet találunk.
Miért? Ma nem az?
Sokat jelentett volna, ha a 2008-as válság idején eurót használunk, sok devizahiteles menekült volna meg az árfolyamok okozta csapdából. Ugyanakkor megmenekültünk az olyan kérdések megválaszolásától, mint hogy hogyan fizettük volna a görög hitelcsomag ránk eső részét, vagy ami fontosabb: milyen eszközökkel tudtuk volna befolyásolni a nemzetgazdaságok közötti teljesítménykülönbséget? Görög, olasz és portugál válaszokat látunk – és ezek súlyos következményeit adósságban, munkanélküliségben.
Azt veszem ki a szavaiból, ebből nem lesz magyar euró.
Nagyon remélem, lesz eurónk, de szerencsére rajtunk is múlik, hogy mikor. Mint ismert, 2002-ben úgy adtuk át a gazdaságot az MSZP-kormánynak, hogy mindenki egyetértett abban: legkésőbb 2007-ben, Szlovéniával együtt csatlakozni tudunk. Ezt követően 2003-ban a Medgyessy-kormány még konkrétabb volt, azt mondták: 2008. január 1-jével euróval fizetünk. Semmi nem lett ezekből, 2010-ben a bevezetés egyetlen feltételét sem tudtuk teljesíteni. Az Orbán-kormány tudta visszaadni azt a lehetőséget, hogy újra reális esélyként beszéljünk a csatlakozásról.
Mit teljesítünk a szigorú feltételekből?
Az Európai Bizottság (EB) és az Európai Központi Bank (EKB) legutóbbi konvergenciajelentése szerint Magyarország a fontosabb kritériumokból csak az árfolyamra vonatkozó feltételt nem teljesíti. Jól állunk az árstabilitással, hiszen a vizsgált időszakban a magyar infláció 0,4 százalék volt, míg a referenciaérték 0,7 százalék. A hosszú kamataink átlaga 3,4 százalék, ennek a referenciaértéke pedig négy százalék. A költségvetési hiányt leszorítottuk jócskán a bruttó hazai termék (GDP) három százaléka alá, azaz itt is teljesül a feltétel. Magyarország kilenc évig állt túlzottdeficit-eljárás alatt, 2013 óta ez is megszűnt. Az adósságunk a bruttó hazai termék hatvan százaléka fölött van, de öt éve folyamatosan csökken, ami megfelel az elvárásnak. (…)
Akkor újra az a felvetés, amivel kezdtük: mikor lesz végre eurónk?
Ha a gazdasági folyamatok tartósak maradnak, és az európai uniós fejlettségi átlaghoz közelebb kerülünk, valamint a termelékenységünk tovább javul, nem tartom alaptalannak az évtized végi csatlakozást. Ehhez viszont stabilabb euró kell, biztosabb lábakon álló, közös, fiskális politikával. Folyamatosan egyeztetünk a cseh és lengyel kollégáimmal is erről. Hasonlóan hozzánk, ők is minden feltételt teljesítenek az ERM–II rendszerbe belépés kivételével. De úgy látom, ők sem kapkodják el.”
Szajlai Csaba: Rajtunk múlik, mikor lesz eurónk (Forrás: magyarhirlap.hu)
