1978. január hatodika a magyarság legbecsesebb kincse, államiságunk jelképe, Szent Koronánk hazatérésének napja. A második világháború vége felé a koronaőrök közreműködésével Ausztrián és Németországon át az Egyesült Államokba menekítették megőrzésre legbecsesebb nemzeti ereklyénket a szovjet hadsereg elől.
A Szent Korona hazatérése óta eltelt harminckilenc esztendőben – a magyar államiság fennállása óta először – bárki megnézheti ezt a gyönyörűséges, 2004 gramm súlyú, aranyból, drágakövekből, gyöngyökből, tizenkilenc zománcképből, csüngőkből, abroncsból, két keresztpántból s egy, a keresztpántok metszési pontjából „kinövő” keresztből álló ötvösművészeti remeket az Országházban.
A csaknem negyven esztendő során a Koronát alapos vizsgálatnak vetették alá a szakemberek. Könyvek, újságcikkek, filmek, előadások rögzítik a kutatási eredményeket; ma már önálló tudományágnak tekinthető a Szent Koronával foglalkozó ismerethalmaz. Íme, néhány alapvető tudnivaló: A Magyar Szent Korona azért szent, mert a hierarchiát, a „szent uralmat” jelképezi: azt tehát, hogy a világot Isten teremtette. Azért van a korona csúcsán a kereszt, amely a Teremtő Isten köldökéből nő ki. Mivel az Atyát senki sem látta, alakját a fiáról, Jézusról mintázták, de amíg Jézus környezetében két életfát, kezében pedig az élet könyvét látjuk, az Istent a Nappal, a Holddal és csillagokkal együtt ábrázolták.
Koronánkon hét égi, és tizenkét földi személy látható. Az égi világot az Atya, Jézus, Szűz Mária és a négy arkangyal képviseli, a földit Jézus nyolc vértanú tanítványa, két gyógyító szent – Kozma és Damján, valamint két katonaszent – Szent György és Szent Demeter testesíti meg. Máriát és a mellette lévő két őrangyalt valamikor, – valószínűleg a tizennyolcadik század utolsó éveiben, – Bécsben a Habsburgok törvénytelenül eltávolították, megbontva a Korona szerkezeti egységét, hiszen három földi személyt tettek a helyükre.
Koronánk a jézusi Új Szövetség törvénytáblájának is tekinthető, s mint ilyen az egyetemes béke jelképe. Ezért páratlan kincs, nincs hozzá hasonló sehol a világon. És azért is páratlan, mert a Magyar Királyságban mindig ezzel a felségjelvénnyel koronázták meg a királyt, hiszen Koronánk beavató jellegű: a jövendő országvezető az égiektől erőt kap, hogy tisztét el tudja látni. Feltéve, ha a koronázási szertartás hibátlanul történik, és a király személye is kifogástalan. Az utolsó, minden feltételnek megfelelő magyar király Mátyás volt, – vélik a szakemberek, és egyre többen nemzetünk tagjai közül.
Koronánk életviteli tanácsot nyújt: mivel a hét égi személy a hatalom, a földieknek – így nekünk is – bölcsekké kellene válnunk: elfogadni a szeretetre épülő világmodellt, Jézus tanítását megtartva élni: „Szeresd az Istent teljes szívedből és elmédből, a másik embert pedig úgy, mint önmagadat.” Napjaink káoszában egyre nyilvánvalóbb, hogy sem a magyaroknak, sem a világnak nincs más útja, mint ezt a tanítást megfogadni.
A magyarságnak van egy, a Szent Korona eszme szerinti „szabadság alkotmánya”. Íme, néhány cikkelye: Magyarország örökké szabad… A Szent Korona tagja az államalapító magyar nemzet tagja, bárhol él is a világon, valamint az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona Országának területén élnek… Ami a Szent Korona Országa földjén, földje alatt és földje fölött van, a Szent Korona örök és elidegeníthetetlen alkotórésze, amelyet csak a Szent Korona másik alkotóeleme, a Szent Korona tagjai birtokolhatnak…
Számomra hatalmas éltető- és ihletforrás a Szent Koronával való, immár tizenhét esztendeje tartó kapcsolatom. Eddig 95 előadást tartottam róla a Felvidéken kicsiknek és nagyoknak. Köszöntöttem őt hazatérése harminckilencedik évfordulóján is az Országházban – a díszőrséget leszámítva pár percig „kettesben” voltunk.
