Az idei nyári politikai uborkaszezon nem teljesen szokványos módon zajlik, mert a kánikula egyhangúságába bejött némi izgalom, egy korábban eltussolt, de most felszínre került politikai emberrablás, amelyben az Ali baba alkatú Kaliňák is sáros, amit körmeszakadtáig tagad.
Nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy amikor az emberünk a kamerákba hazudik, nagyon jól látszik a szemén, a villanások intenzitásán. Mert minél nagyobbat hazudik, annál nagyobbak a villanások, ami árulkodóbb, mint a hazugságvizsgáló. Egyébként is ez a készülék csak azoknál ér el eredményt, akikben van némi lelkiismeret, amit az ő esetében nehéz elképzelni, akárcsak a bolsiból klónozott cimborájánál.
Mert Isten malmai nem álltak le, jó ideje folyamatban van a szociáldemokratának becézett, de ténylegesen a hazai arisztokrácia szekértolójának és kitartottjának ismert Smer leépülése, és a vele együtt szuperáló koalíciós partnerek tekintély- és hitelvesztése is. De kétségbeejtően túl sok idő marad a következő parlamenti választásokig, addig még néhány éjjeliedény kiborulhat, amit el kell majd maszatolni.
Nem kétséges, hogy ez sikerülni is fog, hiszen a közös zsákmány, ami ez esetben a Hatalom, ma minden pénzt megér nekik, mert lehet, hogy nem lesz holnap. Ám a nép, az istenadta nép, még ha szlovák is, jobban tart az előrehozott választásoktól, mint a koalíciós vircsaft. Mert a huzamosabb ideje tartó becsapottság érzete előítéleteket szül az egész politikus-generációval szemben.
Valójában a szlovákság nem tudja elképzelni kormányfőként egyetlen ellenzéki párt vezérét sem, alkalmatlannak vélt habitusuk miatt, így aztán nem marad más számukra, mint arra várni, hogy Andrej Kiska pártot alapít. Szlovák ismerőseim szinte irigykedve mondják, könnyű nektek, magyaroknak, van egy Bugár Bélátok, ő pillanatnyilag a legnépszerűbb szlovák politikus, mindenkoron mindenkivel kompromisszumra hajló, mindenkivel jól kijövő, szimpatikus, humoros, aranyos, szeretnivaló. Mondom is nekik, csak vigyétek, csináljatok belőle államfőt, úgyis belefáradt már szegény a sok kompromisszumba.
Nem hiszik el, ha mondom, ahogy mi magyarok ezt azért másként látjuk, mert a Most-Híd számunkra egy kalapozó párt, szavazatgyűjtésre szakosodott, és nem kisebbre hivatott, mint hogy Bugár Béla egóját megtartsa a hatalomban. Magyar szemszögből nézve inkább szlovák és szlovákból meg inkább magyar, amolyan genderzavarban sínylődő.
És mikor szlovák ismerőseim rákérdeznek, na és hová tűnt a ti emkápétok, némi sajnálkozással, ám titkos tenyérdörzsöléssel veszik hírét, a mi pártunk, hogy két hónappal a választások előtt jó kondiban legyen, erőgyűjtő álmát alussza, míg az ellenzék többi pártjában tüsténkednek, izzadnak, sárbirkózást vívnak a hatalomért, és talán a népért is, az istenadta népért, még ha szlovák is.
Ha az Isten is úgy akarja, a kapanyél is elsülhet, és bármikor beüthet egy, amúgy is körvonalazódó, kiadós kormányválság, ami előrehozott választásokat eredményezhet. De ugyan ki menne manapság sárbirkózni egy kettéhasadt tudatú, dadogó és káromkodó felvidéki magyarságért?
