Ezzel a megszólítással kezdődnek Szilassy Béla losonci földbirtokos levelei, melyeket 1918/19/20-ban Budapesten élő apjához, Szilassy Aladárhoz írt. Folytatjuk a levelek közlését:
Losonc, 1919. február 7.
Tegnapelőtt este szerencsésen megszabadultunk a fogságból. Egyenként eresztettek el, hogy csoportos kivonulással feltűnést ne keltsünk az utcán. Igazán örülök, hogy végigcsinálhattam ezt a kényelmetlen kalandot, mert hiszem, hogy ebből a magyarságnak – különösen a város és a közeli vidék magyarságának – szolgálatot tettünk. Példa erre, hogy Bolyk, Galda, Nyitra, Penc községek elöljáróságai összebeszéltek, és elhatározták, hogy Bazovszkytól követelni fogják szabadon bocsájtásomat, mert különben a falvak erőszakoskodni fognak, és erre a tót községeket is megnyerik. A város lakosságának hangulata is sokkal hazafiasabb, mint elzárásunk előtt; és így a csehek igen rossz politikát űztek elfogatásunkkal. Arra akarnánk azonban kérni, hogy ha van mód rá interveniálni valami úton, hogy az itt elfogva lévő néhány embert – kiket haditörvényszék elé fognak állítani – emberségesebb bánásmódban részesíttessenek. Csikorgó hidegben (ma éjjel -13 fok volt) fűtetlen helységben tartják kenyéren és vízen a szerencsétleneket (Schwerter volt velük becsukva, tőle tudjuk) már két hétnél tovább, és így mérhetetlen kínokat szenvednek, esetleg ártatlanok, és feltétlenül súlyosan megbetegszenek. Élelmet akartunk nekik küldeni, de nem engedik a cseh pribékek, pedig például az egyiknek az a bűne, hogy este 9 után ment haza, holott eddig van a záróra, szóval inkább rendőri vétség, miért koplaltatni és megbetegíteni az elfogottakat, ez lelketlen kegyetlenkedés.
Losonc, 1919. február 8., szombat
Nagy örömet okozott mindkettőnknek a […] útján kapott sok levél. Különösen Erzsébet örült meg, hogy nagyanyjáról kapott jó híreket, mert már nyugtalankodott [az] állapota miatt. Mikus nem ment Pestre, mivel az innen való kiutazás még korlátozva van, mint az onnan való idejövetel, és útlevelet úgy látszik, nem tudott kapni. Mihelyt módom lesz, eljuttatom a jelzett pénzt, sőt többet, mivel Hertschko újra fizetett, és így 10 500 korona van kifizetve, vagyis a 1/2 vételár. Ebből a magára eső egész 1/3 vételárát elküldöm. Mellékelt levelet kaptam Schmidt István volt chauffeurömtől /magyarul sofőrömtől/. Mivel egyszer írt levelemre nem nyilatkozik, hogy mit igényel, nem tudom, mit adjak neki, illetőleg mit adnék neki, ha összeköttetésünk lenne. Talán lenne szíves vele érintkezésbe lépni, és neki az én nevemben valamit juttatni, mit én megtérítek, mihelyt lehetséges. Kérem, […], hogy András kimerítő jelentést küldene magukhoz az én részemre, már november óta, illetőleg karácsony óta, hogy Vilmos visszajött, nem tudok róluk semmit.
Losonc, 1919. február 10.
Mi különben csendesen éldegélünk, csak szívszakadva várjuk, hogy már megszűnjön a cseh uralom felettünk. Nem értjük, hogy a magyar kormány ily hitványul cserben hagy minket, holott csak úgy nyüzsög Fülek vidékén a katonája.
Nagyon kérném, hogy a közügyek állapotáról szíveskedne megint tájékoztatni, hiszen ez az egyetlen, ami igazán érdekel minket, és az újságok úgysem írják meg a való tényállást, és azok sem érkeznek ide rendesen, mivel újságtilalom van.
[…]
Adná az Úr Isten, hogy a közeljövőben megint Magyarországhoz tartoznánk.
Losonc, 1919. február 24.
Nádosyval küldök 5000 koronát az autó költségeire. Földváryék igen jók, hogy részt akarnak venni a költségekben, de mint mondtam, nekem kevésbé esik nehezemre, mint nekik, kiknek fix jövedelmük van. Arra is kérem, hogy Nádosyval elszámoljon, ő útközben borravalókat adott a kordon katonáknak, bizonyára a chaufeurnek is fog, ezt nem fizetheti a sajátjából, annál kevésbé, mivel fáradozásáért nem fogad el semmit. Talán valami ajándéktárgyat nézhetne részére tőlünk alkalmilag.
Nagyon sajnáljuk, hogy maguk közül és Földváryéktól nem jött fel senki. A zsidók, Herzog, Tarján és mások folyton szaladgálnak Pest és Losonc között, így alig értem, hogy más ne kapna engedélyt erre a cseh-tótoktól, kik pedig a zsidókat nem kedvelik úgy, mint a magyarok. Sietve írok, mert N. nemsokára indul. Alkalmilag többet. Nagyon érdekel a koncentráció fejlődése.
Losonc, 1919. március 5.
Sörös/Sörös Béla, 1906-tól Losonc református lelkipásztora/ mivel nem kapott engedélyt Pesten, hogy Pozsonyba menjen, visszajött, és innen megy Pozsonyba. A visszaúton készül Pestre is, így őt kértem meg a levél közvetítésére.
…
A pénzlebélyegzés most folyamatban van. A falusiak vannak most soron. Mind jobban kialakul közöttük a nézet, hogy csak éppen annyit bélyegeztetnek, mire okvetlen szükségük van a közeli jövőben, mivel az Ipolyon túl nem használhatják a bélyeges pénzt, az első nap, ki lebélyegeztette egész pénzét, már szívesen visszavenné a bélyegezetlent, mert nem tud mozogni a megszállott területen, nincs mit vásárolni, […] mivel kupeckedni.
Losonc, 1919. március 20.
A gazdaság teljesen áll. Időnk olyan szerencsétlen, hogy az elázott földek nem képesek kiszáradni. Tegnap és ma változatul havazás volt, mi jobb ugyan az esőnél, mert nem nedvesít annyira, de végeredményben még mindig nem jutunk ki a földekre, pedig nagyon itt lenne az ideje. Útjaink is elképzelhetetlenül rosszak, úgyhogy most egyéb munka híján az […] utat köveztetem ki makadámosan, mert teljesen elromlott volt. A pénzlebélyegzés folytán most meglehetős pénzszükség van nálunk, a múlt nagy bőség után úgy, hogy az árak nem estek, de az ember a pénzéhez nehezen jut hozzá. Baj az is, hogy a demarkációs vonalon túlra a forgalom roppant nehéz, majdnem megszűnt, és így az eddigi üzleti forgalom nagyon pang. A csehek általában elég jól viselik magukat, de tartanom kell különféle rekvirálásoktól, mi szintén nehezíti a helyzetet, és nem enged hosszabban tárazni. Felszabadulásunkra úgy látom, még jó ideig várnunk kell, legalább is a békekonferencia végéig, ha nem tovább, pedig ez az elzártság roppant nehéz.
Losonc, 1919. április 8.
Sok aggodalommal gondolunk Magukra, és igazán szeretnénk, ha bármi nehézségeik is volnának odalenn, hogy feljönnének hozzánk. Igaz, az utazás most nem könnyű dolog. De némi nehézségek leküzdésével mégis sikerül sokaknak, és ha maguknak ottan, különösen magának az élelmezése nehézséggel jár, itten könnyebben elláthatók. Persze mi nem vagyunk képesek a sok ellentétes híresztelés kapcsán megítélni, milyen lehet odalenn a helyzet. Talán Palo/valószínűleg Szilassy Pál királyi ügyészről van szó/ útján Gyarmaton keresztül küldhetnénk híradást, onnan többször jön fel valaki, kivel Palo a leveleket elküldhetné. Mert ugyan Paloékról sem tudunk semmit, de azt képzeljük, hogy ők eltekintve a többször idehangzó ágyúszótól […] rendes életútjukat folytathatják, különben talán hallottunk volna már róluk valamit. Igen érdekelne tudni, a financiális helyzetük hogy alakul, mama jövedelmei – úgy képzelem – befolyásoltattak az új rezsim által, ha ezen a téren segíthetnék, igazán nagy örömmel tenném. Azt hiszem, a jövő hetek folyamán, esetleg ápril[is] végén vagy májusban tudnék pénzt küldeni valakivel, ha tudatná […], szükségletét. Erről jut eszembe, Frankék Kassáról ide küldték a követelésemet.
Losonc, 1919. június 1.
Hála a jó Istennek, mintegy két hétig tartó váltakozó lövöldözés után eltávolodott tőlünk a háború, a csehek Zólyom felé visszavonultak. Képzelhetik, mennyi nehézség és aggodalom között telt el ez az idő, midőn a harceseményeken kívül azzal is számolnunk kellett, hogy a visszavonulásra kénytelen csehek még ki is fosztanak. Szerencsére a magyar támadás oly váratlanul és hirtelen lepte meg őket, hogy nem értek rá ránk gondolni, és csak nagy üggyel-bajjal tudták a magukét elszállítani, mihez persze az én szekereimet és boraimat is elvitték, kb. 7 darab lovat és vagy 7 szekeret. Most a még megmaradt fogatok a magyar katonaság kiszolgálására vannak, de a gyors előrenyomulás következtében remélhetőleg rövidesen ismét visszatérnek a rendes munkára. A magyar katonaság bejövetele nagy lelkesedést keltett az egész városban, hiszen a csehek viselkedése már-már tűrhetetlen volt, és látva a közöttük megindult bomlási folyamatot, helyzetünk mindig bizonytalanabbá vált, mivel bennünket, mint akik ellenséges érzületünket nem titkoltuk, minden módon igyekeztek [].
Nálunk most katonai beszállásolás van, egy ezred gazdasági hivatala és az udvaron. Egyébként igen jól vagyunk, és alig várjuk az alkalmat, hogy magukkal és Földváryékkal találkozzunk. Remélhetőleg néhány nap múlva megindul a vasúti forgalom, és legalább én lejutok Pestre. Kérem, addig is tudassák, ha esetleg valamivel segíthetnék magukon. Persze a magyarországi viszonyokról kevés fogalmunk van, és így nem tudom, miben és hogyan segíthetek, ezért kérem, tudassák. Leveleink vivője a velünk beszállásolt hivatalvezető tisztje szíves lesz válaszukat visszahozni. Ha lehet, Földváryék válaszát is nagyon kérnénk felküldeni.
A gazdaságot a kedvezőtlen időn kívül a hadműveletek is nagyon megzavarták, mivel éppen mihozzánk lövöldöztek a magyar tüzérek igen sokat, és nem lehetett kinn dolgozni a sok fuvarszolgáltatás mellett.
(Folytatjuk)
