Politikai tudathasadásos állapot az, hogy javarészt ugyanazok az emberek ellenzik a kettős – magyar-szlovák – állampolgárságot, akik nemrégen még előszeretettel zavartak minket a Duna túloldalára (Maďari za Dunaji!. Most akkor mi van ilyenkor? Menjünk vagy maradjunk? Kellünk vagy nem kellünk?
Mi okozhatja a kizárólag magyarellenes megnyilvánulásokat, mert szlovákiai lengyel, német vagy cseh kettős állampolgársági kérelem senkit se zavarna? Megpróbálok az egyszerűsített magyar honosításon felháborodott szlovák ember fejével gondolkodni, ami nem könnyű, higgyék el!A magyarellenesség még mindig politikai adukártya Szlovákiában. Például az Egyszerű Emberek formáció a parlamentben eddig is, ezt követően is ki fog használni minden alkalmat, megragad minden népszerű témát jövendő pártjuk építésére, mikor populista módon megszólíthatja az egyszerű embereket, mint választópolgárokat. Nekik teljesen mindegy, hogy a szlovák állampolgárság mellé felvevesszük-e vagy sem a magyart is. Ők nem annyira nacionalisták, csak politikai celebek. Kisebb gondjuk is nagyobb ennél, de az alkalom szüli a populistát, és ebben ők profik. Az igazság bajnokainak tüntetik fel magukat, rögvest szélmalomharcot indítanak minden ellen, amivel politikai karrierjüket építhetik. Arcnélküli, arcátlan politikusok! Tegnap liberalisták, ma nacionalisták, holnap szükség esetén, kereszténydemokraták! Most ugyanannak a politikai irányvonalanak a harmadrendű képviselői, melyet a honalapító Mečiar kezdett meg, és éveken keresztül profitált belőle, majd Fico folytatta kissé kulturáltabban – az EU szabványokra ügyelve – a szlovák érdekek hasonlóan vehemens védelmezésével. Slota primitizmusa mellettük eltörpül, habzó szájára lassan senki se figyel, mert itt vannak az új kor modernebb kiadású nemzetmegmentő celebjei.
Vannak viszont olyanok, akik tényleg tartanak a szlovákiai magyarok tömeges magyar honosításától. Félmillió ember nem csekélység! Egy fiatal állam félelme, görcsölése. Ők olymódon oldanák meg a problémát, hogy abban az esetben, ha a szülőföldjén élő felvidéki magyar honosít, veszítse el a szlovák állampolgárságot, ha viszont Magyarországon él, akkor megtarthatja ezt is, azt meg bátran megszerezheti. Mert mi van akkor, ha….- kérdezik, de a gondolat soha sincs befejezve. Mert nincs „mi van akkor, ha…..“ Nem lehet az Európa Unióban, meg kívüle se, sajnos…Meg ők se tudják igazán, mitől félnek.
Lehetnek olyanok, akik tényleg veszélyeztetve érzik a szlovák területek integritását. Főleg az idősebbek, akik vagy megélték, vagy az első felmenő szájából hallották, hogy errefelé a határok röpködnek bizonyos időközökben. Nekik esetleg néha napján megszólal a lelkiismeretük, mint annak a tolvajnak, aki úgy érzi, hogy jogtalanul birtokol valamit, de a hang inkább még nagyobb óvatosságra, védekezésre kényszeríti, hogy megőrizze azt, ami nem volt mindig az övé. Az ilyenek építenének területük megjelölésére mindenhova Cirill – Metód szobrokat.
És vannak olyan szlovákok, akik észre se vették volna, hogy a szomszédban élő család kérte a magyar honosítást, sőt irigyelték is volna, mert nekik nincs kitől, mit kérni, de a politikusaink a médiák segítségével tettek arról, hogy most már a postást is figyeljék, nem hoz-e véletlenül magyar címeres borítékban levélküldeményt, vagy nem növeszt-e nagy hirtelen a szomszéd a kelleténél magyarosabb bajuszt.
És vannak a farizeusok. Ilyen sokan és ennyire már régen nem szerettek minket! Mosolyogva fejezik ki rokonszenvüket a szlovákiai magyar testvérek irányába, még szívecskékbe is foglalnak minket. Csak az a baj, hogy a felénk áramló szeretetnek nincsenek megfogható bizonyítékai, a szavaknak meg nem szabad hinni.
Lásd például a kormányprogram ide vonatkozó részét….
Száraz Dénes, Felvidék Ma
