Március 15-én délután fél hat körül a Pipagyújtónál álltunk, kokárda a kabátunkon. Figyeltük az ünnepi megemlékezés programját, amiben mi magunk is részt vettünk, de a mi szereplésünk akkor már véget ért. Különösen meleg és kellemes délután volt ez. A lemenő nap narancssárga reflektorfénybe állította a szavalókat, felszólalókat. Úgy éreztem, ezzel szeretné még ünnepélyesebbé tenni az alkalmat. Sikerült.
Ez a 15-i délután volt a záróakkordja egy sorozatnak, melyet az előtte lévő napokban éltünk meg. Az egész pár héttel előtte kezdődött, mikor Óváry tanár úr és Horváth tanár úr felvetették, hogy lassan ideje lenne elkezdeni a készülődést a márciusi műsorra. Nekiláttunk hát és néhány próba után össze is állt a fellépés programja. Persze a legjobb előadások mindig az utolsó pillanatokban (vagy egyenesen a színpadon) készülnek el igazán – mi is az utolsó napokban és órákban véglegesítettük a tervet. A szavalatokban Petőfi Sándor szólalt meg versben és prózában egyaránt, szavalóink tolmácsolásában (Fiedler Viktória, Botló Viktória, Kún Emese, Mészáros Dávid, Matus Dávid, Boda Bianka, Hamerlik Annamária, Méry Rebeka, Almási Eszter), ebben a tolmácsolásban pedig Horváth László tanár úr volt segítségünkre. A zenei részhez egy kis ideiglenes zenekar alakult (Almási Eszter, Méry Rebeka, Kún Emese, Bugár Krisztina – ének, Iván András – gitár/basszusgitár, ének, Pokstaller Szabolcs – gitár, Sárközy Tamás – dob, Vörös Dóra, Lovász Bálint – zongora), melyet Óváry Péter tanár úr mentorált és egészített ki.
Az első előadásra március 11-én került sor Győrben a Kazinczy gimivel közreműködve. A megemlékezések helye náluk a győri evangélikus templom, mely a zsinagóga mellett egy épület belső udvarában bújik meg. Hozzá kell fűznöm, hogy a műsorunk mindenhol kicsit más volt a körülmények és lehetőségek miatt, Győrben például a szavalat is más összetételű volt és a Nemzeti dalt itt két gitár- és zongorakísérettel adtuk elő. Az ottaniak most is nagy szeretettel fogadtak minket, ahogy mindig – minden eddigi látogatásom kedves emlékeket hagyott bennem.
Másnap Légre utaztunk, ahol szintén kellemes vendéglátásban volt részünk. A teljes műsort viszont csak az iskolai előadáson mutattuk be – a Petőfi-versekkel és a dalokkal. Ezt szerencsére a legnagyobb kritikusaink, a hazai diáksereg is pozitívan értékelte.
Szóval ott álltunk a Pipagyújtónál és hallgattuk György András lelkész úr ünnepi beszédét. Engem az a mondata fogott meg leginkább, amit a címnek is választottam és ami Márai Sándor tollából származik: A haza te vagy! És ha valaki megkérdezné, hogy mi mégis miért vettünk részt ezeken a megemlékezéseken, miért mondtuk el a verseket és miért énekeltünk Himnuszt, Szózatot, Nemzeti dalt, akkor ez lenne az én válaszom is. Azért, mert a haza emlékezik, a haza alkot és dalol, és ezzel szereti a világot. És bennünk a haza mindezt magyarul teszi.
A somorjai diákok csoportképe Győrben
Felvidék Ma, Kún Emese III. B, Madách Imre Gimnázium Somorja
