Fennállásának huszadik jubileumát tartja, Komárom második legnagyobb magyar óvodája, a Víz utcai Tulipán. A két évtizedes múlttal rendelkező, hagyományőrző, és egyben örökítő intézmény falai közé lépve, takaros bábjátékok, népi motívumokkal teli helyiségek, népviseletbe öltöztetett bábuk köszöntek rám. Az első pillanattól kezdve, jóleső, otthonos érzést sugároztak felém.
Michač Szilvia,pedagógus-igazgatónővel beszélgettem… „2005-ben vettük fel a Tulipán nevet, ami a hagyományőrzésre utal. Nemcsak őrizzük értékeinket, hanem megéljük, és örökítjük az apróságok által. Népművészetben a tulipán, mint motívum, szinte mindig jelen van, fogalmazhatnék úgy, hogy az egyik legszebb díszítő elemként jelenik meg. Másik fontos irányvonalunk, az egészséges életmódra nevelés, mivel intézményünk lakótelepen található, és célunk az, hogy minden szempontból ki tudjuk elégíteni az „aprócskák” szükséges mozgásigényét. 2004-től látom el az igazgatói posztot, de mint óvópedagógus is részt veszek a nevelési munkában. Több pályázatot nyertünk meg, és kitűztünk magunk elé egy célt, amit azóta is szem előtt tartunk, és megpróbálunk azon az ösvényen haladni mind a mai napig. Ahogy a megfelelő anyagi forrásokkal rendelkeztünk, az első lépés az volt, hogy a műanyag játékokat, dobozokat likvidáltuk, fából készült tárgyakkal, fonott kosarakkal helyettesítettük. Természetközelivé tettük a csoporthelyiségeket. Régiségekből álló kiállítást rendeztünk, és az első táncházra is sor került, igaz, akkor még nem élő zenével. Megalakítottuk a Gyerkőc nevet viselő néptáncegyüttesünket. Viseleti ruhákat varrattunk a kicsiknek, és pedagógusoknak is egyaránt. Mára már élő táncházakat, nevelő előadásokat szervezünk, amelyeken a szülők is tevékenyen részt vesznek. Lépésről-lépésre próbáltuk ezt az arculatot létrehozni, majd a kisebb-nagyobb hiányosságokon csiszolni, alakítgatni.—meséli lelkesen, majd így folytatja…
„Ami a másik „csapásvonalat” illeti, az egészséges életmód biztosítása érdekében, kialakítottunk egy tornatermet, inhaláló helyiséget(sótéglákkal teli), ahol a gyermekek a különleges, mesterséges klímával rendelkező „szobában” hetente töltenek el bizonyos időtartamot, a felső légúti betegségek kialakulásának megelőzésére. Egy relaxációs, „száraz” benti medencét is sikerült rendelkezésére bocsájtanunk az ovisainknak, de megemlíthetném a csúszdát, különböző játékokat is. Négy csoporttal dolgozunk, 81 gyermek jár hozzánk, akikre 9 óvodapedagógus „ügyel”. Vegyes korcsoportokról van szó, két és fél éves a legfiatalabb.”—ecseteli, majd a legutóbbi ünnepélyes eseményükről beszél…
„Ami a magyar hagyományokat illeti, legutóbb március 15-re emlékeztünk a kicsikkel. Tudatosan arra készültünk. Az óvodai program szerves részét képezi a nemzeti identitástudat erősítése és örökítése. Minden héten egy specifikus témakört járunk körül, felállítjuk a „tantervet”, és megpróbáljuk közvetíteni növendékeink számára. Legutóbb: „Híres Komárom, be van véve” címmel, a település történelmével, nevezetességeivel ismerkedtünk, híres szülöttjeiről emlékeztünk. Elkészítettük a csákókat, zászlókat, kardokat. Petőfi Sándor János vitézét meséltük, Nemzeti dalt szavaltuk, és a Fel-fel vitézeket tanítottuk, hogy a gyermekek az ünnepségen együtt tudják énekelni a huszárral. Lelkileg átszellemülve megyünk minden évben ünnepelni, ami idén is így történt. Koszorút vásároltunk, kivonultunk, és a város összes magyar óvodásával karöltve megkoszorúztuk Klapka szobrát. Felemelő érzéssel tölti el a gyerekeket, pedagógusokat egyaránt, ami erősíti a baráti, szakmai kapcsolatokat is, és szilárdítják a közösségi szellemet. Amit mindennap tudunk biztosítani óvodásaink számára, az a mese. Minden évben ünnepeljük a Népmese napját is, amelyre vendégművészeket hívunk, pl. a győri Gabalyda bábszínház is vendégszerepelt már nálunk.—majd hozzáfűzi tájékoztatás gyanánt…
„Az a gyermek, amelyik az óvodában olyan külsőségekben és tartalmában visszatérő élményeket élhet át, amely a szülőföldjéhez, otthonához köti, életre szóló örökséget kap. Olyan elemeket és tevékenységeket iktatunk be, amelyek szebbé, gazdagabbá, boldogabbá teszik védenceink mindennapjait, és érzelmi „többletet” jelent számukra, amely nem terhes, hanem pozitív életérzést kölcsönöz. A népi kultúra tárgyai, népköltészet alkotásai a gyermekek érzelmein áthatva épülnek be ízlésvilágukba, és ezek a tényezők alapozzák meg magyarságukat, „kulturális” anyanyelvüket. Az ünnepkörökhöz(tavaszi, nyári, őszi, téli) tartozó jeles események maradandó, közös élményt nyújtanak. A hagyományőrzés szellemében nevelt „emberpalánták” érzelmileg gazdagabbak, értelmileg fogékonyabbak, biztonságérzetük szilárdabb, és a későbbiekben, hazájukhoz, anyanyelvükhöz ragaszkodó felnőttekké válhatnak…”—mondja el végezetül…
Majd körbevezet az intézményben, és kíváncsi, csillogó gyermektekintetek kereszttüzében szinte repült az idő. A csöppségek rajongását tapasztalva, a pedagógusok szemléletébe betekintést nyerve bátran konstatálhatom, a komáromi Víz utcai oktatási intézmény ovisai jó kezekben, tartalmasan töltik mindennapjaikat…
