Somoskőújfalu, ez az alig több mint kétezer lélekszámú település Salgótartjántól északra, a Karancs és Medves közti völgyben fekszik, vasút és közúti határátkelőhely Szlovákia felé. Július harmadik szombatján a Kakuk Lovasudvarban adott otthont a VIII. Palóc Világtalálkozónak, ahol négy év szünet után ismét több száz hagyományőrzőt, fellépőt és látogatót hozott össze a Kárpát-medence különböző vidékeiről.
A salgótarjáni születésű Pindroch Csaba, Jászai Mari-díjas színművész fővédnöksége alatt megvalósult rendezvényen a megnyitót követően adták át a Szeder Fábián-díjat, amellyel a palóc kultúra megőrzéséért és továbbadásáért végzett kiemelkedő tevékenységet ismerik el.
A Palóc Világtalálkozó szervezőbizottsága Szeder Fábián Életműdíjat adományozott Farkas Ottó írónak és újságírónak, aki évtizedek óta gyűjti és dolgozza fel a palóc vidék történeteit és szájhagyományait, valamint Galcsík Zsoltnak, a palóc kulturális örökség szolgálatában végzett munkájáért.
Fotó: Farkas Ottó archívuma
A Rimaszombati járásban található Dobfeneken élő és alkotó Farkas Ottót Berze Marianna laudálta. Íme néhány részlet a méltatásból:
„Farkas Ottó több mint három évtizeden át szolgálta a felvidéki magyar közéletet újságíróként, miközben fáradhatatlanul járta Gömör és a palóc vidék falvait, hogy összegyűjtse mindazt, amit az idő múlása könnyen feledésbe taszíthatott volna. Nem könyvtárak poros polcain, hanem az emberek emlékezetében, a fonók történeteiben, az idősek elbeszéléseiben, a családi emlékezetben kutatta múltunk értékeit.
Fotó: Farkas Ottó archívuma
Írásaiban és köteteiben a palóc ember sorsa, gondolkodása, humora, hite és történelme elevenedik meg. (…) Gazdag életműve – regényei, elbeszélései, mondái, helytörténeti és néprajzi ihletésű kötetei – nem csupán irodalmi értéket képviselnek, hanem fontos dokumentumai is a palóc és gömöri magyar közösség múltjának.
Munkásságával hidat épít a múlt és a jelen között, hogy örökségünk a jövő nemzedék számára is élő valóság maradjon.
Farkas Ottó életútja példája annak a csendes, kitartó szolgálatnak, amelyet Szeder Fábián szellemisége is képvisel: a szülőföld szeretetének, az anyanyelv tiszteletének és a népi kultúra megőrzésének.
Ahogyan Szeder Fábián kétszáz esztendővel ezelőtt papírra vetette a palóc nép nyelvét és szokásait, úgy őrizte meg Farkas Ottó korunk embereinek emlékeit, történeteit és igazságait. Munkásságuk közös üzenete: a múlt addig él, amíg vannak, akik elmondják és továbbadják.”
Fotó: Farkas Ottó archívuma
Farkas Ottó arra a kérdésemre, milyen érzésekkel vette át a megtisztelő életműdíjat, a következőket válaszolta:
„Kellemes érzés, amikor az embernek elismerik a tevékenységét. Szándékosan nem mondtam munkát, mert ez számomra nem munka. Érdekelnek a mondák, a múlt történetei, ezeket dolgozom fel könyveimben. Mint az Életműdíj is sugallja, bizony felettem is eljárt az idő, pedig gyűjteni való még lenne bőven, sürgős is lenne, hiszen minden generációval elvész történelmünk egy-egy darabkája.
Fotó: Farkas Ottó archívuma
Örülök annak, hogy egyre több fiatal veszi kezébe könyveimet. Ez biztató, mert tudvalevő, hogy emlékeinkben csak addig él a múlt, amíg lesznek, akik érdeklődnek iránta. A díj értékét számomra emeli, hogy a díjra jelölő társaság tagjaival nem ismertük egymást, a rendezvényen találkoztunk. Ők a könyveim alapján jelöltek a díjra.”
Bodzsár Gyula/Felvidék.ma
