Újabb írásomat már csaknem megírtam, amikor a híroldalon azt olvasom, hogy Matovič is, és a KDH is ellenzi a kisebbségi nyelvhasználati törvény legújabb módosítását. Sajnos ez várható volt. Idézem:„Bugár fejre állhat, és megvádolhat bennünket a koalíció szétverésével, a burkolt elmagyarosításnak ezt a formáját nem fogjuk megszavazni” jelentette ki Igor Matovič a sajtó képviselőinek.
Elgondolkodtam egy kicsit, majd ezekre a következtetésekre jutottam: Az ilyen ember, hogyan kerülhetett be egy jónak induló koalícióba, ahol a kormányprogram megvalósítására tettek fogadalmat a képviselő urak? Szavukat és nevüket adták a kisebbségi törvények és jogok európai színvonalú megszavazására, most meg a koalíció szétverésétől sem félnek? Úgy látszik, az adott szó Szlovákiában nem jelent semmit, főleg, ha velünk kapcsolatos, hiszen magyarosítás folyik Szovákiában, méghozzá burkolt formában, vagy nem? És ha ezt egy ilyen tucatpolitikus mondja, mint Matovič – azokat sorolom ide, akik képtelenek átlépni a nacionalista szlovák politika árnyékát -, akkor bizonyára így is van. Hát persze, kapok a fejemhez, ezért növekszik a szlovákok száma az országban, mert mi magyarosítunk. De félre a viccel, mert vagy én vagyok hülye, vagy a tisztelt képviselő úr. Ilyen okosat mondani talán a hupikék törpikék Okoskája szokott, de sajnos, ő már nem tud, hiszen megöregedett. Most meg belém nyilall a szívem tájékán és felkiáltok: Hiszen ez az ember szeret bennünket, gondoljunk csak a piros szívecskékre, mellyel Orbán Viktor magyar miniszterelnököt fogadta a gyöngyöm! Hogy az Úr Isten óvjon meg attól, ha netán utálni fog majd bennünket!?
Kérdés, hogy lehet ezeket az aljas húzásokat velünk szemben miden alkalommal megtenni? Hol vannak az európai megfigyelők? Egyszer Matovič, aztán Procházka, Slota, Fico és Čarnogurský, vagy a kereszténydemokraták istenfélő, álszenteskedő nemzeti vonala, mind egyre megy, mert mindig akad nemzetieskedő vakbuzgó szlovák ember, vagy némber, aki az emberi jogokat megcsúfolva, de jól betart nekünk. Nesze nektek, magyarok. Nesze nektek, Európa. Hogy lehet az, hogy a második olvasatba még jóváhagyták a törvénymódosítást a dicső törvényhozó honatyák, most meg, amikor fel kellene tenni az i-re a pontot, egyre többen visszakoznak, illetve hét új kulcsfontosságú kifogással állnak elő? Nem értem, de úgy látszik, a politikát nem érteni, hanem csinálni kell. Ha jól emlékszem, nem is olyan régen Slota úr meg a hozzá hasonlók ordították teli torokkal: hogy Dél-Szlovákiában a szlovák kisebbséget elmagyarosítják a magyarok. Mivel Szlovákia az ő otthonuk, nekik joguk van, még ha csak ketten vannak is – s azok közül az egyik betelepült -, hogy a szlovák önazonosságukat kiélhessék. Sajnos ezt meg is tették, és ma is megteszik. Iskolákat alapítottak részükre, a mi szülőföldünkön, és elvárták tőlünk, hogy ha velük érintkezünk, akkor a kommunikáció szlovák nyelven történjék. Ez így volt, és mind a mai napig így is működik. Ez volna a természetes az ő szemszögükből. Ezért kellemetlen a szlovák politikusok számára, ha mi is követeljük az egyenlő jogokat a mi nemzetrészünk számára. Mert ha őket megilleti az emberi jogok valamennyi formája, akkor minket is megilletnek, az őslakosokat. Ez ennyire egyszerű.
Most pedig a kifogásokról bővebben: 1 „Egyáltalán nem fontos a nyelvhasználati küszöb csökkentése és a benne foglaltak”. Szerintem a képviselő úrnak teljesen igaza van, sőt én még tovább mennék. Megszüntetném az egész kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Remélem, ez most nagyon tetszik a képviselő úrnak. Ezek után azonban az alkotmányban egyenrangú társnemzetté nyilvánítanám a szlovákokkal az itt élő őshonos kisebbségeket. Akiknek ugyanolyan jogaik lennének az általuk lakott területeken, mint a szlovák nemzet tagjainak. Tehát beszélhetnék anyanyelvüket minden megkötés nélkül. Aki pedig beköltözik az ő általunk lakott területekre, az bizonyára azért költözik oda, mert ott érzi jól magát. Ott akar élni, dolgozni és boldogulni. Így nyelvünk elsajátítása sem okoz majd gondot az illető számára. Vagyis nem az őslakosokra kell rákényszeríteni egy beköltöző egyén nyelvét, hanem pont fordítva. Annak illik megtanulni az ott élőkét. Erre több példa van Európában. Tessék csak utána nézni. Így aztán nem kell törvényekkel szabályozni a szabályozhatatlant, és mesterségesen az egyik nemzetet a másik fölé emelni. Mert nem is olyan régen, éppen Slota úr kesergett egy Dél-Szlovákiában kifüggesztett óriásplakáton imigyen: Nem akarunk a Felvidéken élni. És neki is igazat kell, hogy adjak. Ha nem akar, hát nem akar. Tudtommal nem hívta őt ide senki, s ha nem érzi jól magát, akkor abban sem illik megakadályozni, hogy visszamenjen Zsolnára.
2 „A törvény ne irányozza elő, hogy a közigazgatási szervekben legyen a kisebbség nyelvét bíró ember. Ha van, az egy dolog, ha nincs, akkor az ügyfél legyen köteles tolmácsot hozni magával.” Hát ez a legnagyobb diszkrimináció lenne velünk szemben, a beolvasztás magasiskolája. Törvénybe foglalva! Annak bizonyítására, hogy a politikus képes egy etnikailag vegyes országban csak szlovák szemüvegen át szemlélni a világot. Mi ennek az államnak adófizető polgárai vagyunk, s annyit nem érdemlünk meg, hogy a hivatalokban legyen magyarul beszélő személy? Ajánlom az első pontban megfogalmazottak figyelembevételét, s a téma meg lesz oldva!
3.„Ugyanez volna érvényben az egészségügyi ellátásban és a szociális szolgáltató intézetekben”. Ennél a pontnál viszont megállnék kicsit. Ha egy orvos, vagy ápolónő nem bírja a kisebbség nyelvét, akkor minek megy abba a körzetbe dolgozni? Mert ez újabban csak a politikusok problémája. Emlékszem rá, még gyermekkoromban a doktor úr, ha nem is jó magyarsággal, de magyarul beszélt velem. Meg aztán az állatorvos sem tud kommunikálni a szarvasmarhával, mégis meggyógyítja, ha beteg. Éppen ezért, az ilyen politikai érvelés nálam nem állja meg a helyét, és azt súgja, hogy az általunk lakott területeken nem a gyógyítás a fontos, hanem a szlovák nyelv terjesztése.
4. Teljesen kizárná, hogy a közigazgatási eljárásban a kisebbségi személy bárhol az országban anyanyelvén kommunikálhasson. Kérdésem, miért? Nem tudom, beszél-e Igor Matovič valamilyen nyelvet anyanyelvi szinten a szlovákon kívül? Mert, ha igen, most nem mondana ilyen sületlenségeket. Tudná, hogy ha az ember bajban van, sőt tele van stresszel, egészen másként viselkedik. Hiába bírja jól az állam nyelvét, ilyenkor még az anyanyelvén sem tudja magát jól kifejezni. Nem beszélve arról, hogy a magyar nyelvet még az EU-ban is hivatalos nyelvként használhatjuk. Akkor miért nem lehet szülőföldünkön is használni, ott, ahol élünk. Én nem Poprádra gondolok. Bár az is megeshet. És akkor mi van? Talán olyan sok az ilyen eset Szlovákiában, és a tolmács megfizetése túlontúl megterheli az államkasszát? Tudtommal egy idegen nyelv ismeretéért más államokban külön bérpótlék jár. Nálunk ez megilletne minden kétnyelvű magyart, ruszint, romát, csehet és lengyelt, de még sorolhatnám, kit. Vagy csak a német nyelv meg az angol a sikk? De magasan hordjuk az orrunkat!
5. „Ha a nyelvhasználati küszöb csökken, az csak olyan legyen, amely a kisebbségi nyelv használatát a jelenleginél több helyen nem teszi lehetővé. Fenn kell tartani a status quót”. Ez is egy nagyszerű meglátás! A hiba csupán az, hogy a képviselő úr csak akkor emlegeti a status quót, ha a nyelvhasználat a küszöbcsökkentés eredményeként kiterjedne újabb magyar helységekre. Amint látom, a beolvasztott falvak és városok lakosságának százalékaránya már hidegen hagyja. Ez már jól van, ugye? Itt már ne beszéljünk a status quóról. Megéri a pénzét Matovič, és ennyi sületlenséggel még képviselő is lehet a szlovák parlamentben
6.„Tiltakozik az ellen, hogy az önkormányzati képviselő testületek anyanyelven kommunikálhassanak, mert mi van, ha a polgármester szlovák”? Rövid a válaszom. Több mint valószínű, hogy bírja a magyar nyelvet, és örül annak, hogy polgártársaival az ő nyelvükön is megvitathatják a témát.
7. „Végül az államnyelvet védenie kellene a kisebbségi törvénynek is”. Tisztázzunk valamit megint. Az államnak nem lehet nyelve. Egy népnek viszont igen. Ezért sok országban a többségi népnek a nyelvét használják a hivatalokban, és mondják róla, hogy hivatalos nyelv. Ugyanakkor a kisebbségek nyelve is használatos Európában, és kellene, hogy nálunk is használatos legyen azokon a helyeken, ahol nagy számban élnek. Éppen ezért abszurd a meglátása, hogy a kisebbségi törvénynek még védenie is kellene az államnyelvet. Sokszor leírtam már, ha a mi jogállásunkról van szó, akkor a koalíciónak és az ellenzéknek semmi sem drága. Összefognak ellenünk, és olyan törvényeket hoznak, amelyek a kisebbségi létet ellehetetlenítik, hogy helyzetünk csak rosszabb legyen, mint volt. Ahogy ezt Matovič úr és a kereszténydemokraták teszik.
Mészáros László
