Márai Sándor írja a Mennyből az angyal című versében: De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik. Ők, akik örökségbe kapták: Ilyen nagy dolog a Szabadság?
1956-ot mindannyian a szívünkben hordjuk. Büszkék vagyunk a magyar nép tartására, igazságérzetünket pedig alapjaiban határozza meg a pesti srácok kiállása.
E fenti sorokat viszont most, a koronavírus-járvány idején értjük meg talán igazán, hogy valójában mekkora dolog is a szabadság.
Hogy nem mászkálhatunk, bóklászhatunk összevissza. Nem utazhatunk fapados repülőkön fillérekért, de nemhogy kirándulni, még a szomszédba se nagyon. Hogy nem ugorhatunk el színházba, moziba vagy csak plázázni Pestre, de még a konditerembe, fürdőbe sem ugorhatunk el kiengedni a gőzt.
A túl nyitott világ globalizmusának bár akad bőven hátránya (pl. a nemzeti értékek elsilányulását illetően), de hogy
a felszabadult, szabad légkör olyan miliőt teremtett, mely alapjaiban határozza meg a mozgásterünket és életvitelünket, azt nehezen lehet vitatni.
Ennek pedig egyik szilárd alapköve az Európai Unió, az euróval, mint egységes fizetőeszközzel, a schengeni övezettel, a vámmentességgel, vagy éppen az EU állampolgársággal együtt.
Persze, ahogy a Teremtőn kívül semmi se tökéletes ezen a világon, úgy ez a szövetségi rendszer sem az, szent meg aztán végképp nem. Mert akik örökségbe kapták (kaptuk) a szabadságot, az bele se tud gondolni, hogy milyen könnyen hozzá lehet szokni, ugyanakkor mennyire nem lenne könnyű hozzászokni hiányához. Elég csak az EU-n kívülre lépni, hogy megértsük a különbséget, hogy milyen biztonságérzetet ad belül, hát még kívül az EU-s állampolgárság és igazolvány.
Szó mi szó Brüsszel túlzott bürokratikusságától sokszor tényleg falnak tudnánk menni, de azért kissé túlzónak érzem az utóbbi időben szaporodó EUxit szólamokat, uniós zászlók leszedegetését. Kritikát lehet úgy is megfogalmazni, hogy nem lövünk öngólt magunknak, mert belegondolni is rossz lenne, ha a fürdővízzel véletlenül kiöntenénk a gyereket is.
Éppen Trianon 100. évfordulóján pedig kiváltképp el kell gondolkodnunk azon, hogy a határok fizikai eltűnése és a nemzetegyesítés folyamata közepette hátra szeretnénk-e lépni…
Mert ahogy Weöres Sándor is írja: A levegőt és a szabadságot csak akkor érezzük, ha nincs…
