A valós idejű világstatisztikai adatok alapján az emberi populáció valamivel több, mint 7.5 milliárd (7.5 x 109) egyedből tevődik össze. Hatalmas szám ez, melyet nehéz az emberi agynak még értelmeznie is. Azonban becslések szerint vírusból még több él velünk a kék bolygón. Matematikai számítások kimutatják, hogy 1031 vírus egyed él velünk együtt, amely lehetővé teszi, hogy hozzárendeljünk minden egyes csillaghoz az égbolton 100 millió vírust. Tehát vírusból több van a Földön, mint az égbolt fénylő csodáiból. Mégis miért létezik ennyivel több vírus s mi szabja meg, hogy melyik vírusfajok lesznek képesek megfertőzni az emberi szervezetet?
Vírusból rengeteg fajta létezik, hiszen az ökológiai életterük annyira változékony, hogy szinte bármilyen barátságtalan környezetben képesek túlélni. Például több millió tengeri vírusfajt ismerünk, melyek a tenger vízben sodródnak vagy a tenger alján felhalmozódó üledékben tartózkodnak. A világtenger minden életformáját képesek megfertőzni, a baktériumoktól kezdve, az óceán felszíni rétegein belül planktonikus módon lebegő egysejtűeken át, egészen a bálnákig. Sőt, egyes vízi vírusok a tengeri élet produktivitását is képesek befolyásolni, azzal, hogy a növényi fitoplanktont megfertőzik, mely a földi fotoszintetikus folyamatok feléért felelős s joggal illeti produktivitásuk a Föld tüdője jelzőt. A tengerekben élő és fertőző kórokozók felettébb érdekes életvitele jól ábrázolja a vírusok magasan specializálódott alkalmazkodó képességét. Hasonló stratégiákat alkalmazva, mint szárazföldi társaik, a vízben élő vírusok legfőbb célja egy gazdasejt megtalálása. Mivel a vízben tüsszentés vagy köhögés miatt felszabaduló váladék segítségével lehetetlen a vírusok terjedése, így a vízi vírusok más fertőzési stratégiákat ötlöttek ki. Ebből az egyik leggyakoribb, hogy egyes vízi vírusok a tengeri élőlények táplálékát megfertőzve majd az élőlény táplálkozásával a megfertőzött táplálékkal jutnak egy gazdatesthez. Hasonló párhuzam vonható a COVID-19 betegséget okozó SARS-CoV-2 vírus fertőzési mechanizmusával, mely egy kínai ételpiacról kezdte sikeres pályafutását s terjedt el az emberek körében. Tengertani feltárások szerint 1 ml tengervízben akár 108 vírus egyed is található, míg a tengerfenéken felhalmozódó üledékes kőzetekben s ezen kőzetek alatt még nagyobb a vírusok koncentrációja. Ez alapján minél mélyebbre úszunk, annál több vírussal találkozhatunk. Az utóbbi 30 év kutatásai alapján tehát bátran összegezhetjük, hogy Földünk minden óceánjában összevetve több a vírus, mint csillag az univerzumunkban. Ez a nagy szám pedig a vírusok sokszínűségének s magas túlélőképességének köszönhető.
A vírusok képesek az élet fájának minden élőlényét megtalálni és megfertőzni. Az azonban, hogy mely vírusok lesznek képesek megfertőzni az emberi szervezetet sokkal nagyobb valószínűséggel múlik magától a vírus biológiai fertőző képességétől, mint az emberi immunrendszer védekező hatékonyságától. Általánosan elmondható, hogy a vírusok rendkívül válogatósak az egyes gazdaszervezet kiválasztásában. Ha egy vírus, mint például a SARS-CoV-2 koronavírus mégis az emberi szervezetet választja, akkor nagyon sok genetikai mutációra van szüksége, hogy veszélyes lehessen az emberi egészségre. Azonban a mutációk sebessége felgyorsítható és ezt a SARS-CoV-2 koronavírus úgy érte el, hogy az emberi szervezet immunrendszerének kijátszása előtt egy átmeneti gazdaszervezeten gyakorolt. Ez a fajta viselkedés sok vírusfajnál ismert, melyek alapján tudjuk, hogy az az úgynevezett ugrás effektus, amellyel egy vírus képes az emberi szervezetet megfertőzni, különböző állatcsoportok megfertőzésével van megelőzve. Ezek az átmeneti gazdaszervezetek leggyakrabban kisebb emlősök vagy madarak, melyek között körülbelül 1.7 millió vírusfajta létezhet. A jelenleg is pusztító koronavírus (SARS-CoV-2), minden bizonnyal denevéreket fertőzött az emberi szervezet megfertőzése előtti időszakában. A denevérek megfertőzése után a SARS-CoV-2 koronavírusnak már csak arra volt szüksége, hogy minél közelebb juthasson az emberi szervezethez, továbbá minél hosszabb ideig maradjon életben egy gazdaszervezet nélkül, valamint mihamarabb el kellett sajátítania az emberi immunrendszer védekezésének kijátszását. Ezek mellett különböző természeti hatások, mint például esős időjárás vagy magasabb fokú higiénia betartása a kínai ételpiacokon már romba dönthették volna a SARS-CoV-2 koronavírus állatról emberre való terjedésének tervét. Ezután következett a SARS-CoV-2 koronavírus fejlődésének legizgalmasabb életszakasza, melyben már kialakult az interakció az emberi sejttel, de a koronavírusnak be kellett jutnia az emberi sejtbe, hogy ott lemásolhassa és terjeszthesse fertőző információját a gazdaszervezet sejtjei körében. Ez az egész folyamat olyan, mintha egy ajtón szeretnénk bejutni, melyhez meg kell találnunk a kulcsot, mely nyitja azt a bizonyos zárat. A koronavírus kulcsa az emberi sejtbe az ACE2 nevezetű fehérje. A sejtbe való jutás következtében a SARS-CoV-2 koronavírusnak már minden adott volt a COVID-19 betegség terjesztésére a szervezetünkben.
Manapság több, mint 200 olyan vírust ismerünk, melyek képesek átjutni azon a bizonyos immunrendszerünk által bezárt ajtón, mely az emberi szervezet megvédéséért felelős. Az a tény, hogy egy vírusfajnak sem volt az ösztönös tulajdonsága, jól ábrázolja a vírusok tanulékonyságát az emberi szervezet sikeres fertőzésének elérése érdekében. Ahhoz, hogy az immunrendszerünk védekezését elősegíthessük, több tanulmányra lesz szükségünk. Nem egy olyan vírust ismerünk, melyek a földtörténelem folyamán képesek voltak a vízi és szárazföldi ökoszisztémák közötti vándorlásra s fertőztek meg vízparti madarakat vagy más emlősöket. A jelenleg is lejátszódó pandémia nem a véletlen műve volt, hanem egy vírus tökéletes terve.
