A magyar nemesi családok Nobilitas Carpathiae felvidéki civil szervezete 2011. szeptember 24-én szombatom emléktáblát avatott gróf Forgács Ádámnak, aki 1643 és 1663 között Érsekújvár várkapitánya volt.
A híres törökverő vitéz így csaknem 350 év után végre méltó tiszteletet kapott. Az emléktábla a nagysurányi születésű PhDr. Miroslav Eliáš családkutató és grafikus tervei alapján készült és az egykori érsekújvári erőd Forgács bástyájára épült kálvária bejáratánál került elhelyezésre.
Az emléktábla leleplezésére ünnepélyes keret között került sor. Részt vettek rajta nem csak a szervező Nobilitas Carpathiae tagjai, hanem számos rangos kül és belföldi szervezet képviselői, amelyekkel a nemesi civil szervezet évek óta szoros kapcsolatot tart. Képviseltették magukat a Szuverén Máltai Lovagrend Magyar Asszociációja, a svédországi Szent Brigitta Lovagrend, a spanyolországi Szent Jakab Lovagrend, valamint Magyarországról a Szent György Lovagrend, a Történelmi Vitézi Rend és a Szent Korona Szövetség. Belföldről jelen voltak az Esterházy János polgári társulás és a Matica Slovenská kultúrszervezet érsekújvári helyi szervezet vezető képviselői.
A rendezvény délután fél háromkor kezdődött latin nyelvű szentmisével, amelyet az érsekújvári Szent Kereszt Felmagasztalása római katolikus plébánia templomban Mons. Mag. Gyurcso Zoltán plébános, esperes, a Nyitrai egyházmegye püspöki helynöke mutatott be. Koncelebráltak Dr. Róbert Horka tótmegyeri plébános és az érsekújvári plébánia káplánjai.
A bevonuló liturgiai körmenet élén a Nobilitas Carpathiae civil szervezet tagjai haladtak díszmagyarban. Őket követték ugyancsak rendi vagy szervezeti öltözékben az egyes szervezetek tagjai, utánuk a világi lovagrendek, majd a Szent Szék által elismert lovagrendek tagjai, mindnyájan szervezeti, illetve rendi zászlajukkal. A bevonulást az asszisztencia és a papok zárták.
Gyurcso Zoltán püspöki helynök mindenkit nagy szeretettel köszöntött az ünnepi szentmisén, amelyet abból az alkalomból tartunk, hogy utána gróf Forgács Ádám tiszteletére emléktáblát fogunk leleplezni. Homíliájában az egykori várkapitány személyével kapcsolatban kiemelte, hogy „Ezzel a szentmisével annak a mondunk köszönetet, amit a Szentírás oly szépen fejez ki azokkal a szavakkal, hogy úgy szerette a világot, hogy odaadta egyszülött fiát, és ez a fiú úgy szerette a világot, hogy odaadta életét. Ez a fiú az utolsó vacsorán azt mondta, hogy senki nem tanúsít nagyobb szeretetet annál, mint aki saját életét adja másokért.” Párhuzamot vonva az ünnepelt személlyel a püspöki helynök hozzátette: „Itt látjuk a szép összefüggést Krisztus áldozata között és történelmünk nagyjai között, akik nem csak azért hallgattak szívükre, mert nemesi családból származtak, hanem azért is, mert tudtak másokért élni és halni, tudták magukat szeretetből másokért feláldozni, és ha kellett, akár az életük árán is.”
Az ünnepi szentmise a pápai himnusszal ért véget. Utána a résztvevők szintén körmenetben átvonultak a kálvária előtti térre, ahol a rendezvény az emléktábla ünnepélyes leleplezésével folytatódott. Itt először beszédek hangzottak el, amelyeket kultúrműsor egészített ki Berényi Dávid és a kürti Hajnalvándor együttes tagjai közreműködésével.
Elsőnek Dr. Práznovszky Miklós, a Nobilitas Carpathiae felvidéki civil szervezet országos elnöke szólalt fel. Előadásában ismertette gróf Forgács Ádám emléktáblája avatásának célját, majd foglalkozott a nemesség múltbeli társadalmi szerepével és jelenlegi helyzetével. „A múltban az a mondás uralkodott, hogy a nemesség kötelez. Ez azt jelentette, hogy a nemesi rang nem csak a hősi cselekedetek után adományozott javak élvezését jelentette, hanem a megadományozott nemest arra is kötelezte, hogy javait ne csak saját hasznára élvezze, hanem a Szent Korona hasznára,” majd így folytatta: „Igaz, hogy a nemesek fel voltak mentve az adófizetés alól, de igaz az is, hogy amikor a hazát veszély fenyegette, kötelesek voltak a saját költségükre felállított sereg élén hadba szállni a haza védelmére. Igaz, hogy a nemesek kastélyokat építettek maguknak, de igaz az is, hogy az adományba kapott birtokukból iskolákat, kórházakat, könyvtárakat és egyéb intézményeket, valamint püspökségeket és templomokat létesítettek. Igaz, hogy a nemesek fényűző bálokon és egyéb társasági rendezvényeken szórakoztak, de igaz az is, hogy egyúttal támogatták a művészetet és számos közismert képző- és zeneművész mecénásai voltak, akiknek műveit mindmáig csodálhatjuk a múzeumokban és képtárakban, illetve élvezettel hallgathatjuk a koncerteken mint nemzetünk kulturális örökségének részét.”
Práznovszky Miklós országos elnök megjegyezte, hogy „A Nobilitas Carpathiae civil szervezet gróf Forgács Ádám érsekújvári várkapitány emléktáblájának elkészítését minden állami és helyi önkormányzati támogatás nélkül a civil szervezet önerejéből finanszírozta úgy, ahogy azt egykor a szervezet tagjainak nemes ősei tették.”
Dr. Miroslav Eliáš családtörténész szélesebb vonatkozásban foglalkozott a várkapitány személyével és életpályájával. Elmondta, hogy gróf Forgács Ádám Zsigmondnak és második feleségének, Thurzó Zsuzsannának elsőszülött fia volt. 1601-ben született. Tanulmányai befejezése után 1622-ben megválasztották Nógrád-megye főispánjává és ezt a tisztséget az 1681-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Székhelye a Losonc melletti Gács vára volt. Nagy dicsőséget szerzett 1652-ben, amikor a nagyvezekényi csatában legyőzte a környéken portyázó török sereget. 1670-ben országbíróvá választották. Harci és hivatali feladatainak betöltése közben arra is jutott ideje, hogy a természettudományokkal foglalkozzon.
Strba Sándor érsekújvári helytörténész a várkapitány várossal kapcsolatos érdemeit méltatta. Az előadó szerint nekünk, érsekújváriaknak, gróf Forgách Ádám személye elsősorban azért fontos, mert 1643-tól ő viselte a várkapitányi rangot. A Magas Porta (a török szultán kormánya) 1662-ben úgy döntött, hogy hadjáratot indít a bécsi császár ellen. Az útjába eső érsekújvári erődöt 1663. augusztus 17-én kezdte ostromolni 52 ezer fős seregével. Kéthónapos hősies ellenállás után „szeptember 23-án az ostromló török sereg heves támadást indított az erőd ellen. Szeptember 24-én a védők kitűzték a megadást jelentő fehér zászlót, szeptember. 26-án a várőrség teljes fegyverzetével elhagyta a várat. Érsekújvár sorsa 22 évre megpecsételődött” – hangzott el Strba Sándor helytörténész előadásában.
Az ünnepi rendezvény csúcspontja gróf Forgács Ádám emléktáblájának leleplezése volt. Ezt az aktust Mons. Mag. Gyurcso Zoltán nyitrai püspöki helynök és Dr. Práznovszky Miklós, a Nobilitas Carpathiae civil szervezet országos elnöke közösen végezték el. Így az emléktábla leleplezésére az érsekújvári történelmi események 350 év múltán került sor. Az emléktáblát Gyurcsó Zoltán püspöki helynök szentelte meg, majd azt követően Berényi Dávid a megemlékezés jellegének megfelelően Dobó István esküjét adta elő. Az érsekújvári kálvária előtti ünnepség koszorúzással végződött, amelyen az egyház képviselői, valamint megjelent lovagrendek és társadalmi szervezetek vettek részt.
PM, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériában tekinthetők meg: ITT
A fotók a szerző és Práznovszky Zsuzsanna felvételei.
