Varnus Xavér után két héten belül újabb világsztár látogatott Rimaszombatba Presser Gábor Kossuth-díjas zeneszerző személyében, akit az Omega és az LGT jóvoltából a szlovák közönség is jól ismerhet.
Presser a közel két órás rimaszombati koncertjén, amely az elmúlt évtizedek dalaiból adott ízelítőt, amelyek egy részét együtt énekelte a közönséggel, a dalok között az egyes számok létrejöttét is elmesélte, s mire elhalkult a terem, rádöbbenhettünk, hogyan is éltünk Közép-Európában az elmúlt 50 esztendőben. S ahogy Presser a koncert elején külön hangsúlyozta, a dalokat úgy hallgathattuk meg, ahogy a szerző tudja, s nem, ahogy azt másoktól megszokhattuk.
Presser Gáborral közvetlenül az előadás előtt ültünk le pár szóra.
– Az első kérdésem hadd legyen speciálisan helyi jellegű. Járt már Gömörben vagy konkrétan Rimaszombatban?
– Igen, persze. Turistaként, s pár évvel ezelőtt egy nagy fesztiválon is koncerteztem itt.
– Egyik ismerősömtől tudom, hogy állítólag vannak gömöri rokoni kapcsolatai is.
– Pontosabban voltak, a Pálházy családról van szó. Bár ebben azért nem vagyok biztos, mert a kapcsolatot nem tartjuk.
– Van egy közös szerelmünk, a Vígszínház. Ez hogy alakult ki, s ez egy sírig tartó kapcsolat?
– Ha előtte kirúgnak, akkor nem. A kezdetekről pedig annyit, hogy a színház szólított meg Déry Tibor Képzelt riport című kisregényével kapcsolatban. Meg is lepődtem alaposan. De megcsináltuk, s játszott az előadásban az LGT is. Rögtön utána felkértek egy másik darabra is, ez lett a Harmincéves vagyok, sőt még műsoron volt mindkét előadás, amikor következett a Jó estét nyár, jó estét szerelem. 1978-ban még Várkonyi Zoltán nevezett ki a színház zenei vezetőjének, azóta ott vagyok.
– 1981-ben ezeket követte A sanda bohóc, de ez valahogy kimaradt az életemből.
– Ez egy Füst Milán kisregényből lett átírva, s Valló Péter rendezte, aki felkért, hogy írjak hozzá zenét. De ez nem annyira musicalként működött, inkább dalokkal megspékelt darabként, mint később pl. a Sok hűhó semmiért. Én még sosem írtam igazi musicalt. Az általam jegyzett előadások inkább prózai darabok, amelyekben vannak dalok.
– Ahogy mondta, ezek az előadások gyors egymásután jöttek, aztán hosszú évekig semmi.
– Nem találtam olyan könyvet, amely megragadott volna, míg 1988-ban jött a Padlás, amely azóta is levehetetlen.
– Ezt egy még hosszabb szünet után a Túl a Maszat-hegyen című Varró Dániel-opus követte, amelyet előbb a Bábszínházban, majd tavaly a Vígben is bemutattak.
– Sajnos nem volt olyan forgatókönyv, amely magával ragadott volna, így maradtak a dalok és a koncertek. A Vígben a padláson ment egy egyszemélyes estem például Dalok a színházról címen, amelyen az előadások születéséről is meséltem, miközben eljátszottam egy-egy dalt.
– Kifelejtettem viszont a felsorolásból a Szent István körút 14. című előadást, amely a hatvanas-hetvenes évek Vígszínházának állít emléket, s amelyben megidézik a legendás musicalek mellett a Víg akkori legendáit is. Ennek szövegkönyvét Kern András írta, de mintha nem igazán tudott volna kifutni.
– Gyorsan lement műsorról, de nem azért, mert nem volt sikere, hanem személyesen elkövettem egy nagy hibát, ugyanis ragaszkodtam ahhoz, hogy nagyon sok főiskolás legyen benne, akiket később képtelenség volt egyeztetni. Ők dolgoznak a legtöbbet, s egy idő után már mindenki haragudott rám a titkárságon, mert lehetetlen volt mindenki számára megfelelő alkalmas időpontot találni. Így 75 előadás után, ami azért közel 80 ezer nézőt jelent, le kellett venni műsorról.
– Divatos lett manapság, hogy neves szerzők vagy együttesek a saját dalaik felhasználásával musicaleket íratnak maguknak. Így tett az Apostol, a Neoton Família, de a Queen vagy az ABBA is, ahogy Zorán dalai alapján is készült egy előadás. Nem gondolkozott még el ezen, hogy az LGT dalai alapján készítsenek egy egész estés darabot?
– Filmen már volt rá példa, de színházban még nem gondolt senki arra, hogy pl. az LGT dalait színházasítsuk. De ha jönne valaki egy konkrét forgatókönyvvel, azt biztos áttanulmányoznám.
– A napokban jelent meg legújabb hanghordozója, amely tulajdonképpen egy zenés könyv, s Parti Nagy-verseire született.
– Évek óta gyűjtögettem azokat a kortárs verseket, amelyeket szerettem volna megzenésíteni, s amikor Parti Nagyhoz értem, azt vettem észre, hogy egyre jobban magukkal ragadnak, de ugyanakkor nagyon nehéz őket összeelegyíteni a többiekkel. Így maradtak a Parti Nagy-versek, s bár 44 vers készült el, a könyvbe 38 vers került be 73 percben, hiszen így is koppanásig tele van.
– Két régi sláger is megjelenik „partinagyosított” változatban a CD-n, mégpedig a Pancsoló kislány és a Szomorú vasárnap. Többször mesélte már, hogy egy házban lakott Seress Rezsővel. Ez egyfajta tiszteletadás szeretett volna lenni a Mester előtt?
– Parti Nagy ebben a versében megírta a Seress és az én közös történetünket. Ami a Löncsölő kislányt illeti, azt Parti Balla Zsófiának írta ajándékba egy régebbi kötetében Négy évszak alcímmel, amelyet most előkerestem, s kissé átalakítottam.
– Halász Judittal együtt az UNICEF nagyköveti tisztét is ellátják. Ez milyen feladatokkal jár?
– Mivel lejárt a három évünk, már leváltottak bennünket. Sajnos túl sokat nem hagytam magam mögött, mert igazából az UNICEF nem fogadja el az ilyen kis országokból származó kezdeményezéseket, s New Yorkban a központban dolgozó jordániai hercegnő dönti el, hogy mi legyen, így bármit kezdeményeztem, az gyorsan leállt. Ismerjük be, nem ez volt életem legsikeresebb dolga.
– 2008-ban az Ön kezdeményezésére jött létre a Magyar Dal Napja, amelyet azóta egyre több helyszínen rendeznek meg. Mi hívta életre ezt a nemes kezdeményezést?
– Elsősorban figyelemfelkeltésről van szó, hogy ismerjük meg ezt a hatalmas dalkincset, ami nekünk van. Nagyon nehéz évente megszervezni, de egyelőre úgy néz ki, hogy sikerült, az idén már negyven helyszínen, negyven színpadon, többek között Kassán is sikerült összehozni, s úgy tűnik a média jelentős része is mellénk állt. Tudom, nem egy parlament által elfogadott ünnepnapról van szó, amelyet a naptár sem jelez piros betűs ünnepként, de rendkívül fontos, hogy tudatosítsuk, milyen kincset halmoztunk fel az elmúlt évtizedek alatt.
– Tegnap Galántán járt, míg november 24.-én, csütörtökön Dunaszerdahelyen koncertezik. A koncertek mellett mi az, amin most dolgozik?
– Most egy kicsit pihenek, jár nekem.
Juhász Dósa János, fotó: Gecse Attila
Megjelent a Gömöri Hírlap 2011/47. számában.
